A SIKER hozzávalói......

Érdekes dolog történt velem a minap. Autóval munkába menet Szombathely felé szokás szerint a Nyugat rádiót hallgattam, amikor a hírekben ismerõs névre lettem figyelmes. Szabó Félix jáki tornászfiú I. helyezést ért el Budapesten a Réthy Sándor Emlékversenyen. Nem lepõdtem meg, hiszen már tudtam eredményérõl, mégis valami furcsa elégedettség töltött el. Elgondolkodtam azon, hogy mi is kell ahhoz, hogy egy tehetség kibontakozzon, és elinduljon egy távoli cél felé, bármilyen hosszú is legyen az odavezetõ út. Milyen anyagi és személyi feltételeknek kell teljesülni ahhoz, hogy az akadályokat venni tudja egy mindössze 10 éves tornászpalánta?
Először is mindenképpen kell egy szakember, aki felfedezi, meglátja a benne rejlõ lehetõséget, akaratot, és képes arra, hogy tudását átadva önzetlenül segítse, hogy ez kibontakozhasson.
Önök szerint vajon mekkora esélye volt annak, hogy éppen Jákon születik egy ilyen tehetséges tornászfiú, és  éppen abba az osztályba kerül, ahol az osztályfõnök a sportág szakedzõje!?
Véletlen? Semmiképpen. Meggyõzõdésem, hogy véletlenek nincsenek. Az egymás sorsához életük során kapcsoló emberek  mindig  valahol keresztezik egymás útját. Más kérdés, hogy meg is látják-e egymást, meglátják-e azt a lehetõséget, amit az élet tálcán kínált nekik! Weidinger Veronika olyan szakember, aki ezt meglátta. Mindenben segítette és egyengette kis  felfedezettje útját.
De ott van még a nagy kérdés, vajon a szülõk is felismerik-e ezt a lehetõséget, támogatják-e, egyáltalán elõ tudják-e teremteni az utazásokhoz, versenyekhez szükséges anyagi fedezetet?! Hiszen sok mindenrõl le kell mondaniuk, a cél elérése köré kell átrendezniük egész életüket. Nem kis felelõsség! És nem kis döntés. 
A kitûzött cél eléréséhez szükség van még egy nagybetûs PÉLDAKÉPRE is, aki már ezt az utat végigjárta, akire fel lehet nézni, akinek az egyénisége meghatározó lesz egy sportoló pályafutása során. Ez a példakép Félix életében Berki Krisztián, London olimpiai bajnoka. Szintén nem véletlenül. Emlékezzünk csak rá, a Szombathelyen megrendezésre kerülõ Torna Gp-n Félixnek ajándékozta aranyérmét!
Vajon miért? Mert neki már úgyis sok van? Semmiképpen.  És miért éppen Félixnek? Egyszerû a magyarázat. Meglátta a kisfiúban a tehetséget, akaratot, elszántságot, talán saját gyermek önmagát. Meglátta a szemében a torna szeretetét, azt a csillogást, és azt a pluszt, ami annak idején õt a sportág csúcsára segítette. De látta a nehézségeket, buktatókat is, és talán úgy érezte, ezzel a gesztussal erõt adhat ezek legyõzéséhez. 


Krisztián és Félix

Az biztos, hogy Félix mögött olyan család  áll, és olyan emberekkel hozta össze a sors, akik meglátták és megragadták az alkalmat, hogy elindítsák egy hosszú és lemondásokkal kikövezett úton, melyen bizony neki kell végigmennie. Sokszor lesz egyedül. Bizonyára lesznek nehéz pillanatai, esetleg sérülések, negatív periódusok, melyek megtorpanásra kényszerítik. De ha elég kitartó, és az akadályok ellenére sem veszi le szemét a célról, akkor elõbb utóbb beérik munkájának gyümölcse. És mindazoké, akik bármilyen módon ehhez hozzásegítették.

"Az igazi álmoknak az akadályok adnak erőt"
                                                        Avenia
Tegnap még csak én írtam Félix történetérõl, ma már hír volt a Nyugat rádióban, holnap talán a szombathelyi TV-ben láthatjuk, évek során pedig az országos médiákból hallhatunk sikerérõl. És ki tudja, lehet hogy 10 év múlva neki játszák majd a magyar himnuszt a jövõ olimpiáján.
De addig se felejtsük el, és járjunk nyitott szemmel, hisz a "jövõ bajnokai köztünk járnak"!

Juhászné Müller Enikő

2013.11.30.