Az
évkezdet napja hosszú
történeti fejlemény
eredménye. Az ókori Rómában
március 1-jével kezdték az
évet. Január 1-je a Julius Caesar-féle
naptárreform után, i. e. 153-tól
vált évkezdő nappá, melyet Janus
tiszteletére nagy ünnepségekkel,
lakomákkal és
ajándékozással ünnepeltek
meg. A keresztény egyház éppen
ezért e napot Krisztus
körülmetélésének
ünnepévé tette. Hazánkban az
egész középkoron át az
év kezdetét karácsonytól,
december 25-től számították. A
január 1-jei évkezdet a Gergely-féle
naptárreform (1582) óta vált
általánossá,
véglegessé 1691-ben, amikor XI. Ince
pápa tette meg e napot a polgári év
kezdetévé. Az egyházi év
advent első napjával kezdődik.
Álljon
itt most néhány népszokás
és babona, akár okulásul,
akár azért, hogy
kipróbáljuk.
Szerelemjóslás
A
leányok galuskába, gombócba vagy
más nyers tésztaféle
közepébe apró papírokat
raktak, amelyeken egy-egy férfinév szerepelt.
Pontban éjfélkor bedobták a
forró vízbe, az elsőnek felbukkanó
férfinév leendő párjuk
nevét árulta el.
Nem
jövendőbelijükről, hanem a
férjhezmenetelükről adtak hírt a
malacok: a lányok kiszaladtak a
disznóólhoz, megrúgták az
ól falát, s ha a disznók
röfögtek, biztos volt, hogy az új
évben férjhez mennek.
A vénlánycsúfolás is része volt a csínyeknek. A legények szalmabábut állítottak azoknál a házaknál, ahol idősebb lány lakott, vagy felmásztak a háztetőre, és ott helyezték el a szalmát. Amennyiben a gazda szemfüles volt és észrevette a legényeket, elvitte a létrát, és csak másnap reggel hozta vissza, a legények pedig büntetésül egész éjjel a tetőn virrasztottak.
Ajándékozás
Az
újév népies elnevezése
kiskarácsony, s a nagykarácsonyhoz
hasonlóan néhány
településen ilyenkor is
megajándékozták a gyermekeket. A
meglepetést nem az angyalka, hanem az
újévi csikó hozta.
Természetesen az ajándék
dióra, almára, pogácsára
korlátozódott.
Tréfák
Az
idősebb lányok mellett a gazdákat is
megtréfálták a legények. A
kilincshez kecskét kötöttek,
így a háziak nem tudták kinyitni az
ajtót. Ennél elterjedtebb szokás volt,
hogy a kertkapukat és az ajtókat
kicseréltél egymással –
esetleg elrejtették, gazdának olykor
több napjába telt, amíg
megtalálta a sajátját.
Tilalmak
Tilos
volt kölcsönkérni és
kölcsönadni bármit, beleértve a
pénzt vagy a használati tárgyakat is.
Aki korábban kölcsön kapott valamit,
újév napjára visszaadta a
tulajdonosnak.
Tilos
volt szárnyas fogyasztani, különben
elrepül a szerencse. Helyette malacot ettek, mert az
előretolja a gazdagságot.
Tilos
volt az asszonyoknak újév napján
kimozdulni a házból, mert ha az első
vendég nő volt, akkor balszerencse érte a
háziakat.
Újévköszöntés
Az
újév
köszöntésének két
fontosabb formája alakult ki, az egyik a
zajkeltés: éjfél után a
fiúk koloppal, ostorral, kereplővel
járták az utcákat,
lármával
köszöntötték az évet.
A másik szokás szerint a fiúk
házról házra jártak,
köszöntő verseket és énekeket
mondtak, jutalmul pedig tejet, diót vagy almát
kaptak.
Gazdagság
A
gazdák éjfélkor vizet
húztak a kútból, amelyet
aranyvíznek neveztek. Aki ivott belőle, arra
gazdagság várt.
Jóslás
Az
idősebb asszonyok ólmot öntöttek, amelynek
a formája elárulta a jövőt.
Például a bölcső alakú
gyermekszületést jelzett.
Éjféli
éneklés
Az
éjféli mise után a férfiak
– főleg református vidékeken
– felmentek a templomtoronyba és
egyházi énekeket adtak elő.
Hiedelem
Éjfélkor
az állatok tudnak beszélni és
elárulják, hogyan bánik velük
a gazdájuk.