Görgey Artúr halálának 100. évfordulójára  - Szelestey P. Attila írása- |
 Ami kötelező, az pusztít- és itt csak kötelező van forrás: hvg.hu Interjú Vekerdy Tamással Legyünk cinkosai a gyerekeinknek, avagy hogyan éljük túl az iskolát forrás: wmn.hu Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság kell a gyereknek, nem hajsza forrás: felelosszulo.hu Engedjük a gyerekeinket élni! forrás: Vasárnapi hírek Katasztrófa szélén az oktatásunk forrás:szeretlekmagyarország.hu |
www.hekasokenasok.hu  |
A
szombati futóverseny képei Válogatás Szelestey P. Attila templomi képeiből  |
| Elkészült
a
tornaterem! Várják a sportolni vágyókat!  |
Képek
a szombati Narda-Ják túráról |
Sikeres
vizsgát tettek az önkéntes
tűzoltók  Képek a felkészülésrõl Videó a felkészülésről Videó az eredményhirdetésről |
 2013. II. negyedév 2013. III. negyedév 2013. IV. negyedév 2014. I. negyedév |
 Szóljon hozzá Ön is!  I. rész: Hová tűnt a jak-kozseg.hu? |
Szombathely
járási hivatali információk |
Állandó oldalak
|
Házunk
táján |
||
|
|
Aerobik |
|
|
Jáki
Önkéntes Tûzoltó
Egyesület |
||
Tipp:
Ha megnyomod az F 11
billentyût, a
böngészõsáv
eltûnik, és a
weblap teljes oldalon
lesz olvasható.
Ha újra megnyomod az F 11 billentyût, a
böngészõsáv ismét
láthatóvá válik.
Részlet a
Polgári Törvénykönyv
80.§ (paragrafusából)
A
képmás nyilvánosságra
hozatalának
tilalma nem vonatkozik a nyilvános
eseményekrõl,
rendezvényekrõl, táj-
és utcarészletekrõl
készült felvételekre, amikor
tehát az
ábrázolás módja nem
egyéni,
amikor a felvétel
összhatásában
örökít meg a
nyilvánosság elõtt
lezajlott eseményeket. A
nyilvánosságra hozatalhoz
a felvételen
ábrázolt személy
hozzájárulására van viszont
szükség, ha - az összes
körülményre tekintettel -
megállapítható a felvétel
egyedisége,
egyéni "képmás"-jellege. A
nyilvános helyen
(utcán,
kiállításon,
elõadáson,
sportmérkõzésen stb.)
megjelenõ
személyek nem sérelmezhetik alaposan azt, hogy
tudósításban
(riportfilmben, tv.-híradóban) a
közönség körében az
õ
képmásukat is felveszik és
vetítik. Ez - ha
nem visszaélésszerûen,
nem sértõ módon
történik -
valóban nem tekinthetõ a
"képmás
közzétételének".
(BH1985. 17.)
Mindazon
által, amennyiben bárkinek kellemetlen, hogy
képmásával ezen az
oldalon találkozik, kérem jelezze e-mail
címemen,és én
eltávolítom a
képet.
Juhászné Müller Enikõ
Kedves Látogató!
Az információ hatalom, ezt mindannyian tudjuk.
A tájékozottság rohanó világunkban életünk alapvetõ feltételévé vált. Megfelelõ ismeretek nélkül elveszett emberek vagyunk,és menthetetlenül eltévedünk a bürokrácia labirintusában. Az információ hiánya, a tájékozatlanság érdektelenné, fásulttá tesz minket, elõbb-utóbb elszigetelõdünk, becsukjuk a szemünket, és homokba dugjuk a fejünket. Elmegyünk egymás mellett, néha panaszkodunk, hogy másképp kellene, de senki nem tesz semmit. Talán azért, mert nem tudja, hogy mit tehet, és hogyan kezdjen hozzá.
Aztán jönnek az önkormányzati választások, és pár percig úgy érezzük, hogy fontosak vagyunk, közösségünk vezetõje kíváncsi a véleményünkre. A tapasztalt választópolgár tudja, hogy ez az érdeklõdés csak 1-2 hétig tart, a hatalom elvesztésétõl való félelem motiválja és célja nem a terveink megismerése, hanem az " X " a neve mellé a választás napján. És négy évig itt vége is van az érdeklõdésnek. Vannak fórumok, ahol ugyan elmondhatnánk a véleményünket, kérdezhetnénk, de úgy látszik a nyilvánosság szép lassan elalszik, és még a közmeghallgatásra sem ébred fel.
Választási
kampány idején a lakótelepen tartott
fórumok hangulata, az ott
összegyûlt emberekkel történt
találkozás döbbentett rá,
hogy
mennyire nem tudunk egymásról semmit.
Évek
óta egy lakótelepen
lakunk, talán egy utcában , és
még
egymás nevét sem ismerjük. Pedig
vannak köztünk lelkes, széles
látókörû emberek. Vannak
ötleteik, elképzeléseik, de hallgatnak,
mert nem
ismerik a céljuk
eléréséhez
szükséges eszközt,
és nem érzik maguk mögött a a
közösség
támogatását. Hogyan is
érezhetnék,
ha a közösség még a
létezésükrõl
sem tud!?
Meggyõzõdésem, hogy a mai
pénztelen
világunkban magukban az emberekben rejlik az a szinte
végtelen
erõforrás, az a rejtett energia, amivel
értéket teremthetünk.
S ennek az értéknek az
építõanyaga
nem a pénz, hanem a
lelkesedés. Erre még
pályázatot sem
kell írni, ez színtiszta
önerõ.
A falu közösségi életét sajnos már hosszú évek óta a tudatos információmegvonás jellemzi. A falutévén egyik nap hirdetéseket, másik nap a változatosság jegyében a Windows érdekfeszítõ képernyõvédõjét láthatjuk. Ják hivatalos internetes honlapja pedig a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetõ közösségformáló eszköznek, de még naprakész adatközlõnek sem, hiszen a fentlévõ néhol ötéves adatoknak már a "szavatossága" is régen lejárt. Elgondolkodtató az is, hogy ekkora lélekszámú falunak miért nincs mondjuk havonta megjelenõ újsága!? Jáknál sokkal kisebb közösségek már régóta élnek az írott sajtó nyújtotta lehetõségekkel. Miért nincs a felnövõ fiatalságnak egy klubja, ahol esténként összejöhetnek? Sokszor támad hiányérzetem látván a szépen helyreállított kulturházat. Szép-szép, de nincs megtöltve tartalommal. Talán ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül, különben miért nevezné cikkében a Nyugat.hu újságírója "kétórás településnek" falunkat, ahol a kultúrház is csupán kínai ruha- és cipõárudaként funkcionál, ahonnan 5 kilométert kell gyalogolni Balogunyomba, hogy az idelátogató kisgyerekes turisták találjanak játszóteret? (Ott egyszerre kettõ is van.) Csupa megválaszolatlan kérdés... / forrás: nyugat.hu /
Végiggondoltam
hát, hogy mit és hogyan tehetek én
magam ebben a
helyzetben, milyen
elérhetõ eszközeim vannak a nagyobb
nyilvánosság
megteremtéséhez. Így jutottam arra az
elhatározásra, hogy weblapot
készítek. Ez életem elsõ
weblapja. A
tökéletestõl ugyan
nagyon messze van, sok helyen szorul javításra,
de azt
hiszem a
célnak teljesen megfelel. Ezen a módon
szeretnék
teret adni a
nyilvánosságnak, természetesen minden
személyeskedést kizárva, csak a
törvényes kereteken belül.
Szeretném, ha ezt a
weblapot mindannnyian
szerkesztenénk, várom az ötleteket,
javaslatokat,
új témákat,
képeket, esetleg kész cikkeket is.
Néhány menüpont még
üres,
ezek tartalommal való feltöltése
folyamatban van,
remélem ebben az
intézmények vezetõi is partnerek
lesznek.
Úgy gondolom,
mindannyiunk érdeke, hogy az itt élõ
lelkes,
tenniakaró
emberek, pedagógusok, tanulmányi
versenyeken
szereplõ
fiatalok, sportolók elért eredményei
az
eddiginél sokkal szélesebb
nyilvánosságot kapjanak.
Juhászné Müller Enikõ
" Nincs
szükség arra, hogy az ember egy
személyben tudjon
mindent,
de
ismernie
kell,
hol és hogyan tudja bármilyen
kérdésre megtalálni a
választ. "
Adam Jackson