Mi kerül az asztalra az ünnepek alatt?

Minden évben a nagyobb ünnepek elõtt központi téma lesz a hétköznapokban, a híradóban, rádióban, hogy vajon mit tartalmaznak azok az ételek, melyekhez a nagyobb üzletekben, hiper- és szupermarketekben juthatunk hozzá, sokszor szinte irreálisan alacsony áron. Szinte már azt sem tudjuk a nagy információáradatban, hogy kinek hihetünk, hogy mi legyen a fõ szempont az élelmiszerek, alapanyagok kiválasztásánál. Én sem tudom megmondani a tutit, de azt elmondhatom, én mi alapján választok.

Napjaink ellentmondása és egyben a fogyasztói társadalom egyik sajátossága, hogy nem étkezünk napi háromszor vagy ötször, hanem falunk, a nap bármely idõszakában, rendszeresség nélkül, idõnként a bevitt adagokat eltúlozva. Ami még ennél is nagyobb baj, hogy többnyire nem minõségi ételeket fogyasztunk, hanem olyan felturbózott étkeket, melyekben a mesterséges adalékanyagok, tartósítószerek és színezékek vannak túlsúlyban, nem pedig az értékes vitaminok, fehérjék, ásványi anyagok, a szervezet normális és kiegyensúlyozott mûködéséhez nélkülözhetetlen tápanyagok. Ezt még tetõzi az a tény, hogy a mesterséges anyagok csak nagyon nehezen és nagyon hosszú idõ alatt tudnak kiürülni a szervezetbõl, addig azt mérgezik. Ezek után ne csodálkozzunk az egyre gyakoribb emésztési problémákon, köszvénybetegségen, rossz közérzeten és kimerültségen, fõleg ne lepõdjünk meg az egyre szaporodó plusz kilókon. Számomra a legellentmondásosabb az a tény, hogy míg egyik oldalon kiadunk egy vagon pénzt az ugyan nagyon jól promotált és reklámozott, néha élelmi anyagnak nem is nevezhetõ alapanyagokra, ételekre, addig a másik oldalon kiadunk ugyancsak egy vagon pénzt wellness hétvégére, konditerem-bérletre, edzésre, szépítõ kezelésekre, késõbb gyógyszerekre, étrendkiegészítõk tömkelegére stb. Tehát próbáljuk visszaszorítani azokat a tüneteket, melyeket az elsõ, nem túl helyes magatartás miatt szenvedünk el. A lényeg, hogy elõrébb nem jutottunk, viszont anyagi javaink kellõképpen megfogyatkoztak. Ezek után ésszerûnek tûnik felvetni azt a kérdést: „nem kellene ezt a pénzt inkább minõségi élelmiszerekre fordítani?”.

Tapasztalatból mondom, egy házi készítésû termék, bio élelmiszer, a legkiválóbb alapanyagokat felhasználó termelõ nem tudja felvenni az árversenyt egy nemzetközi üzlethálózattal. Ami engem illet, nem is szeretném. Miért? Mert nem ugyanazt a vevõkört célozzuk meg. A tudatos vásárlók elõbb-utóbb úgyis rájönnek, hogy érdemes utánajárni, mit és hol szerezzünk be ahhoz, hogy ami a tányérunkra kerül, arról biztosan tudjuk, hogy nem mérgez, hanem táplál minket. Ami az anyagiakat illeti, biztos vagyok benne, hogy hosszú távon az térül meg, ha odafigyelünk élelmiszereinkre.

Minden évben felüti a fejét egy-egy botrány a lejárt szavatosságú, mérgezõ anyagokat tartalmazó stb. élelmiszerekrõl. Tudjuk, hiszen már lassan mindenki ezt tuszkolja belénk, hogy a pulykát gyógyszerekkel „puffasztják”, hogy minél hamarabb pénz származzék belõle. Tudjuk azt is, hogy ma már „három E alatt” nem igen tudunk venni élelmi anyagot. Tudjuk,  hogy a túrórudik 90%-ának a bevonata nem kakaóval, hanem csokimasszával készül (aminek pedig semmi köze a sok értékes tápanyagot tartalmazó kakaóhoz), hogy a tejet vizezik (hogyan is érné meg nekik másként…), hogy a joghurt tele van színezékkel és „mûanyag” gyümölcsökkel, hogy egy import alma töredéke annyi vitamint tartalmaz, mint a saját kertben megtermeltté, hogy egy hamburger mennyi telített zsírsavat tartalmaz, hogy a virsli húst nem igen látott, annál inkább vizet és különbözõ „maradékokat”, másra fel nem használható alapanyagokat. És akkor még nem beszéltem a „mûanyag” szaloncukorról, az elõre legyártott, készen vásárolható bejglirõl, a tengeri, nehézfémeket tartalmazó halféleségekrõl, hogy stílszerûen a Karácsonyhoz is kapcsolódjon a felsorolás. A sor folytatható, szinte a végtelenségig. Tudjuk, látjuk, halljuk, netán még el is hisszük, akkor miért…? Lehet, hogy olcsóbb, de többet kell belõle vennünk, mert számomra egy szelet házilag sütött kenyér körülbelül 4 szelet felfújt, bolti kenyérnek felel meg. Ráadásul… De inkább nem is mondom tovább, mindenki maga is be tudja fejezni.

Fogyasztói társadalom. Eszünk, iszunk, fogyasztunk folyamatosan, megállás nélkül, miközben fizetünk, fizetünk, fizetünk. A multik a könnyen irányítható, megtévesztõ fogyasztókból élnek. Mi szeretnénk ezek lenni? Nem lenne jobb helyette azzal az érzéssel, élni, hogy minden tõlem telhetõt megtettem saját és családom egészsége érdekében, értékes alapanyagokat szereztem be magyar termelõktõl, ezzel pedig saját hazámat, a gazdaságot is támogattam? Miért nem tud a magyar tervezni, elõre gondolkodni, takarékoskodni, büszke lenni arra, ami az övé? Miért jó az, ha beállunk a sorba? Ne álljunk be! Inkább tegyünk meg minden tõlünk telhetõt azért, hogy büszkék lehessünk magunkra!

Rácz Adél