Rácz Adél tollából

Henriett Beecher-Stowe: Tamás bátya kunyhója

A „régiek” közül többen olvasták, ma már nem annyira népszerû. Nekem egy régi példány került a kezembe. Tetszett a borító, a könyv illata, a megsárgult lapok, ráadásul jól csengõ címe van a regénynek, így belekezdtem. Kötelezõ olvasmánnyá tenném. Hogy miért?

A könyv stílusában már eleve tetszett, hogy az író meséli el a történetet, külsõ megfigyelõként, így õ kalauzol minket a történések, témakörök, fejezetek között. Közli velünk 1-1 fejezet végén, hogy most bizony picit meg kell válnunk kedvenc Tamásunktól, hogy megtudjuk, mi történt Elizával. Igaz, néha az arányokban látok túlzást, de olyan szívesen olvastam még a terjedelmes leírásokat, jellemrajzokat is…! Olyan érzékkel mutatja be szereplõit, hogy minden erõfeszítés nélkül magam elõtt látom mindahányukat.

Nagyon tetszik írónk érzékenysége is! Henriett Beecher-Stowe hölgy, tanárnõ, 40 éves kora után írja a mûvet, gyakorlatilag élete egyetlen igazán maradandó mûvét. Férje és édesapja is lelkész volt. Érzékeny, nõies, lelkiismeretes jellemének köszönhetõen támadt fel benne az a mérhetetlen ellenszenv az Amerikában folyó rabszolgatartás, rabszolga-kereskedelem ellen, ami arra buzdította, írja meg mûvét. Hihetetlen érzékkel közelíti meg a témát, fejezi ki azt, hogyan mûködött a rendszer akkoriban. Hogyan alázzák meg, fosztják meg emberi méltóságuktól az egytõl egyig becsületes, kitartó, jószívû fekete szereplõit a könyvnek. Fantasztikus történet, sok fordulat, sok keserûség, ennek ellenére meghitt hangulat, ahol a végén a bûnös is bûnhõdik, a jó pedig elnyeri megérdemelt jutalmát. Persze a könyvben se lehet mindent happy end, ahogy az életben sem az, de úgy gondolom éppen elég az a tudat, ami az életben is átsegít a nehéz idõszakokon: semmi sem véletlen, minden úgy történik, ahogy annak történnie kell, ahogy az a legnagyobb hasznunkra válik hosszú távon. A lényeg az, hogy megértsük, átgondoljuk, mi miért történhetett úgy, ahogy, hogyan tudnánk belõle tanulni, mi az, amit legközelebb biztosan máshogy csinálunk majd. Hogyan lehetünk ezen a nagy bolygón egymás hasznára leginkább, hogyan segíthetjük a másikat. Hiszen ha a másikon segítünk, úgy segítünk magunkon is leginkább.

Mindenkinek meleg szívvel ajánlom ezt a könyvet! Nem egy Harry Potter, nem egy Alkonyat. Ma azok a sikeres könyvek, amelyek a valóságtól leginkább elrugaszkodottak, amelyek olvastatják magukat, méghozzá azért, mert olyan gyorsan, hirtelen történnek az események, hogy egyszerûen nem tudjuk a könyvet letenni. Ezekkel sincsen probléma, de a Tamás bátya kunyhója egészen más. A színtiszta valóságot ábrázolja, fehéren-feketén, nem az az olvasmány, amit egyszerre el fogsz olvasni. Meg kell emészteni, fel kell dolgozni, inkább lassan, de teljes beleéléssel kell olvasni. Minden képzelõerõt és kreativitást szabadjára enged! Minden érzelmünkkel a könyvre kell koncentrálni ahhoz, hogy igazán átérezhessük azt, amit az írónõ érezhetett a könyv megalkotása közben.

Jó olvasást kívánok mindenkinek! 