"Amikor egy kérdésre nem adható helyes válasz, akkor csak egy becsületes eljárás marad...
A szürke zóna az igen és a nem között.

A hallgatás."

Minden nap szinte észrevétlenül születnek az utcán, hivatalokban, iskolákban, munkahelyeken. Hogy honnan lehet felismerni őket? Vannak közöttük teljesen hétköznapiak, ezekkel nap mint nap szembesülünk, sőt mi több, talán még dolgozunk is velük. … S vannak, amelyek fiókokban lapulnak, szakértő szem számára fontos összefüggéseket, „titkokat” hordoznak, s kezelőjük egyértelmű ismertetőjele, hogy feltűnően sok energiát fordít ezen adatok nyilvánosságának elpúderezésére.

Pedig ezek is csak számokból, betűkből és karakterekből állnak, mint egyszerű társaik, de a gépelt sorok mögött fontos információkat hordoznak, híven és kegyetlen tényszerűséggel őrzik a közpénzek kezelésével felhatalmazott tisztviselők „felelős” gazdálkodásának árulkodó nyomait.

Demokráciában élünk immár 21 éve. Legalábbis ebbe a hitbe ringattak minket törvények százai, amelyeknek látszólag, papíron, a hétköznapi ember érdekeit kellene képviselniük. De mindig vannak kiskapuk, és mindig vannak hozzáértő emberek is, akik ezek felkutatásából és folyamatos nyitogatásából már-már sportot űznek.

De térjünk rá történetünk „közérdekű adatára”, és kövessük nyomon, hogy is tartják be, és hogy működnek helyi szinten ezek a demokratikus törvények. Nevezett adatunk önkormányzati választások idején kavart óriási port a közhangulatban, nem csoda, hisz a település lejárt tartozásainak adatait hordozta. Mi emberek a dolgokat a cél érdekében hajlamosak vagyunk többféleképpen magyarázni. Most is ez történt. Az önkormányzati verzió szerint ez az összegszerűen 43 millió (utólag kiderült 43.900.000, azaz a kerekítés szabályai szerint inkább 44 millió) forintos tartozás tulajdonképpen csak 4 millió, mert a falu lakói tartoznak 39 millióval az önkormányzat felé. A másik -választáson indult polgármester és képviselő-jelöltek - verziója szerint a tartozás ténylegesen 43 millió. Úgy látszik, hogy itt mindenki azt mond, amit akar? Hogy miért is van ez? Talán azért, mert az embereknek semmilyen valós információjuk sincs a település pénzügyi-gazdasági helyzetéről. De hát honnan is lenne? Ha valaki mer is kérdezni, arra a válaszadó mondhatni szűkös, három kifejezésre korlátozódó szókinccsel felel: „nem publikus”, esetenként „titkos”, alkalmanként „belső adat”. (Lásd. Közmeghallgatás jegyzőkönyve) Aztán mindenki fogadja el, mást úgysem tehet.

Itt jön képbe az elektronikus információszabadságról elfogadott 2005. évi XC. törvény, amelynek 1.§-a önmagáért beszél.

1.§ E törvény célja annak biztosítása, hogy a közvélemény pontos és gyors tájékoztatása érdekében a közérdekű adatok e törvényben meghatározott körét elektronikus úton bárki számára személyazonosítás és adatigénylési eljárás nélkül, folyamatosan és díjmentesen közzétegyék.

A közérdekű adatok köre pedig nagyon tág, mondhatjuk úgy is, hogy ami közpénzzel kapcsolatba kerül , az szinte mind ebbe a kategóriába tartozik.(titkos adatok és a szociális juttatásokkal kapcsolatos személyes adatok kivételével,)

Nevezett törvény 2008 óta kötelezi az önkormányzatot, hogy hivatalos honlapján maradéktalanul közzétegye ezeket az adatokat. Halkan megjegyzem: a törvények betartása itt szelektív módon működik, nekem például engedélyeket kellett gyűjtenem képek közzétételéhez,  viszont más szemszögéből nézve a törvénysértés  nem jelent komoly lelkiismereti problémát . Azért ez több, mint elgondolkodtató.

Nos, miután láthatóvá vált, hogy közmeghallgatáson feltett kérdéseink süket fülekre találnak, azután levelet írtunk jegyző úrnak, legyen szíves küldje el részünkre a falu lejárt számlatartozásait szállítókra lebontva, valamint az egészségházzal kapcsolatos szerződéseket, költségvetést, és számlákat. (itt olvasható)

(eltelt 15 nap) Jegyző úr behívott minket, hogy betekintést nyújt a kért adatokba. (itt olvasható) Korán örültünk, mert a személyes találkozás alkalmával nem kaptunk új információt, szomorúan vettük hát tudomásul, hogy pusztán szimpla időhúzás áldozatai lettünk.

Ezt az időveszteséget elkönyvelve bírósághoz fordultunk, ami -közérdekű adatok igénylése esetén- soron kívüli és illetékmentes eljárásban (2 hónap múlva) tűzte ki a tárgyalást. (itt olvasható) Itt a jegyzőnek kellett bizonyítania, hogy kérésünk nem jogos.

A tárgyalás rekord gyorsasággal (10 perc alatt) lezajlott, településünk jegyzője meg sem próbálta bizonyítani, hogy a kért adatok nem közérdekűek, a bíró előtt kommentár nélkül átadta a kért papírokat. Ez szintén elgondolkodtató, ahogy a szerződéseken szereplő összegek, nevek, és a sorok mögött olvasható összefüggések is önmagukért beszélnek. 

Ez a mutatvány 4 teljes hónapunkba került.

A megszerzett adatok ezután kerültek fel a honlapra, azzal a céllal, hogy mindenki tisztában legyen a tényekkel és elejét vegyük mindenféle manipulációnak, ferdítésnek, homályos információnak. Egyébként máig sem értem, miért volt szükség erre az időhúzásra, hiszen jegyző úrnak , mint a  „a törvény őrének” hivatalból tudnia kellett, hogy a nyilvánosság végül elkerülhetetlen lesz. Ahogy a többi közérdekű adat nyilvánossága is, ugyanis március 8-án levélben szólítottam fel, hogy szüntesse meg a 3 éve fenn álló törvénysértést, és a 2005.évi XC. törvény mellékletében szereplő összes adatot a falu hivatalos honlapjára maradéktalanul töltse fel. 

Most várok.....

Lehet, hogy megint 4 hónapig?

Lehet.

De meggyőződésem, hogy még egy-két ilyen tárgyalás és a bíróság határozottan javasolni fogja, hogy Jákon a törvényesség mérlegét időszerű lenne bevizsgáltatni, mert - félő- lejárt a hitelessége. ...

 Juhászné Müller Enikő