tornatortenet

20 éve, 1990-ben, amikor a Jáki Általános Iskolába kerültem, híre-hamva sem volt tornateremnek, de még úgynevezett tornaszobának sem. A testnevelés órák az udvaron, a tanteremben, a folyosón zajlottak. Idõnként, a 29 akkori elsõssel " lemerészkedtem " a Kultúrházba, ahol legalább láttunk egy-két tornaszõnyeget és a bukfencezés fortélyával kb. 10 percig ismerkedhettünk. Több idõ nem volt, hiszen a 45 perces órába bele kellett " tuszkolni " a le- és felmenetelt, az átöltözést, a kipakolást, a bemelegítést, a bepakolást.

Pár év múlva itt, a kultúrházban aztán elkezdõdött egy folyamat, ami a mai napig - s remélem nyugdíjas napjaim kezdetéig - tart: a tornaedzések õse. Néhány kis kezdõ tornász neve be is ugrik hirtelen: Kránitz Rita, Neubauer Réka ...
Végre 1993-ban megépült az általam várva-várt épület a TORNATEREM ! Csakhogy ez a dátum ( 1993 ) pontosan egybeesett Laura lányom születésével. Így még 3 évnek kellett eltelnie, hogy (végre) a tornaterem és a tornaedzések egymásra találhassanak.
1996-ban ez is megtörtént. Elkezdtünk járni ezen a nagyon rögös úton. Talán jól emlékszem, Saly Norbi, Tóth Roland, Neubauer Roland, Rákli Ádám, Szabó Andris nevére a fiúk közül, akikkel negyedikes korukban már Pápán versenyeztünk a területi diákolimpián. És nem lettünk utolsók, hanem utolsó elõttiek.
Ennek nagyon - nagyon örültünk! A lányok - Varga Fruzsi, Kurucz Viki, Bognár Viki, Hornyák Emõke, Németh Klaudia - nagy lelkesedéssel látogatták az edzéseket. Az volt a gond, hogy az iskola szertárában nem szerepelt a gerenda a leltárban. Ez pedig a lányok egyik " versenyszere " E nélkül bajosan tudtunk volna indulni a diákolimpián. Gerenda híján a talajtudásukat fejlesztettük a lányoknak, s nagy sikerrel be is mutatták gyakorlataikat az iskolai házi versenyen.
Közben próbáltam hozzáedzõdni a feladathoz, a tornászversenyek szigorú fegyelméhez, a sokszor morcos arcú pontozóbírókhoz, akik nem tudták hova tenni a JÁK nevet. Telt múlt az idõ, sikerült - segítséggel - gerendát vásárolnunk, ami természetesen használt, " öreg "' alkotmány volt, de húzattunk rá szép zöld huzatot és a mai napig kiszolgálja a tornászlányokat. A lányok ebben az idõben is szép számmal látogatták az edzéseket. Krancz Eszti, Kelemen Zsófi, Németh Viki, Bozi Veronika, Udvardy Mónika, Papp Petra, Dobos Marcsi csakhogy néhány nevet említsek. Az országban azonban olyan iszonyúan erõs volt ( s a mai napig is az )a leány tornászmezõny, hogy nem volt bátorságom versenyeztetni õket.

Fiaim közben a megyei versenyeken többször is gyõzedelmeskedtek: Német Dávid, Juhász Bence, Molnár Máté, Zámbó Balázs, Iszak Peti, Balogh Andris, Dobos Dani, Németh Martin, Kelemen Roland, Papp Péter. Területi versenyeken Celldömölkön, Pápán jártunk, ahol ugyan megdicsérték a legényeket a pontozók, milyen nagyon ügyesek, 4. helyezésnél jobbat nem tudtunk elérni.
Hozzá kell tennem a szertorna olyan pontozásos sportág, ahol nemcsak a tudás számít, hanem a név, az ismertség is. Hiába szurkoltak nekünk hangosan az anyukák a lelátókról, hiába festettünk lepedõre óriási színes betûkkel a
" Ják " feliratot , ebbe a világba nem volt könnyû a betörés. Idõnként elkeseredtünk, a szülõk jól meg akarták mondani a magukét a pontozóknak, óvni akartak a minket ért igazságtalanságok miatt. Aztán szépen dolgoztunk tovább. Lett elegáns tornásznadrág és trikó a fiúknak, csinos tornadressz a lányoknak, mert ez is számít.
2007-ben történt a " nagy áttörés ". A Bárdosi Sándor, Iszak Dániel, Kovács Dániel, Horváth Péter, Boda Boldizsár, Németh Benjámin összeállítású csapat a Pápán rendezett diákolimpia Országos elõdöntõjén 6 megye legjobb csapatai között - Pécs, Gyõr, Nagykanizsa stb. - 2. helyezést ért el. Ezzel továbbjutottunk az országos döntõre, Makóra. Itt Budapest, Debrecen, Szeged stb. csapataival kellett megküzdenünk, végül az ország 11. legjobb csapata lettünk. Az ilyen komoly versenyeket bizony " szokni " kell! Profi szerek, amiket mi még nem is láttunk pl. sodronyos gyûrû, rugós talajszõnyeg, tenyérvédõ. A többieknek, sportiskolák csapatainak ez teljesen természetes. Itt végképp csodálkoztak rajtunk a pontozók. Minden szerhez lépés elõtt feltették a kérdést: " Honnan jöttek? Válasz: Jákról. Honnan????? " Volt nagy meghökkenés.
Ekkor már jó ideje segítette munkánkat Fuisz Andrea, Andi néni. A siker az õ áldozatos munkájának is köszönhetõ. Ketten próbáltuk feldolgozni a versenyeken ért stresszt, sikert. Így sokkal könnyebb volt, mint egyedül.
A 2008-as tanévtõl beindult a versenyzés mind a fiúkkal, mind a lányokkal. Valahogy tudomásul vették mégis ebben a " világban " , hogy mi is létezünk. Sorban érkeztek a meghívások az ország minden zegzugából. Pl. Budapest fiúk 3. helyezés, lányok 4. hely. Debrecen: fiúk 2. hely, lányok 5.hely. A teljesség igénye nélkül jártunk még: Villányban, Pécsen, Veszprémben, Kõröshegyen országos meghívásos versenyeken. Nagyon fontos, hogy a lányaim nevét is megemlítsem, akik közül legtöbben elsõs koruktól végzik a kemény munkát azóta is: Németh Veronika, Papp Katalin, Fodor Dzsenifer, Gálos Csenge, Balogh Valentina, Kovács Eszter, Kovács Dóra, Németh Vivien, Németh Patrícia, Papp Kamilla, Schnalzer Dorka, Völgyi Nóra.
Fiú csapatunk felsõ tagozatos korára szétszéledt. Ketten más iskolába járnak, a többiekben nem volt elég kitartás és akarat. Sajnálom!
Vannak kezdõ " fiaim " elsõ és másodikosok. Remélem tudásban elõdeik nyomdokába lépnek majd, akaratban, kitartásban pedig lepipálják õket. "Lányaim" rengetegen vannak. Komoly munka vár rájuk is. December 11-én Budapestre utazunk velük, országos meghívásos versenyre. Várjuk a többi meghívást és s heti három edzésen gõzerõvel készülünk.
Persze lesznek olyanok, akik " kipottyannak " menet közben, de akik végigcsinálják, olyan élményeket szereznek, amikre még nagymama, nagypapa korukban is büszkeséggel telve fognak emlékezni. 1996 -tól 2010 - ig hosszú idõ telt el, mégis úgy érzem, mint egy pillanat repült el a 14 év.
Köszönöm a segítséget, a támogatást Andi néninek, a szülõknek, az iskola és a falu vezetésének.
És köszönöm ezt a lehetõséget is!