Szent Medárd (456 körül – 545. június 8.) nemesi családban született a pikárdiai Salency-ben. Apja a frank Nectardus, anyja a gall-római Protagia volt. Már gyermekkorában kitûnt intelligenciájával és a vallás iránti érdeklõdésével. Tanulmányait Saint Quentin, Vermand és Tournai városokban végezte.  Mindössze 33 éves volt, amikor püspökké szentelték. Élete során nagy köztiszteletnek örvendett, emlékét ma is õrzik Észak-Franciaországban.

Õ alapította az elsõ keresztény rózsaünnepet 530-ban Salency-ban, melyen erényjutalmat osztottak. Az ünnepi ceremónián a falu legszófogadóbb és legfedhetetlenebb erkölcsû leánygyermekét 12 fiú és 12 leány kísérte a templomba, ahol rózsakoszorúval koronázták meg, és pénzjutalomban részesült. Medárd megérte az örömet, hogy a salency-i egyházban saját nõvérének nyújthatta át e virágkoszorút.

A Medárd nevéhez kapcsolódó rózsaünnepély nálunk sem ismeretlen, több balatoni településen a legpedánsabb viselkedésû hajadont választják meg a rózsa királynõjévé, aki megkapja a rózsakoszorút. A hagyomány szerint Medárd napján nem szabad fürdeni sem tóban, sem folyóban, mert különbözõ vízi lények, a vízi király és szellemek elveszik a fürdõzõ életét.

Szent Medárd már életében számos legenda hõsévé vált. Az egyik szerint még gyermek volt, amikor a szakadó esõtõl egy kiterjesztett szárnyú sas óvta meg. Egy másik történet arról szól, hogy ifjúkorában apja legkedvesebb lovát egy parasztnak ajándékozta, aki elvesztette a sajátját. Ezt követõen hirtelen zuhogó esõ kezdõdött, és miközben mindenki borig ázott, egyedül õ maradt száraz, ugyanis a feje fölött egy sas jelent meg, és kiterjesztett szárnyaival megóvta az esõtõl.

Neve napját június 8-án ünneplik, és azt mondják a franciák, ha ezen a napon esik, akkor 40 napig esni fog, ám ha süt a nap és száraz az idõ, akkor 40 napig ilyen marad. A vallásos mûvészeti alkotásokon, képeken, freskókon gyakran egy kiterjesztett szárnyú sassal a feje fölött ábrázolják. Ez vezetett ahhoz, hogy o lett a jó idõjárás védõszentje a mezõkön dolgozó emberek számára. Gyakran láthatjuk azonban tágra nyitott szájjal nevetve is, emiatt a fogfájósok ugyancsak a patrónusuknak tekintik. Népszerûségét jellemzi, hogy egyes vidékeken a sörfõzõk, a borászok, a szellemileg visszamaradottak, a rabságban sínylõdõk, sõt a gyermekáldásra vágyók is õhozzá fohászkodnak.

Medárd napja Magyarországon is jól ismert idõjárásjósló nap. Évszázados megfigyeléseken alapul, hogy ha Medárdkor (vagy Medárd környékén) esik az esõ, negyven napos (hosszan tartó) esõs, hûvösebb, felhõs idõjárás következik. Ha szép napos idõ van ekkor, negyven napos (tartós) aszály várható. Bizonyos vidékeken a szõlõ és szilvatermésre is következtetnek a Medárd napi idõbõl. Ha meleg, napos az idõ, jó gyümölcstermés várható, ha esik, savanyú lesz a bor, viszont bõ lesz a gabonatermés. Algyõn régen idõjárás-varázslásra használták ezt a napot; ha esõt kívántak a földek, az asszonyok egy kifejlett kakast fürdettek meg, hogy zápor kerekedjen.

Az angolok – feltehetõen megirigyelve a franciákat – maguk is megalkották a negyven napos esõvel kapcsolatos idõjárási regulájukat. Védõszentjüket Szent Swithun (vagy Swithin) személyében, Winchester püspökében lelték meg, aki 800 és 862 között élt. Az angolszász hagyomány szerint a nyári idõjárás-változás Swithun napján (július 15-én) következik be, vagyis ha e napon esik, akkor 40 nap és 40 éjjel fog még esni. Ha viszont jó idõ van a neve napján, 40 napig marad a szép idõ. Ezt a szabályt azonban kevésbé támasztják alá az idõjárási feljegyzések, eredete valószínûleg a pogány hiedelemvilágban gyökerezik.

A Swithun nevéhez fûzõdõ idõjárási hiedelem egy, a halálát követõ csodával határos eseményhez kapcsolódik. A püspököt, hogy sírját „az édes mennyei esõ” öntözze, kívánságának megfelelõen a templomkertben temették el. Amikor késõbb (971. július 15-én) a winchesteriek mégis úgy döntöttek, hogy a hamvait beviszik a katedrálisba, állítólag hatalmas vihar kerekedett, és a ceremóniát - Swithun tiltakozását jelzõ - 40 napon át megállás nélkül szakadó esõ miatt el kellett halasztani. Ez a mondaszerû történet a magyarázata, hogy miért lett Swithun az a szent, akikhez aszály idején az angol parasztok fohászkodni szoktak.

Forrás: www.erzsebetrosta.hu