Luca napi babonák - december 13.

Karácsony közeledtével a néphagyomány több jeles napot tart számot, ezek közül kiemelkedik Luca napja. December 13-ához számos szokás és babona kapcsolódik, de például ezen a napon az asszonyoknak és a lányoknak tilos volt dolgozni.

Luca eredetileg katolikus szent volt, szemfájósok, utcanõk és menyasszonyok védõszentje. Luca nevét a lux szóval lehet összefüggésbe hozni, melynek jelentése fény. Nam véletlen, hogy számos helyen emlegetik a szentet fényhozónak.

A néphagyomány szerint az úgynevezett asszonyi ünnepek közül Luca napja hazánkban a legjelentõsebb. Ezen a napon az asszonyoknak és a lányoknak tilos volt dolgozni. Nem is egy történet szól arról, hogy hogyan büntette Luca azokat, akik ezen a napon szõni, fonni, varrni vagy mosni mentek. A jeles nap szerelmi jóslások számára is ideális volt. Ennek egyik legfontosabb kellékeként a lucagombóc szolgált. A lányok a papírra írt neveket gombócokba gyúrták, majd forrásban lévõ vízbe dobták, ám egy gombócot üresen kellett hagyni. Amelyik gombóc a leghamarabb jön a víz felszínére, az abban rejlõ nevû lesz a lányok jövendõbelije - tartja a hagyomány. Amennyiben az üres gombóc jön fel elsõként, a következõ évben nem megy férjhez az eladósorban lévõ menyecske.

A házasságkötés idejére is megvolt a jóslási mód: a lány megzörgette a disznóól tetejét. Ha a malac nem szólalt meg, az a a közeli házasságkötés eljövetelét jelezte. Amennyiben a disznó elröffentette magát, akkor annyi évig maradt pártában a lány, amennyit az állat röfögött.

Szintén ezen a napon kezdték el készíteni a Luca székét, aminek karácsonyra kellett elkészülni. A lényeg, hogy minden nap kellett rajta csinálni valamit. Ehhez kötõdik a mondás, mely szerint "Lassan készül, mint a Luca széke". A hiedelem szerint, aki rááll karácsonykor az éjféli misén pontban éjfélkor a maga által készített székre, az megláthatja, hogy kik a boszorkányok, mert ilyenkor azok szarvat viselnek. Amennyiben valaki észreveszi a banyákat, azonnal haza kellett futni, mert máskülönben azok széttépik. Érdekesség, hogy a Luca szék a lassú elkészülte ellenére nem volt hosszú életû, a mise után el kellett égetni. Más, az ördögi teremtések elriasztását szolgáló eszköz volt a Luca fokhagymája. Aki Luca-nap estéjén, lefekvés elõtt egy gerezd fokhagymát lenyel, távol tartja magától a boszorkányokat, a rossz szellemeket.


Luca napi szokás volt az is, hogy egy cserépbe búzát vetettek, hogy karácsonyra kikeljen. Akkor a karácsonyfa alá tették, mint az élet jelképét. Ha karácsonyig minden elvetett szem kikelt, akkor a következõ évben bõséges termésre lehetett számítani. Luca napjától figyelték az idõjárást is. A karácsonyig eltelt 12 nap a 12 hónapot jelölte. Luca nap volt a január, az utána következõ nap a február és így tovább. Eszerint minden hónap olyan lesz, mint a neki megfelelõ nap a tizenkettõbõl. Ha esik, esõs, ha száraz, akkor a hónap is száraznak várható.

Régen december 13-án egy fehér ruhába öltözött Luca végigjárta a házakat és megkérdezte az ott lakó gyerekeket, hogy tudnak-e imádkozni. Aki nem tudott, annak kijutott Luca félelmetes pálcájából, aki tudott, az pedig nem kapott ajándékot.