Rácz Adél tollából

Janikovszky Éva: Felnőtteknek írtam


Tényleg felnőtteknek írta! Nem mintha engem megakadályozna az olvasásban az a tény, ha a könyvét gyerekeknek írta volna. Janikovszky Évát akkor is olvasnék, ha csecsemőknek vagy nagyszülőknek írt volna csak.

Ez a könyv azért készült el, mert a felnőtt világ igényelte azt. Szükségünk van egy humoros, vicces, őszinte, kellőképpen önkritikus Janikovszky Évára, aki bebizonyítja, hogy azokat a dolgokat is lehet az élet humoros oldaláról szemlélni, amelyeken amúgy általában felhúzzuk magunkat, idegeskedünk miattuk, kritizáljuk őket.
Mindig fennen hirdeti az írónő, hogy ő nagy „műgyűjtő” hírében áll. Minden emléket, képeslapot, papír cetlit, fényképet, gyakorlatilag mindent eltesz, amihez valamilyen emlék köti. 2 típusú ember van: az egyik felhalmoz, mint ahogy Janikovszky Éva is, a másik állandóan szortíroz, hogy semmilyen felesleges, lelki töltetű és nem „full-racionális” dolog ne legyen körülötte. Az elsőt idegesíti, hogy a lakása, háza tele van dobozokkal, a dobozok pedig olyan tárgyakkal, melyeket valószínűleg soha többé nem fog felhasználni, jó esetben egyszer-kétszer előszed, hogy nosztalgiázzon picit. A második is ideges, általában az első miatt. Tehát akkor, ha például gyűjtögető emberrel él együtt. Janikovszky Éva ezt a minden esetben idegesítő tulajdonságot úgy mutatja be, hogy olvasás közben végig csak mosolyogni tudtam.

De mondok másik példát is. Leírja öregkori önmagát. Egyfelől bemutatja, milyen szörnyen hatnak rá a mai fiatalság szokásai, öltözködési- és beszéd stílusa, viselkedése, másfelől leírja, mennyire idegesítheti ő a fiatalokat lassúságával, nehézkességével, néha értetlenségével. A generációs különbség lehet vicces, szórakoztató. Még soha nem jutott eszembe, hogy a fiatalokat azért idegesítheti egy sipítozó, okoskodó, közben lomha és lassú idős ember, mert folyton arra emlékezteti őket, hogy egyszer ők is ilyenek lesznek. Nem tudnak ellene mit tenni. Az időseket éppen ellenkezőleg az zavarja, hogy valaha ők is ilyen energikus, lázadó, bizakodó fiatalok voltak. Csakhogy közben eljárt fölöttük az idő. Az írónő kölcsönös megértést mutat mind az idősek, mind a fiatalok oldaláról.