Tóth Árpád: Láng Eldobta a gyufát, s legott Hetyke lobogásba fogott, Lábhegyre állt a kis nyulánk, Hegyes sipkájú sárga láng, Vígat nyújtózott, elõre, körbe, Lengett, táncolt, a zöldbe mart, Nyilván pompás tûzvészt akart, Piros csodát, izzó eget, Égõ erdõt, kigyúlt eget; De gõggel álltak fenn a fák, És mosolygott minden virág, Nem rezzent senki fel a vészre, A száraz fû se vette észre, S a lázas törpe láng lehûlt, Elfáradt, és a földre ült, Lobbant még egy-kettõt szegény, S meghalt a moha szõnyegén. Nem látta senki más, csak én |