Az októberi hûvös esték, a reggelek friss, párás levegõje tagadhatatlan jele az õsz kezdetének. Vége a nyárnak. Bele kell nyugodnunk, hogy a gondtalan pihenés idõszaka lassan véget ér, a nyaralások élményei emlékké válnak, az eltöltött vidám percek hangulatát már csak  fényképek õrzik. Elõkerülnek a szekrények mélyébõl az átmeneti kabátok, a sarukat felváltják a félcipõk, a fürdõruhákat a meleg pulóverek. Ezért egy kicsit talán szomorúak vagyunk, de ahogy minden évszaknak az õsznek is megvan a maga szépsége. Lelkünket megérinti meleg színeinek kavalkádja, a kandallóban lobogó tûz hangulata, az õszi esõ cseppjeinek nyugtató neszei. A természet nyugovóra tér, ismétlõdõ ritmusa komoly hatással van hangulatunkra, lelkünkre, érzéseinkre. Petõfi Sándor klasszikus sorai, gyönyörû hasonlatai híven tükrözik ezeket az érzéseket, az õsz lélekmelengetõ hangulatát.