Elmaradt fejlesztések, kihagyott pályázatok

Már a Jáki Hírmondó szerkesztésének elsõ idõszakában is gyakran elgondolodtam azon, vajon hogy lehet az, hogy más - sokszor kisebb lélekszámú- település még a szerénynek nevezhetõ adottságait is sokkal jobban képes kiaknázni, mint Ják, ahol világhírû templom fekszik egy csodálatos környezetben, színes történelmi háttérrel. Nárai ritka virága - a sárgaliliom - köré épített egy három napos rendezvény sorozatot, erre még másfél milliót  is nyert pályázaton, történelmi napokat rendeztek Nádasdon, sõt a leleményes és kreativ gondolkodás eredményeképpen Sajtoskál a nevébõl kreált fesztivált, és a sajt témaköre szolgált programjaik alapjául.  De sorolhatnánk a többi Vas megyei települést is, ahol nem csupán a kétévente megrendezésre kerülõ falunap a fõ attrakció, ami ugye semmiképpen nem  minõsíthetõ  vendégvonzó turisztikai programnak. De hiányzik innen az újság, a közösség, a kultúra, a munkahelyteremtés kimerül a közmunka biztosításában, nem jöttek cégek, vállalkozások, (ami jött, az is elment), hiányoznak a programok és fõleg -a vezetés részérõl- a nyitott hozzáállás. A pályázatok kimerülnek az "építsünk valamit, bármit"- elvben, non-profit dolgokban képtelenek gondolkodni.

Miért???? Csupa kérdõjellel..

A válaszokat nem ismerhettük. Eddig. Szerencsére a riportsorozat kapcsán betekintést nyerhetünk az apró részletekbe, és remélem a kérdõjelek az írás végére mindenki számára felkiáltójellé egyenesednek. A téma kimerítõ és hosszú, de érdemes végigolvasni......

"Mottó: Csak az ígéretekbõl nem marad semmi,
És sohasem tudom már visszakövetelni.

 

 

Ez egy szép, bõ és érdekes téma, amely számtalan meglepetéssel fog szolgálni, illetve rajta keresztül nagyon jól látható, hogy is mûködnek a településen a dolgok.

Nem állíthatjuk, hogy minden itt felsorolásra kerülõ dolog megvalósulhatott volna, ahogy azt sem, hogy minden pályázaton nyert volna az önkormányzat, de azt igen, hogy lett volna köztük jó pár, amit érdemes lett volna megpróbálni. Látni fogja mindenki azt is, hogy volt ezek közt jó pár, amihez nem kellett volna különösebb befektetés, csak akarat, de sajnos az is hiányzott. Természetesen minden dolgot nem fogok itt felsorolni, terveket ismertetni, részletesebben is csak kevésre térek ki, mivel így is nagyon hosszú lesz ez a riport, ha mindenre kitérnénk részletesen, olyan hosszúvá válna, hogy valószínûleg senki sem olvasná végig.

Aki kíváncsi az itt meg nem jelent anyagra, annak nagyon szívesen rendelkezésére bocsátom. Abban biztos lehet, hogy abban minden benne lesz, mivel tõlem nem egy szûrt listát fog kapni…

 

A történet 2007 júniusában kezdõdött. Egy alkalommal, amikor ott jártam, hallottam, hogy a Sport Büfé üzemeltetése pályáztatva lesz. Pár nappal késõbb jeleztem, ha megtörténik, szívesen megpályáznám egy korábbi válogatott Falco kosárlabdázóval közösen. Azt gondolom, nem kell külön említeni, hogy a játékos személye azért rá irányította volna a településre a figyelmet, amolyan ingyen reklámként. Természetesen komolyabb beruházásban, hozzáadott értékben is gondolkodtunk, a tervekbõl párat megosztottam Ifj. Szemes Istvánnal, illetve a beszélgetésbe késõbb Bognár László is bekapcsolódott. Hogy mára ezekbõl fel-feltûnnek dolgok a Büfénél? Biztosan csak véletlen. Több ember is gondolhatja ugyanazt, pláne ennyi idõ után. Si duo faciunt idem non est idem fogalmaz az ismert és közhelyes római szólás, azaz „Ha ketten csinálják ugyanazt, az nem ugyanaz”. Ugyanezen megbeszélésen szóba került a lõtér fejlesztésének egy lehetséges irányvonala, a painball. Ez ügyben Ifj. Szemes István telefonon egyeztetett Dr. Csenár Mártonnal is, én pedig 8 a témával foglalkozó bolt anyagát, valamint 3 árlistát szedtem össze. Fotókkal, illetve késõbbi továbbfejlesztési turisztikai lehetõségekkel. Szó volt még a megújuló energiákról is. Igen, már akkor. Aztán szó volt még helyi gazdálkodásról ritka pálinkák kereskedelmi elõállításának céljából. Picit ezzel is megelõztem a mostani kor divatját. Valamint a helyi piacok fontosságáról, hiszen például Ausztriában már akkor is látszott, hogy a hagyományos áruházi kereskedelemmel szemben kezd megerõsödni a közvetlenül a termelõktõl vásárlás és az ehhez köthetõ turizmus. Oberwartnak ma ez egy igen komoly húzóágazata. Vadászturizmusról beszéltünk még, tárgyaltam is egy kedves ismerõsömmel, az õ cégük akkor nem csak Magyarországon, de Csehországban, Szlovákiában, Ausztriában is tevékenykedett, népszerûsített és vadászokat hozott az országba. Sajnos nem talált támogatásra ez a terv, az okára már nem emlékszem, volt valami homályos magyarázat hozzá. Weboldal készítésére, helyi újság elindítására, valamint a mozi újbóli megnyitására.

Közben a hivatal elutazott jól megérdemelt horvátországi nyaralására, miután visszatértek, fokozatosan változtak meg a dolgok. Nyilvánvalóvá vált, hogy nem a miénk lett a Sport Büfé üzemeltetése, bár sejthettük abból is, hogy nem találkoztunk a meghirdetésével, így nem volt lehetõségünk tárgyalni sem róla. A bérleti szerzõdés botrányos. Legyen elég annyi, hogy már 1997-ben többet fizettem egy ekkora üzlethelység bérletéjért és akkor még ott volt pluszban a rezsi! Az igaz, hogy Szombathelyen, de azért az elmúlt 10 évben csak volt némi infláció, nem?

A lõtér ügye is parkoló pályára lett állítva. 2007 októberében küldtem 8 aktív pályázatról tájékoztatót, ezek zömében az energiaültetvények telepítésérõl, hõ- vagy villamosenergia-elõállításáról, energetikai hatékonyság fokozásáról szóltak. Ezek nem voltak érdekesek, ellenben ez idõ tájt a Netrekész pályázat vált fontossá. Ennek keretében egy „NETház” került volna kialakításra az önkormányzat egyik épületében, amelyben internetezési lehetõség nyílt volna a lakosság számára, illetve számítástechnikai tanfolyamok lettek volna tartva, hogy az ott élõk minél jobban elsajátíthassák a számítógép mûködését illetve az internet használatát. Ne feledjük, míg Szentpéterfán 2006. óta elérhetõ volt a szélessávú internet, addig Jákon ez a lehetõség ekkor még nem volt meg. /Tudják, ez az a Szentpéterfa, amelyik folyton irigyli Jákot, polgármester úr szerint, mert Péterfán semmi sincs, csak buliznak, míg Jákon fejlett az infrastruktúra. Ehhez képest szélessávú internet is 2 évvel elõbb volt Szentpéterfán./ Szóval egy jó ötlet volt, mely támogatást is kapott a település elsõ emberétõl. Szemesné Fekete Eszter megírta a pályázatot, én hozzáírtam a szakmai dolgokat, majd az egészet átadtam Szendi Zsuzsi projektmenedzsernek, hogy lássa el szakmai észrevételeivel. A nevet jegyezzük meg, mert késõbb még jelentõsége lesz! Aztán nyilván beadásra került. Ne gondoljuk, hogy önzetlenül jött ez a támogatás polgármester úr részérõl. A kulcs ugyanis az volt, hogy Eszternek ekkor már állás kellett, ami itt biztosítva lett volna. Ez az a kulcs, amely valójában rávilágít arra mi is a jáki fejlesztések egyik legfõbb mozgatórugója.

Novemberben aztán küldtem még két pályázatról tájékoztatót. Akkoriban megszaporodtak Jákon a lopások, így az egyik a közterületen elkövetett jogsértések visszaszorítására irányuló pályázat volt, míg a másik a vidéki jövedelemszerzési lehetõségek bõvítésére irányult. Az elsõ nem volt fontos akkor valamiért, azonban ezt se felejtsük el, késõbb még jelentõsége lesz ennek is. A második egy roppant komplex pályázat volt, melybe agrártevékenységek diverzifikációján belül az új tevékenységek bevezetése új mezõgazdasági termék (élelmiszer- és nem élelmiszer-alapanyagok) elõállítása révén, a termelés gazdaságon belüli bõvítése által, valamint helyi és minõségi mezõgazdasági (élelmiszer és nem élelmiszer) termékek marketing eszközeinek és értékesítési csatornáinak kifejlesztése és továbbfejlesztése, a falusi turizmus fejlesztése, valamint a kézmûipari tevékenység fejlesztése tartozott bele. A falusi turizmushoz tartozó részbõl egy rövid idézet: „és szolgál­tatásainak (játszótér, kerti fõzõhely, parkoló, gépkocsi-beálló, sportpálya, sport­eszköz) fejlesztése vagy új falusi magánszálláshelyek kialakítása (szolgáltatónként max. 10 ágy/szál­láshelyig)”. Meddig is kellett várni a jáki játszótérre?

 

Aztán innentõl néma csend, minden téren háttérbe szorultam. Nagyjából egy évvel késõbb aztán úja elõkerültem a fiók mélyérõl. Október 31-én ismét szóba került a paintball, ám én ekkor már inkább az airsoftot javasoltam. Errõl aztán részletes tájékoztatót is küldtem. November 5-én aztán elküldtem az önkormányzatok által Vas megyébõl pályázható kiírások komplett listáját. Ez 40-50 aktív pályázatot jelentett, melyek közül nyilván nem mind volt használható, alkalmazható, de valószínûleg azért akadt köztük olyan, melyet lehetett volna használni. Nem történt semmi, helyette jegelve lettem.

2009 áprilisában aztán a Microsofttal közösen adtunk tájékoztatást az aktuális EUGA pályázatokról, melyek 50-75%-os vissza nem térítendõ támogatást adtak informatikai fejlesztésre, ráadásul szoftverbeszerzésre kiírt pályázatokon szoftvertermékek és szoftverlicencek beszerzésére önállóan, hardvervásárlásoktól függetlenül is lehetett pályázni. 2010 januárjában aztán a frissítésekrõl is küldtem tájékoztatást, ekkor már a Microsoft önállóan látta el a koordinációt. Mindez fõként annak fényében lett volna fontos, hogy sokszor hallottuk mennyire elavult mondjuk a polgármesteri hivatal gépparkja. De amiatt is, hogy amint az késõbb kiderült, nem történt meg az OSL szoftverlicenc szerzõdés meghosszabbítása, így a gépek egyik felén illegálisan futnak operációs rendszerek, szövegszerkesztõk. Ez ügyben 2010 tavaszán a Microsoft is kereste az önkormányzatot, de nem történt elõbbre lépés.

 

A korábban tárgyalt történések miatt már tudható, hogy 2011-ben kiolvasztottak, ha úgy tetszik, megtörtént az ideiglenes rehabilitáció. Felelevenítésre kerültek a 2007-es ötletek, valamint számtalan új is megjelent. Ígéretet bírtam, hogy most aztán komolyan gondolják, mert elérkezett az idõ és lenne igény turisztikai fejlesztésekre. Januárban egy roppant fontos dologgal jelentkeztem, mely környezetvédelmi célú informatikai fejlesztéseket támogatott a közigazgatásban (E-környezetvédelem). Bár korábban nem említettem, a jelentkeztem mindig annyit tesz, hogy hónapokkal azelõtt, hogy be lehetett adni a pályázatot, néha azelõtt, hogy egyáltalán megjelent volna a pályázat anyaga. És hogy legyen számszerû adat is, ez a most említett pályázat 100% támogatottságú, minimum 50 millió, maximum 1.5 milliárd forint volt az elnyerhetõ támogatás. Februárban ismét a Microsoft EUGA pályázataival jelentkeztem, mely már az Új Széchenyi terv keretein belül vált elérhetõvé.

Áprilisban ismét egy nagyobb anyaggal jelentkeztem. Korábban ismét szóba hozta a paintballt Ifj. Szemes István, ezért ezt újra gondoltam és erdõbe tettem volna át inkább, a lõteret más irányban tartottam volna célszerûbbnek fejleszteni. Szerepelt az anyagban még downhill pálya, emlékeztetõül, ekkoriban sokszor szerepeltek az újságban, hisz nem volt helyük, Jákon meg ott áll egy hatalmas erdei terület kihasználatlanul. Ugyanehhez kapcsolódott volna a kalandpark ötlete is. Szintén szerepelt az anyagban májustól elérhetõ falusi turizmust támogató pályázat, valamint egy, az aktuális turisztikai pályázatokat összegyûjtõ írás. Volt benne pályázati lehetõség önerõ támogatásra, mely nagyon fontos részét képezi azoknak a pályázatoknak, melyeknél elõírás valamekkora önerõ megléte. Ezenkívül egy a Visegrádi Négyek számára elérhetõ határon átnyúló kulturális pályázat. Végül egy majd novembertõl elérhetõ templom felújítási pályázat. Ez utóbbiról azt kell tudni, hogy 100%-os támogatást adott az 5000 fõnél kisebb lakosságszámú településeken, melyet települési önkormányzat, települési kisebbségi önkormányzat, önkormányzati társulás, továbbá székhellyel, illetve telephellyel rendelkezõ non-profit szervezet, valamint egyházi jogi személy vehetett igénybe. A támogatás célja a vidéki térség településein a kulturális örökség fenntartása, helyreállítása, korszerûsítése, ezen belül a településkép és a környezet állapotának javítása, az épített, természeti és kulturális örökség és helyi identitás megõrzése, megújítása, és ezáltal a települések vonzerejének növelése volt.

Május elején ismét egy paintball boltról küldtem ismertetõt. Majd pár nappal késõbb elküldtem az idõközben elkészült, jáki turisztikai fejlesztési tervet. Annak ellenére, hogy sok munka volt benne, azért ez egy roppant vázlatos terv volt. Ennek oka, hogy többféle fejlesztési irányt tartalmazott, melybõl ki kellett volna választani, hogy merre is induljon el a község. Ha úgy tetszik, ki kellett volna találnia magát a falunak. Május közepén aztán küldtem pár cikket, melyek alátámasztották az általam leírtakat, illetve elmondottakat, valamint ismét felhívtam a figyelmet, az immár aktuálissá váló falusi turizmust támogató pályázatra, ennek ellenére továbbra sem történt semmi. Pár nappal késõbb a szombathelyen megvalósult falusi piacról küldtem tájékoztatót, hisz abban a bizonyos tervben a helyi piac kialakítása is ott szerepelt.

 

Közben folyamatosan mondogattam, hogy az elsõ lépés az elhatározás, a saját maguk illetve a nyomvonal kitalálása, majd társulás létrehozása. Ez utóbbi mindennek feltétele, hisz tárgyalásokat másképp nem lehet bonyolítani, tagságokat csak így lehet kiváltani. Majd csak ezután lehet elkezdeni dolgozni. Mindezek alátámasztására június végén küldtem egy tájékoztatót a szombathelyi TDM /Turisztikai Desztináció Menedzsment/ iroda tervérõl. Idézet az anyagból: „Úgy tûnik tehát, a turizmusban a TDM-rendszer a jövõ iránya, így aztán aki ebbõl kimarad, az néhány év múlva könnyen lemaradhat.” Azt hiszem, ehhez nem kell különösebb kommentár. Ám szervezetet nem lehetett létrehozni, mert a turizmus résztvevõivel nem lehet együtt mûködni, a plébános úrral nem lehet együttmûködni stb., azaz egy együtt mûködni képtelen, ellenséges közeg van Jákon. Ezt mondjuk személyes tapasztalatok alapján nem hittem el, de ettõl még ezt állította Ifj.Szemes István.

 

Valamikor ez idõ tájt küldtem tájékoztatót egy lehetõségrõl, mellyel az önkormányzat hivatalos Microsoft felhõ referencia hellyé válhatott volna, ráadásul a jogtisztaság kérdése is megnyugtatóan elrendezõdik általa, ám sajnos ez is érdektelenségbe fulladt a település elsõ emberének és kisfiának részérõl.

Szintén ide tartozik egyik kedvenc eseményem, az újság, illetve ennek árajánlata. Maga az újság szintén szerepelt a tervek közt és 2011-es testületi ülés jegyzõkönyvében is megtalálható, mint hamarosan induló csodálatos dolog. Ahogy a weboldal is. J Ez az egész azért nagyon fontos, mert világosan megmutatja mindenki számára, hogyan is dolgoznak Szemesék. Megkértem az árajánlatot egy igen elismert médiacsoporttól, ebben egy újság ára 68.50 Ft + ÁFA volt. Következett a szokásos hallgatás, majd már megszokott módon elõálltak egy „olcsóbb” ajánlattal, mely nettó 56 forintról szólt. Nyilván nem véletlen, hogy az olcsóbb szó idézõjelben szerepel. Én ugyanis a megbeszéltek alapján 8 oldal 4+4-re kértem árajánlatot, azaz 2 db A/3-as lap, mindkét oldalán színes nyomással, tûzve, hajtva. Az „olcsóbb” ajánlat 4 oldal 4+4, és 4 oldal 1+1-rõl szólt, azaz az egyik A/3-as lap színes, a másik fekete-fehér. Úgy is fogalmazhatunk, hogy csak minden második oldal színes. Vagyis megint a szokásos megvezetõ stratégia, ahol Gizikét hasonlítják a gõzekéhez, alátámasztani akarván ezzel saját dolgaikat, olcsóbb beszerzési forrásaikat. Ettõl függetlenül egészen biztos vagyok abban, hogyha ez a képviselõtestület elé került volna, gond nélkül átmegy rajtuk. Én nem nyugodtam bele, kértem és kaptam egy újabb ajánlatot /ekkor már augusztus 15-ét írtunk/, mely 52.80 forint + ÁFA összegrõl szólt. Aztán innen hallgatás, majd a szokásos átlátszó színjáték az elkeveredett e-maillel /ebbõl is tudnék mutatni egy csokorra valót/, újraküldés, majd néma csend. Ha nem jön be az akciójuk, akkor inkább dobják a dolgot, legyen bármennyire jó, vagy hasznos is. A lényeg ugyanis nem ez, hanem, hogy polgármester úrnak kell igazának lennie. Bármi áron.

Azt még mindenképpen szeretném elmondani, hogy Ifj. Szemes István tájékoztatása szerint az újságot nekem kellett volna szerkeszteni, mert nincs más, aki csinálni tudná, természetesen mindezt titokban és ingyen, ahogy azt már megszokhattuk. Szintén fontos, hogy hirdetésekbõl gondoltam minimum nullszaldóssá tenni a dolgot, azonban mint megtudtam Istvántól, ott a környéken nem lehet pénzért hirdetõket találni. Érdekes, hogy azóta több rendezvény volt, melyre lehetett találni támogatókat. Persze az is lehet, hogy ez a 1.5-2 év az, amíg átfut az agyukon a dolog és leesik a tantusz arról, mit is mondtam.

Említettem, hogy médiabirodalomról volt szó, így természetesen nem csak egy nyomdáról beszélhetünk. Innen indult tovább a gondolkodás arról, hogy átvegyék a szinte teljesen kihasználatlan helyi tv üzemeltetését is. Olyan csapatról beszélünk, amelyik például a Duna TV-nek is szállít rendszeresen anyagokat. Kell-e mondani, hogy reklám? Az üzemeltetéssel kapcsolatban egy nagyon kellemes és kedvezményes keretszerzõdés vázlatot dolgoztunk ki, melynek lényeg az lett volna, hogy amit lehet, azt barter üzlettel oldottunk volna meg. Ez sem talált támogatásra, pedig gondolom nem azért lettek vásárolva korábban méregdrága stúdió berendezések, hogy a falu tv-n többnyire a roppant izgalmas és érdekfeszítõ Windows XP képernyõkímélõt lehessen nézegetni. Ahogy a hirdetések PowerPointban létrehozott fájljainak futtatásához sincs szükség ilyen komoly infrastruktúrára. De ahhoz is luxus, hogy 4 évente megnézhessék rajta a lakók „Aput”, amint népéhez szól /akkor, egyébként soha máskor/. Mivel csak a fent említett dolgokra van használva a stúdió, joggal tehetjük fel a kérdést arról, hogy ebben az esetben mégis mi szükség volt ezekre a vásárlásuk idején méregdrága, mára teljesen elavult készülékekre? Ez megint egy olyan kérdés, melyet nem nekem kell feltenni a polgármester úrnak. Mindenesetre ezeket a dolgokat egy csapásra el lehetett volna feledtetni, illetve meg lehetett volna oldani az üzemeltetés jogának átadásával.

Haladjunk tovább. 17-én küldtem tájékoztatást a Victoria a gyermekekért alapítvány pályázati kiírásáról. A Victoriavál, mint gyártóval jó kapcsolatot ápolunk, nagykereskedõn keresztül támogattuk is. Az alapítvány célja, hogy beteg gyermekek gyógyulásában segítsen. Idézet a honlapról: „Évente két alkalommal írunk ki pályázatokat és ítélünk oda támogatásokat. Eddigi támogatottjaink között megtalálható a községi védõnõi szolgálatoktól az országos jelentõségû kórházakig számos, gyermekek gyógykezelésével foglalkozó intézmény.” Állítólag ezzel a pályázattal foglalkoztak akkor. azért írom, hogy akkor, mert azt azért nem hiszem, hogy minden évben, minkét alkalommal pályáztak. Hogy a pályázattal való foglalkozás mit is jelent és milyen eredménnyel kecsegtet, azt mindenki lemérhette mostanában az árvízi vis maior keret kapcsán.

Itt van az õsz, itt van újra…elérkezett szeptember, mely hosszas egyeztetések után egy találkozóval indult. Mely a legnagyobb titokban zajlott és amelyen részt vett a polgármesteri hivatal részérõl Szemes István  polgármester, Ifj. Szemes István KÜÉSZ vezetõ, míg a turisztikai fejlesztések képviseletében Szendi Zsuzsa projektmenedzser /Emlékszünk még ugye? Õ segített 2007-ben/, valamint jómagam. Zsuzsiról annyit kell tudni, hogy számtalan komoly projekt megvalósításában vett részt, dolgozott például a Szépmûvészeti Múzeumnak, Szombathely MJV-nak több alkalommal, valamint pár hónappal késõbbtõl - illetve azóta is - vezeti a Kámoni Arborétum Ökoturisztikai Látogató- és Oktatóközpontját. Ez utóbbi intézmény 1 év alatt túlteljesítette az 5 éves látogatottsági tervet!

A találkozó némi késéssel indult, mert „Apunak” nem sikerült odaérnie az általa javasolt idõpontra. Döntse el mindenki maga, hogy ez milyen jellemet takar! Aztán megérkezett lecsúszott cipzárú nadrágban egy hivatalos tárgyalásra. Elõször arra gondoltam, hogy nekünk szól ez a - nevezzük a nevén - tiszteletlenség, de eszembe jutott, hogy pár héttel korábban hasonló módon pózolt a Vas Népe címlapján is. Halkan kérdezem: ebben a pillanatban vajon hányan büszkék a polgármesterükre?

Lezajlott a megbeszélés, melynek egyik kulcskérdése az volt Zsuzsitól: „Minek egy önkormányzatnak saját tulajdonú szálláshely?” Ezt ajánlanám mindenkinek továbbgondolásra!

Másik fontos momentuma, amikor jelezte, hogy hamarosan kiírásra kerül egy pályázat, melynek a rendelkezésre álló kerete szinte már el is fogyott, de talán még be lehet férni. Ez is amolyan igazi hungarikum, vajon hogy fogyhat el egy még ki sem írt pályázat kerete? De ezzel most ne foglalkozzunk.

Harmadik pedig egy korábbi tanulmány, mellyel kapcsolatban késõbb az osztrákok nem jelentkeztek.

A 2007-es Alsó-Pinkamenti Natúrpark hasznosítási tanulmányáról van szó. Ez is egy olyan dokumentum, amit Jákon valószínûleg igen kevesen láttak, ha elkéred, ahogy én is tettem, akkor nem találják, de szerencsére vannak más helyek, ahonnan beszerezhetõ. És hogy miért érdekes? Itt a turisztikai fejlesztések között olvashatjuk, hogy „Fazekas hagyományok bemutatása és Programfejlesztés”. Ebbõl ki mit tapasztalt 2007. óta? És vajon egy benyögött roppant általános és semmitmondó „programfejlesztés” vajon nem az ötlettelenség leplezését szolgálja? Magában az anyagban az is érdekes, hogy településfejlesztés résznél az alábbiakat olvashatjuk: „Mûemléktemplom környezetének felújítása; Játszótérépítés; Utak, járdák felújítása; Intézmények felújítása”. Még egyszer mondom, mindez 2007-ben volt. Úgy tûnik ez egy ciklusokon átívelõ projekt polgármester úr életében, bár láthatóan az utak, járdák felújításának kérdése már ebbe sem fér bele. Igaz, hallottuk, hogy nem maradt el, csak nem került rá sor…

Ezeken kívül semmi érdemleges nem hangzott el, voltak a szokásos nagy polgármester úr részérõl szavak /olyanok, mint amilyeneket a Muravidéki Magyar Rádióban hallhattunk tõle/, meg a bármi konkrétum elõtt nézzük meg milyen pályázatok vannak, aztán majd jelentkezünk. Azóta is, folyamatosan…

Pedig pár nappal késõbb, még egészen máshogy festett a dolog. Telefonhívást kaptam Ifj. Szemes Istvántól, melyben elmondta, hogy „beszélgettek Apuval”, nagyon tetszettek nekik a dolgok és arra jutottak, hogy nekem kellene csinálni, mert nincs más, aki csinálja. Mert „Apu” nem ért hozzá és nem is akar ezzel foglalkozni.

És ebbõl máris világos mindenki számára, hogy egy újabb olyan részhez érkeztünk, ahol valamivel többet vagyunk kénytelenek elidõzni.

Magam részérõl már akkor is gyanakodhattam volna, hogy a mibõl, hogyan lett csak én és hová tûnt a Zsuzsi? Ez akkor kevésbé foglalkoztatott, pedig az elsõ lépés a minél zártabb közösség felé, ahová idegen még véletlenül sem teheti be a lábát. A végén még valami jót/hasznosat csinálna!
J

Amin a lakosságnak érdemes elgondolkodnia az az, hogy van valamilyen terület, ami hasznot hozna a településnek, de a polgármester úr nem akar foglalkozni vele, mert nem ért hozzá. Megteheti-e ezt a lakókkal, a választópolgáraival? Hogy nem ért hozzá, az nem szégyen, hiszen nem érthet mindenki mindenhez, azonban nem is indok. Ehhez kellenek a hozzáértõ tanácsadók. De nem úgy, ahogy azt Ifj. Szemes István gondolta, azaz ezt is szépen, csendben a háttérben csinálva. A tervek szerint ugyanis minden turisztikai jellegû dolog a KÜÉSZ irányítása alá kerül. Kérdem én, vajon ki az, aki mindenféle hivatalos megbízás nélkül nekiállna dolgozni, tárgyalni? Egyáltalán milyen cég, szolgáltató venne komolyan egy ilyen tárgyalópartnert? Hogy történne egy szerzõdés aláírása egy szerzõdés megkötése? Komolytalanná tenné az egészet. Egy célja lehet persze, ha sikertelen a dolog, megvan a bûnbak, ha sikeres, akkor viszont pillanatok alatt eltávolítható az, aki csinálja és onnantól a siker a KÜÉSZ vezetõé és a polgármester úré.

A hónap végén aztán küldtem még egy cikket a turisztikai tervben szereplõ egyik témához kapcsolódva. Ez arról szólt, hogy eljöhet a falusi önellátás reneszánsza, mely alátámasztása volt mindannak, amiket korábban említettem vagy írtam. Ezután pár hónap csend következett.

 

 2012 januárjában aztán újra elõkerültek a dolgok és 17-én újabb tájékoztatással illetve pályázati lehetõségekkel jelentkeztem. Ebben volt tájékoztatás a arról, hogy 2012 a generációk közötti szolidaritás éve (is) lesz. Egy részlet az anyagból: „Vállalkozások, civilek, önkormányzatok, iskolák, könyvtárak, közösségi helyek, munkahelyek, szolgáltatók keressék meg annak módját, hogy milyen módon tehetnék jobbá, könnyebbé, szebbé azok életét, akiktõl saját életüket kapták.” Sajnos nem tettek egyetlen lépést ebben az irányban sem. Az igaz, hogy a lépéshez össze kellett volna fogni másokkal és korábban már láttuk, hogy a Szemes család álláspontja szerint ez lehetetlen, mert mindenki más rosszat akar. További tájékoztatás volt benne a falusi programturizmusról így a szervezett disznóvágásról. Kiemelt turisztikai termék – és attrakciók fejlesztésére kiírt pályázatról melyben maximum 1 milliárd forint volt elnyerhetõ. Turisztikai szolgáltatások fejlesztésére kiírt pályázat melyben maximum 50 millió forintot lehetett kapni. Könyvtár fejlesztésére, múzeumok és levéltárak iskolabarát fejlesztése és oktatási-képzési szerepének infrastrukturális erõsítése kiírt pályázat.
LEADER program keretében vidékfejlesztési stratégiák végrehajtásához nyújtandó támogatások, Ausztria és Magyarország között megvalósítandó határon átnyúló együttmûködési programról szóló pályázatok. Valamint tájékoztató az új Széchenyi terv keretében kiírt turisztikai pályázatok állásáról. Ebbõl egy fontos részlet: „2007-2013 között 300 Mrd. forint állt a ROP források keretében a turisztikai fejlesztésekre, ebbõl 2011-2013-ra 109 Mrd. szabad keret maradt.” Vajon mennyi jutott ebbõl Jáknak?

 

Február közepén küldtem tájékoztatót a csákánydoroszlói böllérversenyrõl, valamint arról, hogy a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe nem csak be lehet kerülni, de érdemes is. Volt egy elgondolkodtató dolog ez utóbbi tájékoztatóban: „A magyarszombatfai fazekasság is esélyes bekerülni a nemzeti jegyzékbe.” Emlékeznek még mi volt 2007-ben az Alsó-Pinkamenti Natúrpark hasznosítási tanulmányában Jákról? „Fazekas hagyományok bemutatása”, akkor hogyhogy nem Ják esélyes bekerülni a jegyzékbe, hanem Magyarszombatfa? Miért nem tett érte a polgármester? Már nem fontos? Ezek megint olyan kérdések, melyeket nem nekem kell feltennem a falu elsõ emberének…

 

Pár nappal késõbb két olyan listát küldtem, amely közel 400 aktív pályázatot tartalmazott. 33-at külön kiemeltem belõle, mint olyat, amit érdemes lenne igénybe venni. Ezek közt volt újság kiadására kiírt pályázat; kultúrális fesztiválok támogatása; elõadómûvészek fellépésének támogatása; zenetáborok létrehozásának támogatása /például jazz, mellyel gyönyörûen be lehetett volna kapcsolódni a szombathelyi Lamantin Jazz Fesztivál programjaiba/; önkéntes elterjesztését segítõ program támogatása; népi játékok meghonosítása iskolákban, óvodákban; helyi hõ, hûtési és villamos energia igény megújuló energiaforrásokkal történõ kielégítésének támogatása; megújuló energia alapú térségfejlesztés támogatása; köztéri mûalkotások létrehozásának támogatása stb.

 

Az utolsó fontos pályázati felhívást március elején küldtem. Itt Tündérkert kialakítására lehetett volna pályázni. „A megmozdulással az a célunk, hogy Vas megye minél több településén létesüljön egy-egy „Tündérkert”,azaz elsõsorban õshonos magyar gyümölcsfajtákból álló gyümölcsöskert.” Errõl a pályázatról annyit érdemes tudni, hogy mindössze egy önkormányzati földterületet kellett volna biztosítani, valamint megoldani az ajándékba kapott gyümölcsfák gondozását. Cserébe kapott volna a település publicitást. Azt hiszem mindenki találkozott minimum egy településsel a megyei lapban, amelyiknek a Tündérkertjérõl írtak. Lehetõséget a Kámoni Arborétummal való együttmûködésre, ne feledjük, valahol az is Tündérkert. Amikor termõbe fordulnak a fák, akkor gyümölcsöt. Aztán egy szép kertet, ami lehetett volna valaminek a kezdete és amit tovább lehetett volna gondolni, ahogy tették azt másutt is. Még egy dolgot kellett volna tenni, elküldeni a jelentkezést. Pár hónappal késõbb mondta Ifj. Szemes István, hogy mennyire sajnálják, hogy nem éltek ezzel a lehetõséggel. Talán nem azon kellett volna agyalni, hogy mire tudnák igénybe venni a Bobcatet. Bár az igaz, hogy az fontosabb, hisz családi business, ami elõbbre való a település igényeinél.

A játék kedvéért tegyük fel, hogy elhiszik neki amit mondott, mondjuk, hogy én is elhiszem, de akkor vajon idén miért nem jelentkeztek? Annyira sajnálták azt, hogy lemaradtak róla tavaly, hogy idén eszükbe sem jutott?

 

Áprilisban küldtem még tájékoztató anyagot az országban gombamód szaporodó kalandpark-beruházásokról.

 

Májusban történt még egy dolog, amit mindenképpen szeretnék megemlíteni. Ekkor árajánlatot kért tõlem Ifj. Szemes István kültéri kamerára, kártyára a rögzítéshez, vezérlõ és rendszámfelismerõ szoftverre, mert valakik odahordják a szemetet a telkéhez. Emlékszünk még? 2007-ben amikor a település lakóitól loptak, nem volt érdekes egy a közterületen elkövetett jogsértések visszaszorítására irányuló pályázat, ellenben most, hogy valakik a Szemes birtok közelébe merészelik lerakni a szemetüket, azonnal fontossá válik egy beruházás! Hiába, mindent a településért és annak lakóiért! Pont úgy, ahogy a választások idején rendre megígérték.

 

Ami elgondolkodtató, hogy a településnek nincs egy meghatározó rendezvénye sem, miközben lassan az ország legapróbb falvának is van valamilyen saját, nem csak a település lakóit érdeklõ fesztiválja. Erre könnyû lenne azt válaszolni, hogy nem igaz, mert ott a falunap, de azért a szavazatszerzõ kampányfogást ne soroljuk már ebbe a kategóriába. Ismerem az erre szokásosan adott választ is, miszerint ez sem igaz, mert két évente kerül megrendezésre, de ez is csak elkenés, hisz ha négy évente lenne, nem lehetne tagadni, hogy milyen célt is szolgál valójában.

A település mondai múltjából semmit sem sikerült kihozni, adottságai nincsenek kihasználva, külföldi kapcsolatrendszere nincs. A kastély ügyét nem sikerült rendezni. A templom az egyetlen, ám önmagában roppant kevés attrakció.

Persze, tudom, hallottam, hogy Jákot Szombathellyel ellentétben külföldön mindenütt ismerik, amerre a polgármester úr járt, de úgy tûnik, ez is kevés. Itt azért idõzzünk el egy pillanatra. Azt nem tudom, hisz nem is tudhatom, hogy polgármester úr szám szerint mennyi országban járt, mekkora mintára alapozza ezt a kijelentését. Arra azonban mindenképpen kíváncsi lennék, hogy egy, a magyaron kívül semmilyen más nyelvet nem beszélõ ember hogyan interjúvolta meg a külföldieket? Mert azért Jákot elég nehéz elactivityzni. De még ha meg is tette, akkor is valószínûleg az összehasonlításnak ez az eredménye egy erõs csúsztatás. ( A Muravidéki Rádió interjúja - kapcsolódó részlet 2 perc 30 másodpercnél ) Ne feledjük, Savariat Kr. u. 43-ban alapította Claudius. Távolságát már ekkor mérték Rómától, erre bizonyosság a város határában meglelt mérföldkõ, mely a legrégebbi Pannoniában. A mai Magyarország legrégebbi városi joggal rendelkezõ települése, mely az egyetlen város volt Pannoniában, amelyik a magyar honfoglalásig folyamatosan lakott volt. Ekkor ugyebár Jáknak még se híre, se hamva J Itt született Szent Márton, a Karoling uralkodók védõszentje, melyhez természetesen ragaszkodtak, így nem véletlenül terjesztették ki idáig a birodalmukat. 1777-ben Mária Terézia püspöki székhellyé tette a várost. Ez ugyan csak pár, általam önkényesen kiragadott részlet Szombathely történelmébõl, de vajon ez alapján ki hiszi el, hogy Ják ismertebb külföldön, mint Szombathely?

 

Szintén elgondolkodtató, a megnyert pénzek felhasználása. Szerencsére mostanában minden ilyen elég nagy publicitást kap, így van összehasonlítási alapunk más településekkel. Vegyük például az általam elõszeretettel mintafalunak hívott Dozmatot (természetesen nem ez az egyetlen település, amelyikkel összevethetnénk Jákot, de Szombathelytõl való hasonló távolsága miatt is adja magát). Itt van Tündérkert, melyet tovább gondolva megvalósították a Családok Erdejét; készült ivókút; bográcsozóhely, kandelláberekkel kivilágított térköves járda; füves kispályás labdarúgópálya, vakondhálóval, automata öntözõrendszerrel, labdafogó hálóval, öltözõkkel, mosdókkal, zuhanyzókkal, reflektorokkal; készült turistaút; valamint aszfaltos kosárlabdapálya, melyen mini palánkok is találhatók a kicsiknek. Ezek az elsõ lépések egy gyönyörû szabadidõpark felé. Az egész elgondolás körülbelül 3-4 év alatt megvalósul. Egy olyan településrõl beszélünk, amelyik tizenegyszer kisebb, mint Ják, mindössze 232 fõ lakja. Bár még kocsmája sincs, mégis messze több szórakozási, kikapcsolódási lehetõséget kínál, mint a 2590 fõs Ják. Külön kiemelném, hogy a kosárlabdapályára pályázat útján 10 millió forintot nyertek. Jákon, ha jól emlékszem ennél többe került a játszótér…

Nem is beszélve az elhibázott koncepciójú, jobbára kihasználatlan, ugyanakkor méregdrága pavilonról.

Minden megvalósult beruházást számba vehetnénk, kielemezhetnénk, amennyiben a törvényi elõírásoknak megfelelõen elérhetõ, hozzáférhetõ lenne az anyaguk. Hogy miért nem az, ennek eldöntését az olvasóra bízom.

Feltehetjük azt a kérdést is, hogy ha a település és annak lakói a legfontosabbak a polgármester úrnak, akkor miért a Szemes birtokon létesült halastó? Miért nem készült közterületen egy horgásztó, amire alapozva aztán a horgászturizmust is el lehetett volna indítani?

 

Onnantól, hogy azt mondták gondolkodjunk és csinálni kellene valamit, megint, mint az iskola pályázatnál, beleöltem sok idõt, energiát, pénzt. De csak úgy, mint máskor, ez nem számított, hisz nem az õ idejük vagy pénzük, hanem a másé, jelen esetben az enyém. Ahogy az sem, hogy az ígérgetések és halogatások némi presztízsveszteséget is okoztak nekem, mind a média birodalom tulajdonosi körével, mind a projektmenedzserrel szemben.

Annak, hogy menet közben is akadoztak a dolgok és hosszabb szünetek majd újabb nekirugaszkodások történtek, több oka volt. Egyrészt ez is, mint a többi dolog is arról szólt, hogy ötleteket tudjanak lopni. Ha az embernek nincs sajátja, pláne, hogy saját bevallása szerint nem ért hozzá, akkor jók lesznek az idegen tollak, majd ékeskednek azzal. Másrészt, amikor kezdett elegem lenni az idõhúzásból, a komolytalanságból, akkor mindig azonnal elõálltak valamivel. Nézzük meg, csináljuk meg, foglalkozzunk vele. Erre pedig azért volt szükség, mert kerek-perec megmondtam, hogy ha nem érdekes, átadom az ellenzéknek, hátha õk hasznosabbnak találják. Lehet, hogy õket sem érdekli, de akkor legalább pontot tehetünk a végére és tudom, hogy elpocsékolt idõ volt a jáki turizmussal való foglalkozás.

Hallottam és ismerem az egész történetre adott választ is. Miszerint „a Pisti annyi mindent szeretett volna veled közösen megvalósítani, csak hát, tudod milyen az apja és a Pisti nem mer ellenkezni vele.” A saját fia…mi van Jákon, személyi kultusz?"