"Mottó: Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van.

Sokakban felmerülhetett, miért fontos mindez és miért pont most, hisz már alig van hátra valami a ciklusból?

Elsõsorban nem miattam. Számomra annyiban fontos, hogy sajnos 2010-ben segítettem nyerni a jelenlegi polgármesternek, így ez egyfajta vezeklés. Azonban a lakók miatt igen is fontos. Nekik joguk van megtudni azt, hogy mi folyik a háttérben, joguk van megtudni milyen módon, milyen eszközökkel dolgozik választott vezetõjük, milyen lehetõségekrõl maradtak le és muszáj, hogy pontosabb képet kapjanak arról, milyen ember is valójában Szemes István. Akkor, amikor nem a választópolgároknak színészkedik.

Amit látni kell, az az, hogy Szemes István az évek folyamán egy klasszikus, diktatórikus rendszert épített ki. Jákon mindenki azt csinál, amit akar, csak elõtte kérdezze meg a polgármester úrtól, hogy mit akar. Igyekezett a lehetõ legmagasabb képzeletbeli fallal körülvenni a települést, hogy a lakók minél kevesebb információhoz jussanak, kevésbé lássák mi zajlik a nagyvilágban. Fájdalom, ezt a tervet éppen a szélessávú internet megjelenése és elterjedése húzta keresztül. Már nem mindenki hitte el, amit a „Apu” vagy a jegyzõ úr állított. Utána tudtak nézni az információknak. Közben belsõ falat is épített gondosan, hogy semmiféle információ ne juthasson ki. Valamennyi mindig kijutott, de 2007-tõl sokkal inkább, mint addig. Mindig szerencse, ha egy zárt rendszerbe bejut valaki, aki annyira szeret feszíteni, mint két szem köles a zsákban. Ekkor ugyanis megszûnik a zártság. Szemesék sokáig vádoltak szivárogtatással két, ma már nem ott dolgozó hölgyet, annak ellenére, hogy bárki számára nyilvánvaló lehetett, hogy nem õk voltak azok, akik pletykáltak. Ez egy újabb adalék a településen uralkodó „békéhez”. A probléma akkor jelentkezett, amikor a két hölgy távozása után sem szûnt meg a dolog. Hogy ezzel a polgármester úr nem akart és szerintem a mai napig nem is akar szembenézni, ez az õ dolga, hogy információk jutottak ki, az jó a falunak, hisz volt egy folyamatos lyuk a falon. Volt még egy fontos tennivalója „Apunak”, mégpedig az, hogy eközben a Szemes klán szép lassan, ráfonja a csápjait a településre és folyamatosan rajta tartsa annak torkán és ütõerén.

Törvényes és törvénytelen eszközökkel igyekezett meggátolni, hogy napvilágra kerüljenek a dolgaik. Próbaként ajánlom a kedves olvasónak, hogy nézzen körül az interneten és jegyzeteljen. Vajon hány olyan települést talál, ahol nincs integrált településfejlesztési terv, gazdálkodási terv, nem hozzáférhetõek a nyertes pályázatok anyagai, a gazdasági mérlegek (éves költségvetési beszámoló), tartozik-követel rész, nem hozzáférhetõk a szerzõdések, a vagyonnyilatkozatok, a közgyûlések anyagai, a Szervezeti és Mûködési Szabályzat, közgyûlések és lakossági fórumok idõpontjai. Például az úgynevezett üvegzseb törvény eleve kötelezõvé teszi közülük nagyon sok dolog hozzáférhetõségét. Onnantól, hogy van a településnek honlapja, pedig megjelenítését is.

Érdekes kérdés lenne, vajon ki és hányszor találkozott a polgármester úr vagyonnyilatkozatával mondjuk az elmúlt nyolc évben? Jellemzõ módon, az összes megjelent és egyébként nyilvánosnak számító adatot Hende István segítségével külön bírósági eljárás keretében tudta csak megszerezni  a Jáki Hírmondó szerkesztõsége, mivel polgármester úr véletlenül sem adná ki a kezébõl. Nincs még egy település az országban, ahol ezeket az iratokat a polgármester a saját irodájában elzárva õrizné! Érdekes kérdés, hogy vajon miért ez a nagy titokzatosság? Mit rejtenek az iratok? Hisz minden titkolózásnak oka van…

A szabálytalanságok folytatása és a titkolózás elõsegítése zajlik a testületi üléseken is. Rendszeresen rendel el zárt ülést polgármester úr olyan napirendek tárgyalása esetén, amire a törvény nem ad lehetõséget, az üzleti érdek fogalmát túl szélesen értelmezi (figyelemmel kell lenni a közérdekû adatok nyilvánosságának követelményére is) – pl. Adatvédelmi Biztos 1332/A/2006-5, 1344/K/2006-3. Arról nem is beszélve, hogy még zárt ülés tartása esetén is biztosítani kell a közérdekû adat és közérdekbõl nyilvános adat megismerésének lehetõségét.

Megemlíteném, hogy betekintés esetén teljes dokumentációkról beszélünk, nem szûrt listákról, önkényesen kiválogatott anyagokról. Természetesen nem véletlenül emeltem ki ezt itt és most ebben a formában.

Emlékezhet a kedves olvasó arra, hogy a lemondott képviselõk is kifogásolták, hogy nem láthatták a nyertes cégekkel kötött szerzõdéseket. Bár most már magam sem értem, ezen miért csodálkozik bárki is Jákon?! Amint már említettem, törvény írja elõ az elérhetõségét és közzétételét is, ám ez mikor érdekelte a település elsõ emberét? Kérni kell a betekintési lehetõséget, ami a klasszikus „Gyere be és beszéljük meg” módszer. Mi a garancia arra, hogy egy ilyen betekintéskor minden irat a helyén lesz? Igaz, adódik a kérdés, mit tettek a képviselõk azért, hogy ez ne így legyen? Véleményem szerint a lemondott képviselõknek a település nem létezõ békéjének (azt hiszem, ebbõl az anyagból is pontosan kiderül, hogy béke helyett békétlenség van, és az is, hogy ez ki illetve kik miatt van így, sõt az is, kik táplálják) óvása helyett, ezekre a dolgokra kellett volna rászorítania a polgármestert.

A titkolózás egy további eszköze volt a jegyzõ csere is. Aki emlékszik még Erdõsi Lászlónéra, az pontosan tudja azt is, mi volt a gondja vele Szemes Istvánnak. Nem hagyta, hogy a dolgok törvénytelenül történjenek. Belsõ emberrel váltotta fel, megbízott jegyzõi státusban, ami egy idõ után kezdett kínos lenni, hisz túl hosszúra nyúlt, ennyi ideig nem lehet megbízott jegyzõt alkalmazni. Hosszas kutatás után megérkezett az új jegyzõ. Nem tisztem minõsíteni, legyen elég róla annyi, hogy a saját hivatali munkatársai szerint is alkalmatlan volt, hiszen nem értett a szakmájához, nem volt tisztában a jogszabályokkal. Errõl késõbb bárki maga is meggyõzõdhetett, hisz egy rejtélyes idegen tûnt fel idén februárban a közgyûlésen és világosan demonstrálta mindezt.

Hogy a szerencsés nyugdíjazás után érkezett legújabb jegyzõ milyen, nem tudom, a szabálytalanságok láthatóan nem szûntek meg.

Eközben örülhetünk, hogy vannak olyan települések is, mint a korábban említett Dozmat, mert ez jól példázza, hogy minden nehézség ellenére lehet haladni, ha van elképzelés, szándék, és legfõképpen akarat. Tudja mindenki, hogy 8-9 éve a magyar önkormányzati világ egy olyan rendszer volt, amely nem bõségben, de nem is szegénységben élt. Errõl a pontról sikerült mára szinte szétverni az egészet, úgy, hogy kormányok és önkormányzatok, Fideszesek és MSZP-sek, nagyvárosi és falusi vezetõk minden pillanatban a saját rövid távú önérdeküket nézték, komolyabb távlati tervezés nélkül. Eközben az állam 2005 óta egyre kevesebb pénzt adott az önkormányzatoknak, és egyre több feladatot terhelt át rájuk. Természetesen az önkormányzatok is elkövettek szarvashibákat helyben – gyönyörû fõtereket építeni, ahelyett, hogy megtérülõ beruházásra, netán munkahelyteremtésre fordítottak volna többet, ma minimum rossz ötletnek tûnik.

Ha valaki számba veszi a település beruházásait, hamar megállapíthatja, hogy ez alól Ják sem kivétel.

Elõtérben a kötelezõ önkormányzati illetve településfejlesztési munkálatok, mindenféle koncepció nélkül. Illetve minden olyan munkálat, melyben a Szemes család és a „Lex haverok” szerepet tudnak vállalni.

Az utak és járdák felújítása, bár már 2007-ben is terv volt, szerepel az Alsó-Pinkamenti Natúrpark hasznosítási tanulmányában azóta sem valósult meg és már nem is fog. Persze, hallottuk elégszer, hogy nem maradt el, csak nem került rá sor. Illetve még egy dolgot hallottunk: nem volt rá pályázat. Nos, ez bizony egy méretes hazugság! 2006 és 2010 között évi 1-2 pályázat jelent meg önkormányzati utak felújításának, új utak építésének témakörében. Vajon miért nem pályáztak? De fontosabb kérdés, hogy miért kell letagadni azt a tényt, hogy volt rá pályázat? Mindenesetre nekem a Beatrice örök sorai jutnak eszembe ezzel kapcsolatban:

“Mert aki hazudik, az csal,
Aki hazudik, az lop,
Hazudni, csalni csúnya dolog!”

Visszatérve a munkálatokra, ezek amolyan Mekk Mester módjára készülnek. Sokan sokféle példát tudnának említeni, de a legklasszikusabb azt hiszem, mégiscsak a polgármesteri hivatal felújítása. 2007-ben megtörtént a hivatal belsõ felújítása, pedig a tetõ már akkor is rozoga volt, beázott. Ennek nyomai hamarosan meg is jelentek a frissen kifestett falakon. Most, 6 évvel késõbb tetõcsere zajlik. Vajon ki dolgozna így, tönkretéve az addigiakat? Gondolom, ha idõközben új épületet építettek volna a polgármesteri hivatalnak, az meg úgy készült volna, hogy elõbb megépítik a tetõt, aztán késõbb aláfalaznak. Nem számít, elvégre nem saját zsebbõl megy, közpénz meg van rá bõven!

A beruházások ilyetén lebonyolításának kapcsán eszembe jut, hogy az a bizonyos kormányrendelet összeférhetetlenséget állapított meg. Ebbõl következik, hogy minden olyan pályázat melyre az összeférhetetlenség fennállásának idején pályáztak, és amelyikhez csatolták a nyilatkozatot, mely szerint nem áll fenn összeférhetetlenség, érvénytelen. Minden olyan pályázati pénzt, melyet ez idõ alatt ilyen módon szabálytalanul nyertek, kamatostul vissza kellene fizettetni. Azokkal együtt, melyek lebonyolításában a polgármester úr törvénytelenül, hatáskör hiányában kötött szerzõdéseket. Természetesen nem a települést kellene súlytani, hanem a törvényeket megszegõ polgármestertõl kellene a magánvagyonából bevasalni.

Hogy ez miért nem jutott eszébe a Kormányhivatalnak? Ez egy jó kérdés. Minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belõle. Viszont ha nem tartatják be, akkor meg minek a törvény? Ezt a kérdést a lemondott képviselõk is feszegették a Vas Népének írt nyílt levelükben, ahol e mellett nagyon jól összeszedték a fennálló törvénytelenségeket, pénzügyi problémákat is.

Ez utóbbival kapcsolatban sajnálatos, hogy a nemrégiben lezajlott és állítólag hamarosan folytatódó adósságrendezés kapcsán is ott a ritka veszélyes üzenet: csinálj, amit akarsz, költs akkor is, ha nem tudnál mibõl, nincs felelõsséged, az állam majd úgyis megment. A régi kádári hazugság, ami még huszonnégy év után is mérgezi a magyarországi gondolkodást, akkor is, ha épp Orbán szájából hangzik el. Ideje volna már a fejekben is megtartani a rendszerváltást, aztán túllépnünk rajta, de addig nehéz lesz, amíg tömegek hiszik, hogy az államnak annyi pénze van, amennyi csak kell. Majd megoldja az ÖNHIKI, vagy ad az ilyenkor mindig jó Unió. És csak sajnálhatjuk azt a néhány száz önkormányzatot, akik felelõsen és szigorúan gazdálkodtak, most mégis a többieket kell segíteniük anyagilag.

Ugye emlékeznek még: az idei jáki költségvetés mínusz 60 millió forintos, azaz 60 millió forint hiányzik a kasszából! Tegye mindenki a szívére a kezét: neki vágna így a saját vállalkozásával egy pénzügyi évnek?

Eközben vannak régi adósságok, melyeket görget maga elõtt az önkormányzat, és melyeket idõrõl idõre valószínûleg nem ártana rendezni vagy csökkenteni. Ezekrõl korábban láthattunk beszámolót a Jáki Hírmondón, ismét megjegyezem, ezek is nyilvános adatok Jákot kivéve mindenütt. És természetesen mindez a felelõs és jó gazdálkodás eredménye, ahogy azt hallhattuk többször is a polgármester úrtól.

Gondolom közben feltette magában azt a kérdést az olvasó, hogy ha a Kormányhivatal nem tartatta be a törvényt, akkor mit tudtak volna tenni a lemondott képviselõk? Nos, erre a válasz roppant egyszerû: õk maguk írták levelükben, hogy többségben voltak.

Továbbra sem tudok egyet érteni a végsõ döntésükkel, mely gyakorlatilag megfutamodásnak tekinthetõ. Azzal, hogy lemondtak, minden ellenõrzést megszûntettek és szabad kezet adtak a polgármesternek. Kerültek be az elvtársi körbe tartozó emberek, így biztosítván a Szemes érdekek többségét. Itt álljunk meg egy pillanatra, mert ez magyarázatra szorul: az elvtársi jelzõt itt „szemesi elveket vallók” értelemben használtam. Azt ugyanis nem tudnám eldönteni, polgármester úrnak kik is az elvtársai, hisz volt õ már minden. Kommunista, MSZP támogatottságú polgármester, Fidesz támogatottságú polgármester. A magam részérõl az ilyen emberektõl mindig óvakodtam, mivel nehéz elképzelni, hogy valaki egyik pillanatról a másikra balról jobbra vagy jobbról balra terelõdjön. Az ember nem úgy váltogatja a nézeteit, mint az alsónadrágját. Egyetlen kivétel van ez alól, ha az illetõ pénzért és hatalomért bármire képes. De vajon az ilyen embertõl mire számíthatunk a mindennapokban? Nem árul-e el bármikor, nem döf-e hátba, nem gázol-e át bárkin, ha az érdekei úgy kívánják?

A képviselõktõl az egyetlen értelmes és elfogadható lépés az lett volna, ha feloszlatják a képviselõtestületet, majd új választások kiírására kerül sor. A nem létezõ békét óvni, és erre hivatkozni legalább is csacskaság. Nincs béke és a békétlenség fenntartásában láthatóan érdekelt is a Szemes család. Közben viszont a minimális kontroll is megszûnt a gazdálkodásuk felett, így azt csinálnak, amit akarnak.

És éppen ez a köpönyegforgatás az, amivel eljutunk az utolsó, még megválaszolatlan kérdéshez. Mit számít mindez most már, hisz lassan vége a ciklusnak, polgármester úr nyugdíjba vonul. Nagy butaság lenne azt hinni, hogy egy ember, aki életmûvének tekinti a települést, pénzért, hatalomért változtatja nézeteit és jó ideje saját szobrát álmodja a település fõterére majd önként és dalolva félre áll, átadva másnak a gyermekét, aki majd tönkreteszi ezt a mûvet. Nem fog. Elõ fog húzni a kalapjából egy bábot, akit elindít az önkormányzati választásokon, és ha nyer, akkor rajta keresztül továbbra is Szemes István fogja vezetni a falut. Még azt is megteheti, hogy képviselõi posztért harcba száll, ha bekerül, akkor közvetlenül is felügyelheti a bábuját. Maga a gyakorlat egyébként nem szokatlan a politikában, általában mindenki tudja az illetõrõl, hogy báb, csak maga az alany nem. Gondoljunk csak a korábbi köztársasági elnökre Sólyom Lászlóra, vagy a jelenlegi szombathelyi polgármesterre, Puskás Tivadarra. Jákon korábban Bognár László volt a kijelölt Szemes utód, de nemrég az elõzetes helyezkedés alapján is kiszámítható volt, hogy új jelölt van, aki nem más, mint Dobos Józsefné. Erre aztán ráerõsített, hogy az újjá alakult testületben már megkapta az alpolgármesteri címet. Hogy mindez nem fikció, arra a Hóbor híd kapcsán az alpolgármester asszonynak címzett levél mutatott rá mindenki számára egyértelmûen. Mi is volt a válaszlevél elsõ mondata? „A lakosságtól érkezett kérdését azonnal továbbítottam a Szemes István polgármester úrnak. Õ maga kíván erre válaszolni.” Q.E.D. vagyis quod erat demonstrandum mondja az ismert latin kifejezés, azaz ezt kellett bizonyítani. Aki a 2014-es választásokon Dobos Józsefnére fog szavazni, az arra szavaz, hogy minden maradjon így, semmi se változzon és továbbra is Szemes István irányítsa a falut.

Nyilván polgármester úr ebbõl is kampány ízt fog kiérezni, csak úgy, mint a képviselõk lemondásából. Nyugodtan kijelenthetem, hogy téved. Nem vagyok kapcsolatban egyetlen jelölttel sem, pusztán a saját tapasztalataimat, észrevételeimet foglaltam össze az elmúlt néhány év történésein keresztül és a lakókat szerettem volna minderrõl tájékoztatni a Jáki Hírmondón keresztül."

Szóljon hozzá Ön is!