Kozmáné Judit tollából

Mottó:  "Szoba könyv nélkül olyan, mint test lélek nélkül.” (Cicero)

Eleanor H. Porter: Az élet játéka

 

Mit olvassunk, ha úgy érezzük, bennünket csak baj  ér, az életünk csupa nehézség és megoldásra váró probléma?
Ha mindehhez hozzájön még a hideg nappalok és a korai sötétedés okozta téli melankólia, vegyük kézbe a kis Polyanna történetét a múlt század elejérõl!
Olvashatjuk persze adventi hangulatban is a meleg kályha mellett, az olvasólámpa fényénél, egy csésze gõzölgõ teával kezünkben, és hagyjuk, hogy a történet szívmelengetõ derûje járja át lelkünket…
Ne szégyelljük, ha kigördül egy-egy  könnycsepp a szemünk sarkából, egy tündéri kislány törli le azokat ártatlan szavaival és cselekedeteivel. De ne féljünk, a könyv nem egy a szirupos, giccses történetek közül, melyek százszámra kaphatók, és nézhetõk napjainkban. Ha elolvassuk, azon kapjuk magunkat, hogy késõbb is eszünkbe jut a kislány, aki mindenben megtalálta a jót.
Anélkül, hogy a részleteket elárulnám,egy rövid részlettel szeretném felkelteni az érdeklõdést egyik kedvenc könyvem iránt.

 Polyanna szülei halála után keményszívû, gazdag nagynénjéhez kerül, aki kezdetben mereven elutasítja õt.  A kislány megtanítja környezetét az élet játékára.

„- Miféle játék?

- Hát… az örömjáték!

- Kisasszony, mit beszél összevissza?

- Nem beszélek összevissza! A papa tanított rá. Egész kicsi korom óta játszom. Akkor kezdõdött, amikor a mankók érkeztek a missziós csomagban.

- Mankók??

- Igen. Tudja annyira szerettem volna egy babát. De amikor megérkezett a csomag, nem volt benne baba, csak egy pár kis mankó. Elküldték, hátha valami gyerek hasznát veszi. Akkor kezdtük játszani a játékot.

- No én aztán igazán nem értem mi játszanivaló van egy pár mankóval!

- Éppen ez az érdekes benne. Mindenben kell találni valamit, aminek örülhetünk – magyarázata Polyanna komolyan. – És mindjárt a mankókon kezdtük.

- Nohát, ezt aztán értse meg, aki akarja! Hogy lehet annak örülni, ha az ember babát kíván és mankót kap helyette?

A kislány vígan ugrált Nancy mellett.

- Dehogy nem, dehogy nem! Bár igaz, hogy az elején én sem értettem – ismerte be. – De papa megmagyarázta.

- Akkor pedig maga magyarázza meg nekem!

- Ó, libuska! Hát annak örültem, hogy nincs szükségem rá! – vágta rá Polyanna büszkén. – Nagyon egyszerû játék, ha az ember már belejött!”

Szívbõl ajánlom mindenkinek a könyvet, akiben még ott él a hajdani gyermek. Találjuk meg mi is örömeinket a világban, hisz erre születtünk!