Összegzése a rendezvénynek:

2014. április 25-27.

A Jáki Apátság megalapításának 800. évfordulója



Célunk, célom az volt amellett, hogy magát a fennmaradás nyolcszáz esztendejét megünnepeljük a mához is szóljunk, sőt elsősorban a mához szóljunk. A nyolcszáz esztendőn változtatni már nem tudunk, de a jövőt még tudjuk és kell is alakítanunk! A program összeállítás erről a tervemről szólt. Szerettem volna igazán magas szintű (színvonalú) koncerteket vinni a templomba lélekemelés gyanánt, szerettem volna sport programokat az önfeledt közösség építés céljából és egyéb kulturális programokat mindezek esszenciájaként. Az egyéb nem leminősítést jelent, csak jellegében mást, mely ugyanolyan magas színvonalú, mint a többi. Tervem sikerült, minden program sikeresen lezajlott. Összesen 47 program szám zajlott le a három nap alatt zökkenőmentesen a résztvevők szerint nagy sikerrel.

Természetesen tökéletes nincs, csak törekedni lehet rá itt is voltak hibák, nem lehet mindenki teljesen elégedett. Talán a kevesebb több lett volna, hiszen többször párhuzamosan futottak programok. Abból a reményben indultam neki 2 éve a szervezésnek, hogy egy ilyen különleges alkalom egy ilyen különleges helyen nagy tömegeket vonz. Mivel a sokaságnak különböző igényei ízlése van ezért történt így a szervezés. Kritikaként több helyről kaptam azt meg, hogy nem volt kellőképpen meghirdetve, látva több ízben a viszonylag kis számú látogatót. Erre annyit szeretnék reagálni, hogy Jákon minden háztartás megkapta a teljes programot, több mint 800 család. Vas megye minden városába ezenkívül Zalaegerszegre, Keszthelyre, Hévízre, Veszprémbe és Budapestre 5000 db színes leporellós műsorfüzetet szórtunk ki a teljes szám több mint 80%-át a vasi városokba. Megjelent az eseményről öt-hat kisebb nagyobb cikk a Vas Népe megyei napilapban. Egy nagy cikk a Veszprém megyei Naplóban, két kisseb hír a Zala megyei Hírlapban. Volt riport előzetes a Szombathelyi tévében, a Magyar katolikus rádióban és a Friss FM rádióban. A saját honlapunknak a www.jak800.hu-nak az fennállásának 2 hónapja alatt 10 000 látogatója volt, s 1500 iskolának küldtünk tájékoztatót, illetve a vasi iskoláknak az ingyenes sporteseményekre meghívót. Próbáltunk országos médiumokat is megkeresni a beharangozásra, de kapcsolat híján nem sikerült, vagy nem foglakoztak velünk. Most már naivitásnak tűnik, de úgy gondoltuk mi szervezők, hogy a Jáki templom 800 éves jubileuma sok ajtót kinyit, patronáló nélkül is. Természetesen voltak szívmelengető példák, de az ellenkezőjére is voltak alkalmak. Felvállalt elvünk volt, hogyha a szellemiség, amiért itt mi összefogtunk, nem talál saját magának utat akkor mi se politikai, se egyéb kapcsolati tőkét nem keresünk, mert azzal elért eredmény már nem az amiért mi, én küzdünk. A felkért nagynevű művészekkel és Vasi művészeti csoportokkal is ugyanígy jártunk el. Elmondtuk mit szeretnénk, pénzünk nincs csak akaratunk és hitünk, ha egyetértenek velünk és vállalják ingyen köszönömért, akkor együtt leszünk Jákon, ha nem akkor további jó egészséget és sikereket kívánunk. És mellénk álltak a műsorban szereplő művészek.

A résztvevő látogatók számáról szeretnék ezután szólni és ennek fényében beszélni egy kicsit a mai magyar valóságról. A templomi programokat Vígh Andrea hárfaművész a Magyar Zeneakadémia rektora nyitotta és Kiss B. Attila Kossuth díjas tenorunk zárta a Hazám, hazám áriával. A többi program is ezt a színvonalat képviselte. A templomban előadásonként 1000 Ft-ot kértünk az egy órás koncertekért a napijegyért mely átlagosan 3-4 órás programot takart 2500 forintos belépőt kértünk, melynek minden fillére a közel 800 éves már alig látható freskók megmentésére, restaurálására fordítódik. Jelzem nem egészen 190 000 Ft gyűlt így össze. Természetesen ingyen is be lehetett jönni az előre bejelentkezők és adományozók után feltöltve a helyeket. Minden más rendezvény a kiállításoktól a sportversenyekig, a vasi művészeti csoportok fellépésétől az íjász bemutatóig ingyenes volt!

A templomban összesen 300, pótszékekkel 400 ülőhelyet tudtunk biztosítani. A 150 főt ritkán talán szombat estére értük el. Szívmelengetőnek írom a következő történetet, mert amit azután írok az sajnos finoman szólva is lehangoló. Egy középkorú falusi ember aki szívvel lélekkel segített rakodásban mondta: „megmondom őszintén még soha életemben nem voltam komolyzenei koncerten, de ha ezt tudom, hogy ilyen csodálatos akkor mindig elmentem volna ahol csak lehetőségem nyílik rá.” Már csak áttételesen tudom, hogy nem egy fiatal aki nem a műsorra jött csak segíteni ugyan ezt a véleményt mondta el. Ha másért nem csak ezért érdemes volt megrendezni ezt az évfordulót. És most jön a lehangoló rész. Az hogy a megszólított 10-20 000-es (minimum és tényleges számból) ténylegesen, becslésem szerint összesen minden rendezvényt beleértve talán most a vásári forgatagot nem számolva maximum ezren lehettek a három nap alatt sok mindent elmond. Ez a közöny az embert egyszerre megrémíti és elkeseríti, mert a közöny sokszor rosszabb rombolóbb, mint az ellenzés. Ez számomra a lélek ürességét jelenti, ami sok minden következménye. Ez nem helyi, nem térségi, talán nem is magyar, hanem világjelenség. Mi kell egy mai embernek a komfortzónájához. iPhone, számítógép, sportautó, mutatós, lehetőleg márkás ruha és hasonlóak. A külföldi munkára elvándorlók zöme ezért megy ki „vendég”munkásnak. Tisztelet azon kivételnek akik, vagy azért mennek, mert tényleg a túlélésért küzdenek, vagy azért, hogy tapasztaljanak kint és hazahozzák a tanultakat, saját hazájukban kamatoztatva azt. Nemcsak a pénz léte nem léte tarthat otthon egy embert, vagy küldhet el, hanem ez a leírt helyzet is. A gond ott is van, hogy az ilyen társadalom kritikát sem azok olvassák, akikhez ténylegesen szól, hanem a másik oldal, aki ezt úgy is tudja és tehetetlen ezzel a jelenséggel szemben. Én nem vagyok gyakorló hívő, de hiszek a lélek erejében, egy minden ember felett álló őspontban, egy közös tudatalattiban, és ha ezt színes lózungokkal, kampányokkal eltakarjuk ragadós cukormázzal, akkor az emberiségnek …………….

A leírtak mellett és ellenére az eseményen résztvevők életre szóló élményt kaptak, ha ma kellene kezdeni a szervezést, újra belevágnék a Jáki freskókat pedig meg fogjuk menteni! Már van is új ötletem!

Köszönöm mindenkinek a részvételt a jótékony alapon fellépő művészeknek nemes tettüket soha nem felejtjük el! Köszönöm a Jákiaknak, hogy befogadtak segítettek! Remélem a templom alapító Márton, Marci bátyám nem azt üzeni fentről, öcskös ezt jól elszúrtad, hanem azt, jól van öcsém nem hoztál szégyent a Jákokra!

Szelestey Atilla

Veszprém 2014 április 28.