Örömmel olvastam cikküket, amely célja a figyelem felhívása a növényvédelmi munkák veszélyességére, egymásért és környezetünkért viselt közös felelõsségünkre. Gyakorló növényvédõ mérnökként és a Növényvédõ Mérnöki és Növényorvosi Kamara tagjaként azonban fontosnak tartok néhány részletet más megvilágításba helyezni.
A cikk állítása, miszerint „ kézi permetezéssel környezetünkben nem teszünk jelentõs kárt „ nem helytálló. A legtöbb súlyos növényvédõ szerrel kapcsolatos baleset pontosan a kiskertekben, a kistermelõk körében történik, olyanoknál, akik a veszélyt lebecsülve, szakértelem nélkül, védõfelszerelés használata nélkül, gyakran a legelemibb szabályokat (pl. alkoholfogyasztás tilalma) is figyelmen kívül hagyva permeteznek. Sok olyan növényvédõ szer, ami felelõtlen kezekben halálos méreg, szabadon vagy zöld könyvvel megvásárolható. Az árutermelõ gazdálkodók növényvédõ szer felhasználását Magyarországon ma egész Európa legszigorúbb törvénye szabályozza. A növényvédõ szerek forgalmazása és felhasználása egyaránt képesítéshez kötött és a hatóság által rendszeresen ellenõrzött tevékenység.
A vegyszeres növényvédelmi tevékenység ma elengedhetetlen eleme a növénytermesztésnek. A vegyszer mentes biotermelés nem lenne képes biztosítani az emberiség élelmiszerellátását, sem pedig hazánk önellátását. Ezen kívül pl. a kezeletlen búza gyakran az ember vagy állat egészségét súlyosan károsító mértékben tartalmaz gombák által termelt méreganyagokat.
A gazdálkodással vagy akár a kiskert mûvelésével együtt járó tevékenységek során adódhatnak a környezetet zavaró hatások: bizony a szervestágya is büdös, az eltüzelt kerti (sokszor nemcsak kerti!) hulladékok füstje sem kellemes, és mindenki, aki reggel autóba ül, súlyosan szennyezi környezetét. Azt gondolom, hogy sok kölcsönös figyelem és tolerancia szükséges egy lakókörnyezetben egymás mellett éléshez. A hatóság bevonása – szerintem- csak végsõ esetben indokolt, akkor, ha valóban tényleges károkozás történt, és a megbeszélés lehetõségei kimerültek.
Balczár Zoltán