Az Iskolaújság szerkesztõinek figyelmébe!

Kíváncsisággal teli érdeklõdéssel vettem meg a nemrégiben megjelent Iskolaújságot. Végre valami újdonság, valami próbálkozás!
Az újságot lapozva meglepõdve fedeztem fel, hogy a lap szerkesztéséhez sok cikket, képet a Jáki hírmondó oldalairól használtak fel, így nem örülhettem felhõtlenül, hiszen egy kicsit zavarta az etikai és jogi érzékemet, hogy errõl engem senki nem kérdezett meg.
Természetesen a pedagógusok által írt és elküldött cikkeket, képeket a szerzõ megkérdezésével és beleegyezésével bármely más médiában is meg lehet jelentetni, ez ellen semmi kifogásom. Azonban hideg zuhanyként ért, mikor megláttam saját írásomat, ahol íróként ill. forrásként nem a Jákihírmondó volt megjelölve, hanem valaki más. Ismerve a személyt, természetesen kétségeim sincsenek afelõl, hogy a történtekben teljesen vétlen, esze ágában sem volt más cikkéhez adni a nevét, hiszen fogalmazói kvalitásai - magyar szakos tanár lévén- biztosan sokkal jobbak, mint az enyém, és ezt az lépést egyébként sem feltételezném róla soha. Ezért a tényállásból sajnos arra kellett következtetnem, hogy szerkesztés közben bizony elfelejtettek utána járni, vajon ki is a cikk szerzõje. Mint ahogy elfelejtették azt is megkérdezni, felhasználhatják-e a weblapról a saját készítésû képeket.
Itt leszögezném, hogy tekintettel az iskolával való jó kapcsolatomra, természetesen semmi kifogásom sem lett volna ez ellen, ahogy eddig sem volt. Kifogásom kizárólag az eljárás milyensége ellen szól.
Ez a fajta "egyszerûsített anyagbeszerzési eljárás" azonban nemcsak megdöbbentett, hanem az elmúlt idõszak jogi tapasztalatai miatt el is gondolkoztatott.
A Jáki hírmondó történetének nem egészen egy éve nagy port kavart "képmás közzététele" címû fejezete azért volt számomra tanulságos, mert vettem a fáradtságot és legalább elolvastam az adatvédelmi törvényt, beláttam, hogy a dolog jogi elõkészítése nem volt elég alapos és teljesítettem az elõírt feltételeket, beszereztem az aláírásokat. De a törvényt tanulmányozva nem álltam meg ennél a fejezetnél, másokkal ellentétben én végig is olvastam.

 Ezért bátorkodom az ilyen jellegû és hasonló hibák kiküszöbölése céljából az Iskolaújság szerkesztõinek figyelmébe ajánlani az adatvédelmi törvény szerzõi jogokról szóló részét  is. Az is tanulságos olvasmány.

Ha bármely nyomtatott vagy elektronikus újság szerkesztése során idegen cikket, képet, vagy bármilyen "szellemi terméket" használunk fel, az a minimum követelmény, hogy a forrást megjelöljük. Különös tekintettel akkor, ha azt pénzért áruljuk. Pesze ettől az érintettek megállapodása alapján (e-mail, telefon, írásbeli engedély), akár el is lehet tekinteni. Idegen eredetû (nem saját írású) cikket pedig megjelentetni más nevében a legdurvább hibák közé tartozik, még akkor is, ha "csak" egy Iskolaújságról beszélünk.
A további félreértések elkerülése végett igazán nem is a cikkről, vagy a fotókról van szó, hiszen egészen átlagosak, valószínű nem kapnám meg értük sem a Pulitzer-díjat, sem az Év fotója elismerést. De egy dologra azért szeretnék rávilágítani, ami szerintem fontos és megkerülhetetlen tény: ezek mögött ráfordított idő, és elvégzett munka van. Úgy gondolom, ezért igazán nem nagy ár egy e-mail, vagy egy telefon. De sajnos e-mail nem érkezett és a telefon is néma maradt.
Sajnálom.
Mindemellett meggyõzõdésem, hogy ez a tévedés pusztán a kapkodásnak, az idő és a körültekintés hiányának tudható be, a hasonló hibák pedig a jövőben megfelelő kommunikációval, egymás munkájának tiszteletével közösen kiküszöbölhetőek.

Juhászné Müller Enikő