Határtalanul program
– kirándulás Felvidéken
Iskolánk
sikeresen pályázott a
Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. HATÁRTALANUL!
programjára, így az elnyert 874 ezer
forintból és a szülők
hozzájárulásából
csodálatos négy napot
tölthettünk a
Felvidék nyugati részén.
Egész
évben lelkesen készültünk a
kirándulásra, hiszen sokan még
külföldön sem jártak
közülünk. Az igazat
megvallva keveset tudtunk eddig a határainkon túl
élő magyarokról, a
történelmünkben
óriási jelentőséggel
bíró településekről,
így komoly
kutatómunkába fogtunk, hogy minél
több ismerettel rendelkezzünk a várva
várt
napra, mikor elindulunk végre Pozsony felé.
Kiselőadásokat, tablókat,
számítógépes
prezentációkat
készítettünk. Aztán
június 7-én harmincöten
felszálltunk a buszra, s megkezdtük több,
mint 1300 kilométeres utunkat.
Legelőször az egykori koronázási
városba, Pozsonyba érkeztünk meg, ahol
többek
között végigkövettük a
koronázási menet útvonalát
és a Prímás Palotába is
benéztünk. Nyitra volt a következő
célpontunk, láthattuk azt a tornyot is, ahol
Vazult megvakították. Csodálatos
látvány volt a Zobor-hegy, ahonnan
eltávolították a négy
turulmadarat Trianon után, s helyére
tévétornyot
építettek. Estére
értünk a szállásunkra,
Alsóbodokra, ahol Mikszáth Néhai
báránya játszódik, s itt
működik Zoboralja egyetlen magyar tannyelvű
középiskolája. A következő
reggel az iskolával és tanulóival
ismerkedtünk meg,
nagy öröm volt magyarul beszélgetni
velük, s látni, milyen büszkék
magyarságukra, s mekkora energiával
ápolják
hagyományaikat. Selmecbánya,
Körmöcbánya gyönyörű
városát és
környékét derítettük
fel ezután, néhányunk
gyomrát megviselte kissé a hegyes-
völgyes vidék és a kanyarok, de a
látvány mindenért
kárpótolt. A nap végén
Deákiban
azt a kolostort kerestük fel, ahol az első
összefüggő magyar nyelvemléket, a
halotti beszéd szövegét
megtalálták. Harmadik napunk még ezen
is túltett,
Pálffy János bajmóci
várkastélyához még csak
hasonlót sem láttunk eddig a megmaradt
Magyarországon, a trencsényi
fellegvárból kinézve pedig csak
ámultunk, milyen
gyönyörű vidéktől fosztott meg
bennünket Trianon. Az eddig gyönyörű idő
hirtelen elromlott, s zuhogó esőben
érkeztünk meg a kis Rómába,
Nagyszombatra.
Estére a tábortüzünket is
elmosta az eső, de kárpótolt minket
négy alsóbodoki
népviseletbe öltözött asszony
műsora, akikkel a végén együtt
énekeltük a Gerencséri
utcát. Lehet, hogy tíz év
múlva már nem élvezhetünk
ilyet, mert ahogy az
asszonyok elmondták, nem nagyon van
utánpótlásuk a fiatalok
között.
Utolsó nap
szakadó esőben
indultunk Kistapolcsányba a Rákóczi
kastélyhoz, de szerencsénkre elállt az
égi
áldás, így szárazon
tekinthettük meg még sorban a
nagyvezekényi csata
emlékművét, a malonyai arborétumot
(Ambrózy-Migazzi alapította, aki a jeli
arborétumot is),
Érsekújvárt,
Ógyallát és
Rév-Komáromot. Este hétre
értünk haza
Jákra, rengeteg élménnyel gazdagodva,
de iszonyú fáradtan, hiszen sokan
közülünk életük 13
éve alatt nem láttak annyi
csodálatosat, mint ezalatt a négy
nap alatt. Felkészültünk, tudtuk,
hová és miért megyünk, de az
élmény így is
mellbevágó
és leírhatatlan.
Jáki Nagy
Márton Általános Iskola
7. osztályos tanulói