A passzív táppénz idejének fokozatos csökkentése után 2011. július 1-től végleg megszűnt az a lehetőség, hogy a biztosított a biztosítási jogviszony megszűnését követő első 3 napban táppénzre mehessen, ha megbetegedik. A változást az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi LXXI. törvény tartalmazza.
A fenti törvénnyel módosított egészségbiztosítási törvény új rendelkezéseit a 2011. július 1-jét követően bekövetkezett keresőképtelenség esetén kell alkalmazni. Tehát annak, aki július 1-jén már táppénzen volt, táppénzét továbbra is folyósítani fogják.
Táppénzre eddig az a biztosított volt jogosult, aki a társadalombiztosításának (jellemzően munkaviszony) fennállása alatt, vagy annak megszűnését követő első, második vagy harmadik napon keresőképtelenné vált. Akinek tehát megszűnt a munkaviszonya, az legkésőbb a harmadik napon mehetett még el táppénzre, persze csak akkor, ha tényleg beteg – azonban az utóbbi időben sokan automatikusan a biztosítási jogviszony meghosszabbításának tekintették a passzív táppénzt. A biztosítási jogviszony megszűnését követően folyósított passzív táppénz eleinte 90, majd 45, utoljára 30 napig járt.
A szigorítás célja elsősorban a Széll Kálmán Tervben foglaltak végrehajtása. Az indokolás szerint fontos, hogy a közpénzekkel való visszaélés lehetőségét minimálisra csökkentsék, s így a táppénz a biztosítási jogviszonyban álló, jellemzően betegség miatt keresőképtelenné vált embereknek nyújtson pénzbeli ellátást.
A passzív táppénz eltörlését elsősorban azzal indokolja törvénymódosítás, hogy azt nem valódi betegség miatt vették igénybe, hanem inkább a munkanélküliség előli első menedékként. A passzív táppénz az ellátás jellege szerint nem tekinthető a biztosítási csomag integráns részének, hiszen elsősorban nem biztosítási elvű, hanem szolidaritási elvű szolgáltatást foglal magában.
Pontosították a jogalap nélkül felvett pénzbeli ellátások visszafizetésére és megtérítésére vonatkozó szabályozást is. Ezentúl a jogalap nélkül felvett pénzbeli egészségügyi ellátás nemcsak a biztosítottól vagy foglalkoztatójától követelhető vissza, hanem az egészségügyi szolgáltatótól és annak orvosától is – feltéve, hogy neki is felróható volt a jogtalan ellátás megállapítása.
Forrás: Jogszabály szövege