Félixet a gyõri tornász egyesület benevezte az október 5.-én Budapesten megrendezésre kerülõ   Országos Bajnokság Egyéni Döntõjére. Mivel ezt elõtte egy héttel tudtuk meg, mondhatni „hidegzuhanyként” ért mindannyiunkat.
Na most mi lesz???
Félixnek vajon sikerül-e 100%-ban felkészülnie a hátralévõ egy hét alatt? Hiszen már egy hónapja megkapta Gyõrbõl a teljesen új Kistornász versenygyakorlatok dokumentációját, ám a tornatermünk nem volt teljesen alkalmas a felkészülésére, Vera néni sem igen tudott idõt szakítani Félixre és a haladásban is csak a bajnokság hetén tudott edzéseket kezdeni, mivel kétszer is beteg volt szeptemberben.
De Félix mindezek után sem adta fel a reményt, minden tõle telhetõt megtett a lehetõ legjobb eredmény elérésének érdekében!
(Aki ezt nem látta, biztos el sem fogja hinni!).Otthon, néha betegen tanulta be a talaj elemeket és csak a verseny hetén sikerült összeállítanunk neki a teljes gyakorlatot. Ehhez Vera néni biztosított szõnyegeket a hétfõi edzésen, ezen gyakorlat és az új gyûrûgyakorlat begyakorlására mindösszesen 2-szer ¾ óra állt rendelkezésére a Haladásban, szintén a bajnokság hetében!
Ilyen nem mindennapi felkészülési körülmények után most elõször úgy indult el Félix erre a Bajnokságra, hogy nem fog szép eredményekkel hazatérni, már annak is örülni fog, ha nem az utolsó helyen végez!

Félix mindvégig izgult egészen Budapestig, hiszen volt is miért, tudta most nem sikerült 100%-an felkészülve elindulnia Jákról ide a nagyobb egyesületek versenyzõi közé megmérettetni magát. A kis gyõri tornászfiúkat és edzõket meglátva hamar sugárzott arcáról a vidámság, de hiába, az idegességét, izgatottságát nem tudta leplezni. A bemelegítõ gyakorlatoknál akadtak kisebb problémák, de a versenyen már a tõle megszokott módon, nyugodtan, magabiztosan állt a szerekhez.(talaj, gyûrû, szekrényugrás és trambulinos szaltó). Összesen 35,80 pontot sikerült szereznie. Végig nagy volt az izgalom, vajon ez a pontszám mire lesz elég ebben a nagyon szoros mezõnyben? Elérkezett a várva várt eredményhirdetés. Amikor már az 5. helyezettnél jártak, Félixen akkor sem látszott csalódottság, hiszen tudta hogy indult el otthonról. Ezután jött a legnagyobb meglepetés, Félixet szólították a 6.helyre. Büszkén, boldogan sietett átvenni érmét, majd ezt követõen ökölbe szorított kézzel csak ennyit tudott mondani örömében: Ezaz, igen, megcsináltam! Nagyon jó volt látni szemeiben a boldogságot!
Ezzel bebizonyította, hogyha nem 100%-ban adatottak a felkészülés körülményei, a verseny napján a helyszínen még mindent beleadva igen is el lehet érni szép eredményt, ha  valaki végig bízva magában, tudásában, minden tõle telhetõt belead.