Meg
kell mondanom, eddig
még nem jártam munkaügyi
bíróságon. Pedig valahol mindig is
érdekelt, hogy mûködik ez a
speciális,
munkaügyekre szakosodott jogi intézmény.
Egyáltalán hogyan képes egy
bíró
ítéletet hozni olyan ügyekben, amit csak
papírra vetett, paragrafusokkal
alátámasztott
beadványokból ismer. Mindig egy kicsit
szkeptikusan
ítéltem meg a bírókat,
bíróságokat, nem
hittem, hogy teljes objektivitással tud egy
"kívülálló"
véleményt és
ítéletet mondani pár
tanuvallomás,
és több kötetnyi paragrafusokkal
telitűzdelt
papírkupac
alapján.
Érdemes volt rászánnom az idõt, mert nagyon kellemesen csalódtam. Nevezett munkaügyi per alapját bizonyára sokan ismerik, hiszen még nyilvános és rendkívüli testületi ülést is hívtak össze emiatt a faluban. Nem titok, iskolánk pedagógusai szeretnék megkapni visszamenõleg jogosnak vélt anyagi juttatásaikat. De ez az írás nem konkrétan a per tárgyáról szól, hanem a bíró munkájáról, a tények boncolgatásának módszereirõl, mi kell ahhoz, hogy a rendelkezésére álló papírok, törvények és tanuvallomások alapján a lehetõ legobjektívabb ítéletet mondja ki. Hallgatva az érintetteket nekem úgy tûnt, hogy az egész olyan, mint egy virtuális macska egér játék, melynek lényege, hogya felek számukra legkedvezőbb módon közelítsék meg a per tárgyát és minél nyomatékosabban domborítsák ki annak õket igazoló jogi hátterét. Az igazság kiderítéséhez azonban közel sem elegendõ egyszerűen elõvenni a törvénykönyveket. A helyzet tisztázását nehezíti, hogy bizonyos hivatásoknak speciális szabályai vannak, melyek alapjai ugyan törvényekben vannak konkrétizálva, de ezt figyelembe véve helyi szinten szabályozhatóak. Ilyen például a pedagógusok pedagógia programja, órarend kiosztása stb. A bírónak bizony ezeknek is utána kell néznie a tisztánlátás kedvéért. (Ezeket a papírokat be is kérte az iskolától)
A bíróságon eltöltött 3 óra alatt volt idõm megfigyelni azt a módszert, ahogyan a bíró dolgozott. Türelmesen, nyugodtan ismertette a per iratait, ez majdnem egy órát vett igénybe. Nehéz volt elhinni, hogy mindezt az információ mennyiséget egyáltalán fejben tudja tartani. Aztán megszólaltak az ügyvédek, õk is elmondták állláspontjukat. A bíró végig figyelmesen hallgatott, és mondta jegyzõkönyvbe az elhangzott szöveget, arcáról semmilyen érzelmi reakciót nem lehetett leovasni.
Következett a tanu meghallgatása. A bíró nem ismeri részleteiben egy iskola mindennapi mûködését, az órák kiosztását, az oktatás módszereit, ezért hagyatkozott a tanu által elmondott részletekre. Közbe-közbe kérdezett, minden pici apró momentumra kíváncsi volt. Nem is gondoltam, miért lehetnek fontosak ezek az úgymond 'lényegtelennek tűnő" kérdések, de a végén kiderült, hogy nem véletlenül érdekelték a részletek, esetleges ellentmondások felbukkanását várta. A fejében ott vártak türelmesen azok az információk, melyek elhangzottak az eddig eltelt idõben. A periratok szövege, az ügyvédek beszédei, a tanu által elmondottak. Lassan összeállt egy szerteágazó információs adatmátrix. Amikor ebben a mátrixban megjelent az elsõ hiba, az elsõ ellentmondás, a bíró egy pillanat alatt reagált és kérdezni kezdett.
A kérdésre válasz érkezett, a válaszok között felbukkanó ellentmondások tisztázásának érdekében pedig egymás után tette fel a keresztkérdéseket.
Világosan átlátta az egész történetet, és felfedezte a legapróbb logikai ütközéseket is. Ekkor már némi érzelmi reakciót is tapasztaltam részérõl, a hangját kissé felemelve utalt ezen ellentmondások okára. Felhívta a figyelmet arra is, hogy egy közösségen belül törekedni kell a megoldásra , a konkrét esetben a tavalyi elõzmények után a bíróság nem feltétlenül a "szükséges" megoldás. Körültekintõ, alapos munkáját igazolja, hogy miután még mindig úgy vélte, vannak kisebb fehér foltok az ügyben, elhalasztotta a tárgyalást, és bekért egy-két dokumentumot az iskolától, hogy mondása szerint "kerek legyen a történet".
A pedagógusok ügye tehát még nem zárult le teljesen. Ítélet még nem született.
Részemrõl a tanulság az, hogy ezentúl alapvetõen nagyobb bizalommal viseltetek a jogi intézmények iránt, félreteszem az "előítéleteimet" és egy kicsit más szemmel nézek a bírókra.
Azt hiszem megérdemlik.
-a szerk-
...folytatás következik
Érdemes volt rászánnom az idõt, mert nagyon kellemesen csalódtam. Nevezett munkaügyi per alapját bizonyára sokan ismerik, hiszen még nyilvános és rendkívüli testületi ülést is hívtak össze emiatt a faluban. Nem titok, iskolánk pedagógusai szeretnék megkapni visszamenõleg jogosnak vélt anyagi juttatásaikat. De ez az írás nem konkrétan a per tárgyáról szól, hanem a bíró munkájáról, a tények boncolgatásának módszereirõl, mi kell ahhoz, hogy a rendelkezésére álló papírok, törvények és tanuvallomások alapján a lehetõ legobjektívabb ítéletet mondja ki. Hallgatva az érintetteket nekem úgy tûnt, hogy az egész olyan, mint egy virtuális macska egér játék, melynek lényege, hogya felek számukra legkedvezőbb módon közelítsék meg a per tárgyát és minél nyomatékosabban domborítsák ki annak õket igazoló jogi hátterét. Az igazság kiderítéséhez azonban közel sem elegendõ egyszerűen elõvenni a törvénykönyveket. A helyzet tisztázását nehezíti, hogy bizonyos hivatásoknak speciális szabályai vannak, melyek alapjai ugyan törvényekben vannak konkrétizálva, de ezt figyelembe véve helyi szinten szabályozhatóak. Ilyen például a pedagógusok pedagógia programja, órarend kiosztása stb. A bírónak bizony ezeknek is utána kell néznie a tisztánlátás kedvéért. (Ezeket a papírokat be is kérte az iskolától)
A bíróságon eltöltött 3 óra alatt volt idõm megfigyelni azt a módszert, ahogyan a bíró dolgozott. Türelmesen, nyugodtan ismertette a per iratait, ez majdnem egy órát vett igénybe. Nehéz volt elhinni, hogy mindezt az információ mennyiséget egyáltalán fejben tudja tartani. Aztán megszólaltak az ügyvédek, õk is elmondták állláspontjukat. A bíró végig figyelmesen hallgatott, és mondta jegyzõkönyvbe az elhangzott szöveget, arcáról semmilyen érzelmi reakciót nem lehetett leovasni.
Következett a tanu meghallgatása. A bíró nem ismeri részleteiben egy iskola mindennapi mûködését, az órák kiosztását, az oktatás módszereit, ezért hagyatkozott a tanu által elmondott részletekre. Közbe-közbe kérdezett, minden pici apró momentumra kíváncsi volt. Nem is gondoltam, miért lehetnek fontosak ezek az úgymond 'lényegtelennek tűnő" kérdések, de a végén kiderült, hogy nem véletlenül érdekelték a részletek, esetleges ellentmondások felbukkanását várta. A fejében ott vártak türelmesen azok az információk, melyek elhangzottak az eddig eltelt idõben. A periratok szövege, az ügyvédek beszédei, a tanu által elmondottak. Lassan összeállt egy szerteágazó információs adatmátrix. Amikor ebben a mátrixban megjelent az elsõ hiba, az elsõ ellentmondás, a bíró egy pillanat alatt reagált és kérdezni kezdett.
A kérdésre válasz érkezett, a válaszok között felbukkanó ellentmondások tisztázásának érdekében pedig egymás után tette fel a keresztkérdéseket.
Világosan átlátta az egész történetet, és felfedezte a legapróbb logikai ütközéseket is. Ekkor már némi érzelmi reakciót is tapasztaltam részérõl, a hangját kissé felemelve utalt ezen ellentmondások okára. Felhívta a figyelmet arra is, hogy egy közösségen belül törekedni kell a megoldásra , a konkrét esetben a tavalyi elõzmények után a bíróság nem feltétlenül a "szükséges" megoldás. Körültekintõ, alapos munkáját igazolja, hogy miután még mindig úgy vélte, vannak kisebb fehér foltok az ügyben, elhalasztotta a tárgyalást, és bekért egy-két dokumentumot az iskolától, hogy mondása szerint "kerek legyen a történet".
A pedagógusok ügye tehát még nem zárult le teljesen. Ítélet még nem született.
Részemrõl a tanulság az, hogy ezentúl alapvetõen nagyobb bizalommal viseltetek a jogi intézmények iránt, félreteszem az "előítéleteimet" és egy kicsit más szemmel nézek a bírókra.
Azt hiszem megérdemlik.
-a szerk-
...folytatás következik