Az
elmúlt hetek sorozatos áradásai
világossá tették
-legalábbis az érintett lakók
számára- mennyire védtelenek a falu
egyes területei a víz erejével szemben.
Különösen a Móricz Zsigmond
útjának és "árkainak"
szintjeivel akadtak nem kis problémák. Az
árkokat azért raktam idézőjelbe, mert
a maguk néhol 20 cm
mélységével nem
súrolják még a
vízelvezető árok
kategóriájának alsó
szintjét sem. A Zrínyi
utcában a kátyúk
mélysége ennyi, ugye azokat sem
nevezhetjük tavaknak! (bár itt-ott annak tűnnek!)
Érintett lakók írásban
nyújtottak be panaszt a polgármesteri hivatalba,
ahonnan hamarosan megérkezett az ilyenkor
jól bevállt
telefonhívás: "Gyertek be, és
beszéljük meg!"
Általában ez a módja a
problémák
elsimításának. Nálunk. Az
illető bemegy, megfelelő ráhatással,
ígéretekkel meggyőzik, aztán nem
történik semmi. De
mire észreveszi, hogy tulajdonképpen
átverték, arra már egy
csomó idő eltelik, és mehet ahova akar.
Nos ebben az esetben nem ez történt. Panaszosok nem
egyedül mentek, hanem elhívták az
önkéntes tűzoltók
képviselőjét is. Engem. Jelenlétem nem
váltott ki túl nagy lelkesedést a
polgármester részéről, de
hát vannak csúnya demokratikus
vívmányok, amiket neki is el kell viselnie. Pl.
ilyen a nyilvánosság is.
Visszatérve a témára
közölte a fiatalokkal, hogy ez mindig is egy
árterület volt, ha megkeresték volna
mielőtt ideköltöznek, ő
tájékoztatta volna őket erről.
Ez a kijelentés módfelett érdekes.
Vajon az önkormányzat
képviseletében, mikor az Új
lakótelep telkeit árulták, elmondta
bárki is, hogy itt 10-15 év múlva nem
lesz járda, rendes út, csak a
problémáikkal magára hagyott
lakók? Nem. Sőt! Ígértek
fűt, fát, bokrot, járdát, utat,
lakó-pihenő övezetet stb., csak minél
előbb bevételhez jussanak a telkek
eladásából. Aztán
még csodálkoznak, hogy azok a fránya
lakók morognak, és elégedetlenkednek!
Nos, ennyit az ígéretekről és a
tisztességről.
Hosszas szócsata után polgármester az
önkormányzat részéről annyit
tudott ígérni, hogy valamikor tavasszal, vagy
nyáron kimarkoltatják nevezett árkot.
(Itt a lényeges szó a VALAMIKOR)
Továbbá egyetértettek abban, hogy a
hidat fel kell szedni, mert akadályt képez,
és ezért folyik át a víz az
utcán keresztül a másik oldalra
elöntve a házak udvarát.
Ezzel le is zárulhatott volna a
történet, de az élet itt is
közbeszólt, Húsvét
vasárnap ismét kiöntött a
víz az árokból, és komolyan
veszélyeztette a házakat. Polgármester
kiérkezve a helyszínre azt mondta, hogy a
híd, mint akadály lassítja
a vizet, és ha azt kiszednék, akkor az
összes házat elöntené az
ár. Kijelentésére komoly vita alakult
ki nevezett híd -víz
lassításában-
betöltött szerepéről. A
lakó
által írt cikk és a
látottak alapján elmondhatjuk, hogy a nagy
mennyiségű, nagy területről összegyűlt
víz befogadására a sekély
"árok" nem volt képes, a híd pedig nem
lassította, hanem terelte
-mégpedig az
útra és annak másik
oldalára- az el nem vezetett
vízmennyiséget.
Eltelt egy-két nap, és lássunk
csodát, kiszedték a hidat a Móricz
Zsigmond utcában! Győzött a
józan ész és a fizika!
No meg kellett hozzá egy lakó által
írt és nyilvánosságra
hozott oknyomozó cikk is! Persze a probléma
még ezzel nem oldódott meg, mert az
árok mélysége máig 20 cm,
de ne keseredjünk el, gondolkodjunk pozitívan:
legalább a változtatás
ígérete ott sorakozik a padláson .....a
többi ígérettel együtt. Ez is valami.
Hogy mi ebből a tanulság?
Ne hagyjuk magunkat egyszerűen lerázni gyengécske
ígéretekkel!
Kérjünk
számon, járjunk utána,
írjunk
bátran véleményt!
Sőt jelen helyzetben
kiabálhatunk is, hiszen
polgármester kijelentése
szerint, szállítóinkkal szembeni
tartozásainkat is azok hangerejének
függvényében
teljesítjük. Magyarul aki a legjobban
kiabál, az kap pénzt, és annak az
ügyét intézik először!
Hát hajrá! Ehhez azt hiszem nem kell
többet hozzáfűzni!
Mindennek ellenére nem nagyon bízom abban, hogy a
közeljövőben megoldják az árok
problémát, úgy gondolom (ne legyen
igazam!), hogy ez a téma is abban a süllyesztőben
végzi, ahol az Erdélyi József ut soha
el nem készült járdája,
és bárki rákérdezne, hogy
miért, a választ most
borítékolhatom egy klasszikus idézet
formájában:
"Nem maradt el, csak nem került rá sor!"
(Juhászné Müller Enikő)