"Nem mondhatom, hogy váratlanul kerültem bele. Valahol számítottam rá, hogy kapok megkeresést, a kérdés csak az volt kiktől, melyik oldaltól. Sejteni lehetett, hogy kemény és nehéz kampányidőszak illetve választás lesz, ilyenkor pedig szükség van bizonyos extrákra. Leginkább kereskedelemben kell járatosnak lenni, érteni a marketinghez, hisz lényegében itt is egy terméket kell eladni.
Telt-múlt az idő, javában zajlott mindenütt a kampány, de nem történt semmi, így nem is foglalkoztam vele, gondoltam minden érdekelt megoldja maga.
Aztán váratlan dolog történt, telefonhívást kaptam, mert egyszerre adta meg magát mindkét OKI nyomtató, ezeket kellett sürgősen megreparálni, mivel akkor éppen fontos és nélkülözhetetlen feladatuk volt. Azon elgondolkodhatunk, hogy valaki, aki választásra készülődik, miért nem tud a saját pénzéből annyit szánni erre, amiből megcsináltatja, legyártatja az anyagot, de ezzel nem is kellene foglalkoznunk. Amiért azonban mégis kell, annak az az oka, hogy az ellenjelölt szórólapjainak megjelenése után vizsgálódás kezdődött annak kiderítésére, nem a munkahelyének nyomtatóin készültek-e. Divatos dologgá vált a politikában a másik oldalt vádolni azzal, amit mi magunk csinálunk. Vagy, ahogy az ismert latin közmondás fogalmaz: Quod licet Iovi non licet bovi azaz Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek.
Ez után a kis intermezzo után térjünk vissza a fő történeti szálhoz. Megérkeztek a nyomtatók, elkezdtem foglalatoskodni velük. Közben látszott, hogy Ifj. Szemes István nagyon feszült, zavarban volt. Aztán egyszer csak kibökte, segítség kellene, mert nagy a baj, úgy érzik, hogy vesztésre állnak. Aki ismeri, pontosan maga elé tudja képzelni a bizonytalan, szemlesütött, kezét tördelő embert. Mindez nem ok nélkül volt, mint kiderült, nem tudta velük vagyok-e vagy ellenük. Amint az fentebb már kiderült, nem voltam senkivel sem, ha valaki megkeres és úgy látom, hogy érdemes, annak segítek. Hogy nem tudott hova tenni, illetve, hogy nem lehetett biztos a segítségemben, az nem ok nélküli, tettek azért korábban. Gyorsan végiggondoltam, és arra jutottam, teszek egy gesztust, aztán meglátjuk mi sül ki belőle, hogy viszonyulnak eztán hozzám.
Természetesen ennek is az érintettektől megszokott módon kellett történnie, azaz semmi hivatalos felkérés és megvalósítás, mindent szépen titokban a háttérben kellett végezni.
A hivatalosság kérdése általában nem azért fontos, amit sokan gondolnának, azaz, hogy a kampánymenedzsernek is kijusson a rivaldafényből, hanem azért, mert akkor biztos lehet benne az ember, hogy amit eltervez, azt és úgy hajtják végre, ahogyan kitalálta. Nem hivatalos formában tanácsokat lehet adni, amiket aztán vagy megfogadnak, vagy nem, vagy jól csinálják meg, vagy nem.
Az idő rövidsége miatt – már 2 hét sem volt hátra a választásokig-, természetesen nem lehetett nagy dolgokban gondolkodni, maximum egy mikro-kampány jöhetett szóba, de abból sem minden eszköz.
Elkezdtünk tehát beszélgetni, ötleteket soroltam arra vonatkozóan miket lehet megcsinálni ennyi idő alatt, milyen dolgoknak kellene szerepelni a megjelentetett anyagokban és melyeknek nem. Ez utóbbira jó példa volt a játszótér építése, mely visszatérő elemként jelent meg Szemeséknél a kampányokban, de éppen e miatt a legkönnyebben támadható is az ellenjelölt részéről. Voltak olyan ötletek is, melyek nem találtak támogatásra. Például a közösségi médiákban való megjelenéstől és az ellenjelölttel folytatott nyilvános vitától elzárkóztak. Ez utóbbitól láthatóan tartottak valamiért. Aztán persze az élet úgy hozta, hogy valamilyen formában mégiscsak bele kellett menniük egy ilyenbe. Beszéltünk arról is, mik a legnagyobb gondok, elvárások a lakók részéről, melyeket lehet ezek közül orvosolni. Ekkor került elő az utak kérdése, mely téma mostanában ismét terítéken van. Ezekkel Ifj. Szemes István elmondása szerint már akkor is az volt a probléma, hogy a teherautók teszik tönkre. No de meg lehet-e oldani most még? Murvával be lehet tömni. Akkor ezt mindenképpen meg kellene tenni. Vagyis nagyon jól ráérzett a Vas Népe oldalán a cikkhez hozzászóló úr, ez valóban kampányfogás volt. Egy komoly támadási felület megszűntetése. Más kérdés, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy később hozzá sem nyúlnak…
Lezajlott a választás, megvolt az eredmény, és ahogy az már az iskola pályázatának kapcsán is szóba került, itt szintén elmaradt a segítség megköszönése. Azt szokták mondani: A segítséget megköszönni nem szégyen! Úgy tűnik polgármester úrnak ez az illemtan óra kimaradt. Ráadásul többszörösen, hiszen vadászként a vadászati illemtannal is meg kellett ismerkednie, bár az igaz, hogy ebben úgy szerepel: „illik a segítséget megköszönni”.
Hogy ez a segítség mekkora volt, azt magamtól nem tudtam eldönteni, hiszen nem voltam jelen, nem irányítottam a kampányt, így mérni sem volt lehetőségem. Következtetni csak abból lehet, amit Ifj. Szemes István szóban többeknek, így nekem is mondott, e szerint, ha nem segítettem volna, akkor nem nyernek. Ha így volt, akkor döntse el mindenki maga, szerinte megért volna-e egy köszönömöt ez a segítség.
Ha köszönetet nem is kaptál a tanácsaidért, valamilyen formában honorálták a közreműködésed?
Hogy ígértek-e valamit a segítségért cserébe?
Konkrétan nem. Azt gyaníthatjuk esetleg, hogy bizonyos dolgokra e miatt került sor. Ehhez (is) lehetett köze az iskolai pályázatra való meghívásnak, a turisztikai fejlesztések megkezdésére irányuló törekvésnek és a rendszerüzemeltetési szerződésnek. Bár ez utóbbihoz az is hozzátartozik, hogy az ígérthez képest egy évvel később került megkötésre, illetve már csak alig másfél hónap van hátra belőle, mivel felmondásra került. Turizmus területén meg azt hiszem pontosan látható mi valósult meg a faluban…"