Úgy gondolom,
sokféle hatás elõzi meg a
választást: a szülõk
véleménye, tapasztalatai, tanácsai,
életvitele,
munkáról/elhelyezkedésrõl/
keresetekrõl alkotott nézete
meghatározó. Aztán a
bizonyítvány ellen nem sokat lehet tenni, a
jó eredmények szélesre
tárják, a gyenge
bizonyítvány beszûkíti a
választás
lehetõségét.
2.
Milyen segítséget tud nyújtani ehhez
az otthoni környezet, mi a szülõk szerepe,
és miben tud tanácsot adni az
osztályfõnök?
A
szülõk
szerepe nagyon
fontos abban, hogy a felsõ tagozat 4
évében
irányítsák,
motiválják a pedagógusokkal
egyetértésben - a tanulók
erõfeszítéseit, amelyek most
már a
továbbtanulás céljait is kell, hogy
szolgálják. A 10 éves gyerekek nem
tudnak 4 évre elõre tervezni, csak a holnapot
látják, és azt, hogy hová
vezet a mindennapos munkájuk vagy hanyagságuk,
már nem. Ezt a felnõtteknek kell
látni,
és következetesen arra kell
ösztönözniük a gyerekeket, hogy
végezzék el folyamatosan a feladataikat,
használják ki a képességeik
adta lehetõségeket, és akkor nyugodt
szívvel nézhetnek a holnap elé. Ha
vannak álmaik, céljaik, akkor azok
valóra
váltásáért tegyenek meg
mindent, és ne mástól
várják a megoldást.
Bármilyen sikerért meg kell dolgozni - nem fog a
sült galamb magától a szánkba
repülni.
Az
osztályfõnökök egyik feladata,
hogy ebbe
az irányba terelgessék a nebulókat -
de az igazság az, hogy ez egyedül nem megy. Ha a
család nem ugyanígy fogalmazza meg az
elvárásait a gyermekkel szemben, akkor
ritkán eredményes a pedagógus.
Sokféleképpen
készülünk az iskolában a
pályaválasztásra. Az egyik
legemlékezetesebb az volt, amikor
számítógépes
érdeklõdési tesztet
végeztünk
el a gyerekekkel, és ezt a program ki is
értékelte. A tanulók
kérdésekre adott válaszai
alapján javasolt számukra megfelelõ
szakmákat. Majd ezeket kisfilmeken,
leírásokon keresztül
megismerhették a gyerekek, és azt is
megtudhatták, hogy milyen
középiskolákban milyen
feltételek mellett tudják ezeket
elsajátítani.
3.
Reálisan tudják-e összeegyeztetni a
gyerekek lehetõségeiket a saját
tudásukkal, esetleg korlátaikkal?
Sikerülni
szokott általában, bár vannak
idõnként furcsa
elképzelések. A helyes
döntés önismeretet igényel, ez
meg még alakulóban van ebben a korban. Vannak,
akik többet, mások kevesebbet képzelnek
magukról. Ezért szükséges a
felnõttek támogatása, kontrollja.
5.
Véleményed szerint a mai fiataloknak milyen a
jövõképük, tudatosan
építik-e fel saját
életpályájukat, vagy mindig csak a
következõ lépésben
gondolkodnak?
Vannak terveik, mint minden
fiatalnak, nekünk is voltak annak idején ... De mi
egy jóval kiszámíthatóbb
világban nõttünk fel, ahol ha asztalos
akartál lenni, megtanultad a szakmát,
még munkát is kaptál, és
lehet, hogy még ma is azt csinálod. De ha
körülnézünk a fiatalabb
korosztályok között, már
mást tapasztalunk. Hányan lettek azok, amik
szerettek volna? Hányan dolgoznak az eredeti
szakmájukban?
Megváltozott a
világ, s nekünk alkalmazkodni kell
hozzá. A fiataloknak is ezt kell megtanulniuk.
6.
Szerinted rohanó világunkban az
állandóan változó
körülmények mellett mit kell a fiataloknak
(persze a folyamatos tanuláson kívül)
elsajátítaniuk, hogy
megtalálják helyüket és
megfelelõen boldoguljanak az õket
körülvevõ
közösségekben. Hogyan teremtsék
meg az egyensúlyt a
pénzközpontú világ
és saját belsõ
értékeik
között?
Nagyon
jó lenne, ha
fiataljaink elégedett, sikeres emberekké
válhatnának a családjukban
és a munkahelyükön is.
Úgy hiszem, hogy ehhez elsõsorban a
családból hozott minták a
meghatározók. Ha nyugodt, elfogadó,
szeretetteljes légkörben,
megértésben, biztos érzelmi
háttérben nõ fel a gyermek, akkor
bárhová is kerül az életben,
jól meg fogja állni a helyét. Ha a
családtól stabil belsõ
értékeket kap, és nemcsak
megfogható, megvásárolható
értéktárgyakat, akkor maga is ilyen
család létrehozására
törekszik. Ha boldog a magánélete,
kiegyensúlyozottabb a munkahelyi
tevékenysége...
Éppen ezért a
gyermek jövõjében
óriási a
családok felelõssége. Sajnos egyre
több
elszomorító példát
látunk magunk körül. A belsõ
értékek háttérbe szorulnak,
becsület, õszinteség,
segítõkészség ...
már nem
olyan magától
értetõdõ
dolgok.
Viszont már az
elsõsöknek is
mobiltelefonjuk van...