Minden
évben van egy nap, amikor a férfiak
virágot adnak a róluk gondoskodó
asszonyi kezekbe, megköszönve ezzel a reggeli
kávékat, a ropogósra vasalt ingeket, a
fárasztó napok utáni meleg
vacsorákat, az otthon melegét.
Mindeközben valószínűleg kevesen
tudják, hogy ez a nap, a nők napja eredetileg
korántsem ilyen romantikus célzattal alakult ki.
Sőt
annak idején, az akkori nők napja még
köszönő viszonyban sem volt a mai
rózsaszín köntösbe
bújtatott, virágot és bonbont
ajándékozós nappal.
A nőnap kialakulása szorosan kötődik ahhoz az
évszázados harchoz, melyet a nők - a
világ minden pontján - azért
folytattak és a világon sok helyen folytatnak
még ma is, hogy a
társadalomban egyenlő esélyeik lehessenek.
Az ünnepnap kialakulásának
történetében egészen 1857-ig
kell visszatekintenünk.
Ebben az évben, március 8-án, New
Yorkban a textiliparban dolgozó nők
tüntetést szerveztek, mellyel céljuk az
volt, hogy emberibb munkafeltételeket és magasabb
fizetést harcoljanak ki maguknak.
Fontos
állomásai voltak az
egyenlőségért folytatott harcnak az
Internacionálék. Az I.
Internacionálén (1866. szeptember 3-8.)
fogadták el azt a határozatot, mely lehetővé
tette a nők hivatásszerű
munkavégzését.
Több mint harminc évvel később, a II.
Internacionálé alakuló
közgyűlésén Clara
Zetkin emelt szót a
nők munkához való jogágért.
Beszédének fő gondolata az alábbi
mondat volt: "Amíg a
nők nem lesznek anyagilag függetlenek, addig
ugyanúgy a férfiak rabszolgái
maradnak, mint ahogy a munkások a tőke rabszolgái."
A
német politikusnő volt az is, akinek
javaslatára 1910-ben
a II. Internacionálé végül
megalapította a nőnapot,
mellyel a nők választójogának
kivívása érdekében
kívántak demonstárlni. A
világon először 1911. március
19-én tartották meg a nemzetközi nőnapot
Ausztriában, Dániában,
Németországban és Svájcban.
A végleges, március 8-ai dátum,
1917-ben alakult ki. Ekkor történt ugyanis, hogy a
II. Miklós cár lemondása
után alakult polgári kormány
szavazójogot biztosított a nőknek. A
dátum tehát a harc e fontos
állomásának
állít emléket.
Magyarországon
először 1914-ben emlékeztek meg ilyen
formában a nőkről.
Ám az azóta eltelt években
már feledésbe merültek az eredeti
célok. A nőnap ma már nem arról a
küzdelemről szól, amit a nők hosszú időn
át az egyenlőségért vívtak.
Hiszen az egyenlőséget sikerült elérni.
A nők ma már szinte mindenütt ugyanolyan jogokkal
és lehetőségekkel indulnak neki az
életnek mint a férfiak. Ugyanolyan
nehézségekkel kell megküzdeniük
és ugyanolyan keményen kell
helytállniuk. Mégis, néha
jól esik, ha a fene nagy egyenlőséget
félretéve egy napig CSAK nők lehetünk.
