Hova tovább?



 - avagy a továbbtanulás dilemmái napjainkban -
Közeleg a félév vége, a 8.osztályos diákoknak lassan döntést kell hozniuk arról, hogy milyen irányban szeretnének továbbtanulni, melyik iskolában kívánják folytatni tanulmányaikat. Vajon mi alapján döntenek? Mennyire reálisan tudják felmérni tehetségüket, kihasználni lehetõségeiket? Kitõl milyen segítséget kaphatnak? Egyáltalán mire számíthatnak a nagybetûs Életben? Ezekről a kérdésekről beszélgettem Némethné Takács Krisztinával, iskolánk végzõs diákjainak osztályfõnökével.

1. Mennyire érzik a továbbtanulás elõtt álló fiatalok a "választás" súlyát, felelõsségét? Meglátásod szerint milyen érvek alapozzák meg leginkább a döntésüket?
Változó, vannak a gyerekek között szép számmal, akik már évek óta tudatosan készülnek a pályaválasztásra, érzik a helyzet felelõsségét, tanulnak, jó eredményekkel próbálják a sikert elérni. És vannak, sajnos egyre többen, akik sodródnak az árral, majd csak lesz valahogy. A legjobban talán az szemlélteti ezt a magatartást, hogy még a 8. félévben sem ritkaság az elégtelen osztályzat.
Úgy gondolom, sokféle hatás elõzi meg a választást: a szülõk véleménye, tapasztalatai, tanácsai, életvitele, munkáról/elhelyezkedésrõl/ keresetekrõl alkotott nézete meghatározó. Aztán a bizonyítvány ellen nem sokat lehet tenni, a jó eredmények szélesre tárják, a gyenge bizonyítvány beszûkíti a választás lehetõségét.

2. Milyen segítséget tud nyújtani ehhez az otthoni környezet, mi a szülõk szerepe, és miben tud tanácsot adni az osztályfõnök?
A szülõk szerepe nagyon fontos abban, hogy a felsõ tagozat 4 évében irányítsák, motiválják a pedagógusokkal egyetértésben - a tanulók erõfeszítéseit, amelyek most már a továbbtanulás céljait is kell, hogy szolgálják. A 10 éves gyerekek nem tudnak 4 évre elõre tervezni, csak a holnapot látják, és azt, hogy hová vezet a mindennapos munkájuk vagy hanyagságuk, már nem. Ezt a felnõtteknek kell látni, és következetesen arra kell ösztönözniük a gyerekeket, hogy végezzék el folyamatosan a feladataikat, használják ki a képességeik adta lehetõségeket, és akkor nyugodt szívvel nézhetnek a holnap elé. Ha vannak álmaik, céljaik, akkor azok valóra váltásáért tegyenek meg mindent, és ne mástól várják a megoldást. Bármilyen sikerért meg kell dolgozni - nem fog a sült galamb magától a szánkba repülni.
Az osztályfõnökök egyik feladata, hogy ebbe az irányba terelgessék a nebulókat - de az igazság az, hogy ez egyedül nem megy. Ha a család nem ugyanígy fogalmazza meg az elvárásait a gyermekkel szemben, akkor ritkán eredményes a pedagógus.
Sokféleképpen készülünk az iskolában a pályaválasztásra. Az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor számítógépes érdeklõdési tesztet végeztünk el a gyerekekkel, és ezt a program ki is értékelte. A tanulók kérdésekre adott válaszai alapján javasolt számukra megfelelõ szakmákat. Majd ezeket kisfilmeken, leírásokon keresztül megismerhették a gyerekek, és azt is megtudhatták, hogy milyen középiskolákban milyen feltételek mellett tudják ezeket elsajátítani.
3. Reálisan tudják-e összeegyeztetni a gyerekek lehetõségeiket a saját tudásukkal, esetleg korlátaikkal?

Sikerülni szokott általában, bár vannak idõnként furcsa elképzelések. A helyes döntés önismeretet igényel, ez meg még alakulóban van ebben a korban. Vannak, akik többet, mások kevesebbet képzelnek magukról. Ezért szükséges a felnõttek támogatása, kontrollja.

5. Véleményed szerint a mai fiataloknak milyen a jövõképük, tudatosan építik-e fel saját életpályájukat, vagy mindig csak a következõ lépésben gondolkodnak?
Vannak terveik, mint minden fiatalnak, nekünk is voltak annak idején ... De mi egy jóval kiszámíthatóbb világban nõttünk fel, ahol ha asztalos akartál lenni, megtanultad a szakmát, még munkát is kaptál, és lehet, hogy még ma is azt csinálod. De ha körülnézünk a fiatalabb korosztályok között, már mást tapasztalunk. Hányan lettek azok, amik szerettek volna? Hányan dolgoznak az eredeti szakmájukban?
Megváltozott a világ, s nekünk alkalmazkodni kell hozzá. A fiataloknak is ezt kell megtanulniuk.

6. Szerinted rohanó világunkban az állandóan változó körülmények mellett mit kell a fiataloknak (persze a folyamatos tanuláson kívül) elsajátítaniuk, hogy megtalálják helyüket és megfelelõen boldoguljanak az õket körülvevõ közösségekben. Hogyan teremtsék meg az egyensúlyt a pénzközpontú világ és saját belsõ értékeik között?
Nagyon jó lenne, ha fiataljaink elégedett, sikeres emberekké válhatnának a családjukban és a munkahelyükön is. Úgy hiszem, hogy ehhez elsõsorban a családból hozott minták a meghatározók. Ha nyugodt, elfogadó, szeretetteljes légkörben, megértésben, biztos érzelmi háttérben nõ fel a gyermek, akkor bárhová is kerül az életben, jól meg fogja állni a helyét. Ha a családtól stabil belsõ értékeket kap, és nemcsak megfogható, megvásárolható értéktárgyakat, akkor maga is ilyen család létrehozására törekszik. Ha boldog a magánélete, kiegyensúlyozottabb a munkahelyi tevékenysége...
Éppen ezért a gyermek jövõjében óriási a családok felelõssége. Sajnos egyre több elszomorító példát látunk magunk körül. A belsõ értékek háttérbe szorulnak, becsület, õszinteség, segítõkészség ... már nem olyan magától értetõdõ dolgok.

Viszont már az elsõsöknek is mobiltelefonjuk van...