20
éve, 1990-ben, amikor a Jáki
Általános
Iskolába kerültem, híre-hamva sem
volt tornateremnek, de még úgynevezett
tornaszobának sem. A testnevelés
órák az
udvaron, a tanteremben, a folyosón zajlottak.
Idõnként, a
29 akkori elsõssel
" lemerészkedtem " a Kultúrházba, ahol
legalább láttunk egy-két
tornaszõnyeget és a bukfencezés
fortélyával
kb. 10 percig ismerkedhettünk. Több
idõ nem volt, hiszen a 45 perces órába
bele kellett "
tuszkolni " a
le- és felmenetelt, az
átöltözést, a
kipakolást, a bemelegítést, a
bepakolást.
Pár
év múlva itt, a
kultúrházban
aztán elkezdõdött egy folyamat, ami a
mai
napig - s remélem nyugdíjas napjaim
kezdetéig -
tart: a tornaedzések õse.
Néhány kis kezdõ tornász
neve be is ugrik
hirtelen: Kránitz Rita, Neubauer Réka
...
Végre 1993-ban megépült az
általam
várva-várt épület a
TORNATEREM ! Csakhogy ez
a dátum ( 1993 ) pontosan egybeesett Laura lányom
születésével. Így
még 3 évnek
kellett eltelnie, hogy (végre) a tornaterem és a
tornaedzések egymásra
találhassanak.
1996-ban ez is megtörtént. Elkezdtünk
járni
ezen a nagyon rögös úton. Talán
jól
emlékszem, Saly Norbi, Tóth Roland, Neubauer
Roland,
Rákli Ádám, Szabó Andris
nevére a fiúk közül, akikkel
negyedikes
korukban már Pápán
versenyeztünk a
területi diákolimpián. És nem
lettünk
utolsók, hanem utolsó elõttiek.
Ennek nagyon - nagyon örültünk! A
lányok - Varga
Fruzsi, Kurucz Viki, Bognár
Viki, Hornyák Emõke, Németh Klaudia -
nagy
lelkesedéssel látogatták az
edzéseket. Az volt a gond, hogy az iskola
szertárában nem szerepelt a gerenda a
leltárban. Ez pedig a lányok egyik " versenyszere
" E
nélkül bajosan
tudtunk volna indulni a diákolimpián. Gerenda
híján a talajtudásukat
fejlesztettük a lányoknak, s nagy sikerrel be is
mutatták gyakorlataikat az
iskolai házi versenyen.
Közben próbáltam
hozzáedzõdni a feladathoz, a
tornászversenyek szigorú
fegyelméhez, a sokszor morcos arcú
pontozóbírókhoz, akik nem
tudták hova tenni
a JÁK nevet. Telt múlt az idõ,
sikerült -
segítséggel - gerendát
vásárolnunk,
ami természetesen használt, "
öreg "'
alkotmány volt, de
húzattunk rá szép zöld
huzatot és a
mai napig kiszolgálja a
tornászlányokat. A
lányok ebben az idõben is szép
számmal
látogatták az edzéseket. Krancz Eszti,
Kelemen Zsófi, Németh Viki, Bozi Veronika,
Udvardy
Mónika, Papp Petra, Dobos
Marcsi csakhogy néhány nevet említsek.
Az
országban azonban olyan iszonyúan
erõs volt ( s a mai napig is az )a leány
tornászmezõny,
hogy nem volt
bátorságom versenyeztetni õket.
Fiaim közben a megyei versenyeken többször
is
gyõzedelmeskedtek: Német Dávid,
Juhász Bence, Molnár Máté,
Zámbó Balázs, Iszak Peti, Balogh
Andris, Dobos
Dani,
Németh Martin, Kelemen Roland, Papp Péter.
Területi
versenyeken Celldömölkön,
Pápán jártunk, ahol ugyan
megdicsérték a legényeket a
pontozók,
milyen nagyon
ügyesek, 4. helyezésnél jobbat nem
tudtunk
elérni.
Hozzá kell tennem a szertorna olyan pontozásos
sportág, ahol nemcsak a tudás
számít, hanem a név, az
ismertség is.
Hiába szurkoltak nekünk hangosan az
anyukák a lelátókról,
hiába
festettünk lepedõre óriási
színes betûkkel a
" Ják " feliratot , ebbe a világba nem
volt
könnyû a betörés.
Idõnként elkeseredtünk, a
szülõk jól meg
akarták mondani a magukét a
pontozóknak, óvni akartak a minket ért
igazságtalanságok miatt. Aztán
szépen
dolgoztunk tovább. Lett elegáns
tornásznadrág és trikó a
fiúknak,
csinos
tornadressz a lányoknak, mert ez is
számít.
2007-ben történt a " nagy
áttörés ". A
Bárdosi Sándor, Iszak Dániel,
Kovács Dániel, Horváth
Péter, Boda
Boldizsár, Németh Benjámin
összeállítású
csapat a Pápán rendezett diákolimpia
Országos
elõdöntõjén 6 megye legjobb
csapatai között - Pécs, Gyõr,
Nagykanizsa stb. - 2.
helyezést ért el. Ezzel
továbbjutottunk az országos
döntõre, Makóra.
Itt Budapest, Debrecen, Szeged
stb. csapataival kellett megküzdenünk,
végül az
ország 11. legjobb csapata
lettünk. Az ilyen komoly versenyeket bizony " szokni " kell!
Profi
szerek, amiket mi még nem is láttunk pl.
sodronyos gyûrû,
rugós talajszõnyeg,
tenyérvédõ. A többieknek,
sportiskolák
csapatainak ez teljesen természetes. Itt
végképp csodálkoztak rajtunk a
pontozók.
Minden szerhez lépés elõtt
feltették a
kérdést: " Honnan jöttek?
Válasz:
Jákról. Honnan????? " Volt
nagy meghökkenés.
Ekkor már jó ideje segítette
munkánkat
Fuisz Andrea, Andi néni. A siker az õ
áldozatos munkájának is
köszönhetõ.
Ketten próbáltuk feldolgozni a versenyeken
ért stresszt, sikert. Így sokkal
könnyebb volt, mint
egyedül.
A 2008-as tanévtõl beindult a
versenyzés mind a
fiúkkal, mind a lányokkal.
Valahogy tudomásul vették mégis ebben
a "
világban " , hogy mi is
létezünk. Sorban érkeztek a
meghívások
az ország minden zegzugából. Pl.
Budapest fiúk 3. helyezés, lányok 4.
hely.
Debrecen: fiúk 2. hely, lányok
5.hely. A teljesség igénye
nélkül
jártunk még: Villányban,
Pécsen,
Veszprémben,
Kõröshegyen országos
meghívásos versenyeken.
Nagyon fontos, hogy a lányaim
nevét is megemlítsem, akik
közül legtöbben
elsõs koruktól végzik a
kemény
munkát azóta is: Németh Veronika, Papp
Katalin,
Fodor Dzsenifer, Gálos Csenge,
Balogh Valentina, Kovács Eszter, Kovács
Dóra,
Németh Vivien, Németh Patrícia,
Papp Kamilla, Schnalzer Dorka, Völgyi Nóra.
Fiú csapatunk felsõ tagozatos korára
szétszéledt. Ketten más
iskolába
járnak, a
többiekben nem volt elég kitartás
és akarat.
Sajnálom!
Vannak kezdõ " fiaim " elsõ
és másodikosok.
Remélem tudásban
elõdeik nyomdokába lépnek majd,
akaratban,
kitartásban pedig lepipálják
õket.
"Lányaim" rengetegen vannak. Komoly munka vár
rájuk is. December
11-én Budapestre utazunk velük, országos
meghívásos versenyre. Várjuk a
többi
meghívást és s heti három
edzésen
gõzerõvel készülünk.
Persze lesznek olyanok, akik " kipottyannak " menet közben, de
akik
végigcsinálják, olyan
élményeket
szereznek, amikre még nagymama, nagypapa
korukban is büszkeséggel telve fognak
emlékezni.
1996 -tól
2010
- ig hosszú
idõ telt el, mégis úgy
érzem,
mint egy pillanat repült el a 14 év.
Köszönöm a segítséget,
a
támogatást Andi néninek, a
szülõknek, az
iskola és a
falu vezetésének.
És köszönöm ezt a
lehetõséget is!
Ják,
2010. november 19