Felelős
állattartást a mindennapokban!
Az ember a környezetében található háziasított és vadállat-állományt a mindennapi élet során, széles körben használja. A körülöttünk élő állatokat tesszük ételként az asztalra, belőlük készülnek ipari módon termékek. Némely ember prémjükkel védi hidegben a testét, sokan az erdőkben hobbiból lövik őket, de vannak, akik állatukat családtagként tartják. Annyira hozzájuk szoktunk, hogy egyre kevesebb szó esik az állati élet tiszteletéről, pedig az állatok felhasználásának az ember sokat köszönhet.
Hagyományosnak mondható, hogy október 4-e, az Állatok Világnapja azzal telik el, hogy az állatvédők az ember által tartott gazdasági és kedvtelési állatok tenyésztését, tartását, a velük való bánásmódot összegezik.
Az
állattartás két nagy
osztályba sorolható:
gazdasági állattartás, és
kedvtelési célú
állattartás. Míg a
gazdasági állatok közé
általában az ember számára
(főleg élelmezési célból)
iparszerűen tartott állatokat soroljuk, addig a
kedvtelési állatok csoportjába minden
más olyan állat tartozik, amelyet az ember
"szeretetből", a velük való
kapcsolattartás végett tart. Nem
feledkezhetünk meg ezen a napon a
prémtermelés
céljából tartott
(Magyarországon sok tízezer ilyen
célból elpusztított)
állatról, és a
kísérleti laborok-telepek
állatairól sem.
A gazdasági állatokat iparszerűen tenyésztik, hizlalják. E jószágok sok esetben minden természetes ingertől hermetikusan elzárva, stresszel teli környezetben érik el a feldolgozási állapotukat. A tenyésztési helyről a vágóhelyig jutás országon belüli, és nemzetközi formája is sok esetben gyalázatos. Libák és más szárnyasok szállítás közben sok esetben gyakran roncsolt állapotban jutnak a "végcélhoz", a juhok és sertések a megrakott teherautókon gyakran egymást széttapossák, csontjaikat törik a hosszú út alatt. Az állatok feldolgozása gyakran ilyen előzmények után valósul meg, s ezt az (élet)minőséget kapjuk vissza, mikor az étkezéshez vesszük meg a hiper-szuper áruházakban az akciós hozzávalókat.
A
kedvtelési állatok
köre évről évre egyre bővebb, hiszen
nemcsak kutyát-macskát tarthatunk, hanem a
hüllők, halfélék,
díszmadarak, pókok-rovarok, egyéb
állatok megszámlálhatatlan faja
és fajtája áll
rendelkezésre legális-illegális
formában. Mindez azért, hogy mi, emberek
tarthassuk őket. Az állatok beszerzése
egyéni úton, és
állatkereskedések által is
megvalósulhat.A kedvelési
állattartás a felelősségen kell, hogy
alapuljon, a "kedvencként" tartott állatokat egy
életen át kellene, hogy tartsuk, és
megfelelő háttérrel kellene
rendelkeznünk a
tartási-egészségmegőrzési
költségek fedezéséhez.
Az állattartáskor fontos lenne, hogy az állat védelme érdekében megfelelő életteret alakítsunk ki. Magyarországon évente többszázezer állat válik otthontalanná (megunás, érdektelenség miatt), a gyepmesteri telepeken az országban több tízezer állat kerül elpusztításra.
A
tél közeledtével
ruhatárunkat is selejtezzük, és van, aki
prémből készült testfedővel
helyettesíti a régi kabátot. Gondoljuk
arra, hogy csak az országban több
tízezer szürke róka válik a
prémkészítés
áldozatává, a más, ilyen
célból tenyésztett apró
gerincesek (hörcsögök, nyércek,
csincsillák) száma sok százezer. Ha
nem vásárolunk prémeket,
csökken az igény, és a
termelési kapacitás. Öltözve is
védhetjük az állatokat, hiszen az
élő állatból
készült prémnek van
alternatívája...
A laborállatok kérdésköre igen bonyolult. Joga van-e az embernek (mint főragadozónak) más fajú élőlényeket felhasználni arra a célra, hogy saját maga túlélését segítse? Emberi szemszögből a válasz egyértelmű: igen. De ha beleképzeljük magunkat egy laboratóriumban kísérleti állat bőrébe, a kérdésre adott válasz már nem ilyen határozott. Ilyenkor elgondolkozunk, és azt mondjuk, hogy igen, de" A laboratóriumi állatok száma a világon eléri a százmilliót, védelmük fontosságára való tekintettel "saját" napjuk van, mégpedig: Laboratóriumi Állatok Világnapja. Minden évben április 24-e.
Október
4-én, az Állatok
Világnapján,
és az év egészében
éljünk úgy, hogy a
természettel, környezetünkkel, az abban
található más fajú
élőlényekkel való kapcsolatkor
megtaláljuk a humánus normát. Hozzuk
létre az élet tiszteletén
alapuló állattartást, egy magasabb
szintű környezeti kultúrát, hogy
aztán majd mi emberek egymással szemben is
hasonló elvárásokat
támaszthassunk.
Ön is lehet állatvédő, hiszen a bennünket körülvevő világot mi magunk alakítjuk!