Március 16-án Jákon a kultúrházban léptek fel a szentpéterfai Talentumok. Akik nem vették a fáradtságot és nem nézték meg az elõadást, azok bizony nagy élményrõl maradtak le. Sajnos a lemaradtak között voltunk mi is (önhibánkon kívül), ezért az elõadott Rockpassió sikerét  csak nézõk elmondásából, megosztott élményeibõl hallottuk. De a vélemények egyhangúak és elég meggyőzőek voltak. A vallási téma rockos hangszerelése, egyéni megközelítése és igényes elõadása a szentpéterfai fiatalok kreatívitását, munkáját, és kétségkívüli tehetségét bizonyítja. Bizony nem kevés idő, és munka megálmodni, átdolgozni, hangszerelni, egyáltalán más szemszögből megközlelíteni egy kész művet.  A helyi érdeklődési viszonyokat figyelembe véve is nagyon kevés volt a jáki néző.Viszont nagyon sokan érkeztek Szentpéterfáról. Úgy látszik, ők hűségesen követik a megyében mindenhova kedvenc csoportjukat. Követhetik, hiszen nagyon sok helyen adták elő műsorukat hozzátéve azt a tényt is, hogy mindezt ingyen tették. Szívvel, lélekkel.
Annyira szeretnék ilyeneket írni jáki csoportokról is, de sajnos nem tudok!
 Hogy miért?
 Mert nincsenek.
Szentpéterfa kevesebb lelket számlál, mint településünk, de van néptánc csoportja, énekkara, színjátszó köre, vannak zenei együttesei, és itt vannak most a Talentumok. Fiatalok, akik nem kocsmában töltik szabadidejüket, és nem vandalizmussal vezetik le felesleges energiáikat.
 Ellenkezőleg.
Vezetésünk sokszor szajkózott véleménye szerint Jákon a helyi fiatalok egy része javíthatatlan. Sorozatosan üvegeket tör be, kocsmában él társasági életet, vízelvezető csatornákat hajlítgat, éjszakánként randalírozik. Vajon kedves vezetésünk elgondolkodott valaha,  miért viselkednek így egyes  fiatalok? Talán mert nincsenek alternatíváik. Nincsenek programok, nincsenek olyan  közösségek, amelyek összefogva energiáikat nem rombolásra, hanem építésre, alkotásra fordítanák. Nyilván vannak közöttük problémásak, de  a közösség nagy erő, pozitív irányba is húzhatja ezeket a gyerekeket. De ezt nem nekem kellene itt bocolgatnom, hanem egyes oktatással foglalkozó, esetleg népművelést is tanult egyéneknek. És nem csak boncolgatni kellene, hanem tenni is érte valamit. Ugyanis egy közösség kialakításához nem pénz, hanem a fiatalok iránti elkötelezettség kell. Sokszor hallottuk már testületi üléseken, milyen sok beruházás történt a faluban, és ezzel hogy megalapoztuk a település jövőjét. Nos, ez nagy tévedés. Egy település jövőjét nem a felhúzott téglafalak, felépített oktatási intézmények jelentik, hanem azok, akik azt élettel töltik meg. Az ott élő fiatalok. ŐK A JÖVŐ. Nem csak épületekbe kellene energiát, pénzt fektetni, hanem a jövő nemzedékébe is. Kultúrális programokkal, lehetőségekkel, támogatással, és megfelelő hozzáállással. Visszatérve a testületi ülésekre nem is emlékszem , hogy lett volna szó erről a témáról. Folyamatosan terítéken voltak az aktuális építkezések, állandó téma volt az önhiki, vajon idén mennyit tudunk koldulni az államtól a ki nem fizetett szállítók lecsendesítésére, pályáztak mindenre, ami pénzről szólt, de egyetlen szót sem hallottunk a 2 és fél év alatt a kultúráról vagy ezzel kapcsolatos ötletekről,  programszervezésről meg pláne.
De tényleg, mi is az a kultúra, és mit eszik?
 Minek az ide, és egyáltalán kinek az érdeke?
 Láthatóan senkinek.
Úgy néz ki, hogy ezután nemcsak a jáki KÜÉSZ irányítását, hanem a kultúrát is Szentpéterfáról kell importálnunk. Összegezve, valamint  az elõadás visszhangjából és a nézõk véleményébõl leszûrve szomorúak lehetünk, hogy nekünk nincsenek ilyen élményeink, és olyan csoportjaink sem, akik ezt megteremtsék. És sajnos a közeljövőben nem is lesznek. Köszönhetjük mindezt településünk vezetésének, hosszútávú "kultúra = nulla"  koncepciójának.
KÖSZÖNJÜK.
Az előadás után a helyi Vöröskereszt megvendégelte a fiatalokat megköszönve a színvonalas műsort, a falu előljárói (polgármester, képviselő-testület) sajnos nem érezték úgy, hogy ezt a kultúrális ajándékot értékelni kell legalább egy köszönet erejéig.
Ezért ezt most utólag megtesszük mi: