Mottó: "a jákiaknak a továbbiakban is el kell viselniük a lövészetekkel járó zajt, ha lehet ilyet mondani: együtt kell élniük vele. Egyszerûen nincs más megoldás. Egyébként meg, teszi hozzá a polgármester, az embereknek nem árt ám meggondolniuk azt sem, hogy hol vesznek házat, vagy éppen építési telket. Érdemes alaposan feltérképezni a terepet. " idézet Szemes
Istvántól, Ják
polgármesterétõl
Ják. Mesébe
illõ környék. Olyannyira, hogy az öreg
királyok
is ide
küldik fiaikat kiállni a három, vagy inkább
öt próbát. Egy kivételes
terep váratlan akadályokkal és
veszélyekkel. Aki ide szeretne költözni,
bizony különös dolgokkal kell szembe néznie,
és alaposan fel kell mérni
a terepet, különben ráfizet a
döntésére. De nézzük csak mit is kell
túlélnie annak, aki itt szeretné leélni az
életét. Az elsõ próba,
egyáltalán eljut-e a helyszínre, vagy elbukik az
elsõ kátyúban és
kitöri a nyakát. Ugyanis közlekedni sem egyszerû
e kis
határmenti
faluban. Még gyalog sem. De ha ezt az akadályt
sikerül is csont nélkül
vennie, e kivételes tulajdonságokkal rendelkezõ
hely
újabb veszélyeket
rejteget számára. Egyáltalán nem mindegy,
hogy a falu mely részén
kívánja eltölteni az éjszakát, hol
választja ki az otthonnak szánt
helyet. Vigyázat! Ha rosszul választ, úgy
jár majd, mind az öreg király
két nagyobbik fia. Belebukik a választásba.
Elõfordulhat ugyanis,
fõképp a temetõ környékén, hogy
az ott
meggyújtott - napokig füstölgõ-
vizes szemétkupac mérgezõ füstje
kiüldözi
az ágyból. A szabadba
menekülve sem érezheti magát biztonságban,
hiszen ott a -közelben
eldördült- sorozatos
lövöldözéstõl
megvadult kutyák veszik üldözõbe.
Mikor már azt hiszi, vége a rémálomnak,
és végre nyugovóra hajthatja a
fejét, nagyon téved. Újabb rémálom
következik egy hirtelen árvíz
formájában.
Miközben gumicsizmát húz és vödröt
ragad már tudja: nem volt elég
körültekintõ, rossz helyet választott.
Ha panaszkodni mertek bármiért, mindenre ezt a
választ kapták: "együtt kell élniük
vele". Idõközben az öreg király legkisebbik fia befészkelte magát a falu problémamentes, nyugodt részére. Sem hangok, sem szagok sem a füst nem zavarja, és ott még csodának csodájára az utak is használhatóak. Õ bezzeg tudta, hol kell letelepednie. Joggal kérdezhetjük, hogy vajon honnan? Olyan okos volt, vagy talán a szerencséjének köszönheti? Egyik sem. Válaszra is a mesében találunk, hiszen mindannyian tudjuk : a királyfinak mindig súgott valaki, hol egy tündér, hol egy boszorkány képében. Persze soha nem ingyen. Mindenesetre -mint mindig- a legkisebb királyfi járt a legjobban, nagy jólétében el is feledkezett nagyobb testvéreirõl, akik rossz választásuknak köszönhetõen tengették életüket egy kevésbé élhetõ helyen, ahol mindig kéznél volt a gumicsizma, a a gázálarc, és a füldugó. Önöknek is ez a véleménye? Juhászné Müller Enikõ 2014.01.23. Kapcsolódó cikkek: Lassú víz partot mos Jákon bármikor kitörhet a lövöldözés A hírös jáki lőtér |