Június
első hétvégéje 1951 óta
ünnep: pedagógus nap. Nem valami fontos,
kitüntetett, hangos ünnep. Nem is kell, hogy az
legyen. Csak egy lehetőség, hogy a gyermek és a
szülei megköszönje az
óvónéninek, tanárainak,
hogy sokat dolgozik értük.
Régebben a pedagógusnap mögött
komolyabb állami ünnepek is voltak.
Manapság ezen a napon kis műsorral
köszöntik a gyerekek , a diákok,
oktatóikat, nevelőiket.
Mindenkinek eszébe jut ilyenkor az óvoda, az
iskola, a ballagás, a diploma. A lecke és
dolgozatírás, a dicséret és
a feddés.
A pedagógusi munkát a csendes esőhöz
lehet hasonlítani. A csendes esőhöz, amely
jó sokáig tart, áztatja a
földben megbújó magokat. Azok magukba
szívják a nedvességet, és
később ezért aztán akár
szárazság idején is képesek
termőre fordulni
A Földön minden ember sokat
köszönhet a pedagógusainak. Akinek
szerencséje van, az élete, tanulmányai
során legalább egyszer találkozik egy
olyan pedagógussal, aki valamit megmozdít benne,
aki olyat mutat tettével, cselekedetével,
tudásával, hogy az akár a
diák egész életét
meghatározza.
Hoffmann
Rózsa
pedagógusnapi köszöntője
Osváth
Erzsébet: Igazi ünnep ez a nap!
Ünneplőben van ma az
osztály:
a tanterem, a gyerekek.
Jókedvű fák játékos lombja
az ablakokba integet.
A lárma, a zaj elhal
lassan,
pisszenés sincs, oly nagy a csend.
Oly nagy a csend és oly szokatlan,
mintha nem lenne senki bent.
Egyszerre csak
nyílik az ajtó,
tanítónk arca felderül.
Tarka, mosolygós csokrok várják
szótlan, meleg üdvözletül.
Karmester
nélkül zeng az ének.
Sok gyermekhang szárnyra kap.
Madárdal kíséri a kertből...
Igazi ünnep ez a nap!