Határtalanul  program – kirándulás  Felvidéken

                                                                            Képek

Iskolánk sikeresen pályázott a Bethlen Gábor Alapkezelõ Zrt. HATÁRTALANUL! programjára, így az elnyert 874 ezer forintból és a szülõk hozzájárulásából csodálatos négy napot tölthettünk a Felvidék nyugati részén.

Egész évben lelkesen készültünk a kirándulásra, hiszen sokan még külföldön sem jártak közülünk. Az igazat megvallva keveset tudtunk eddig a határainkon túl élõ magyarokról, a történelmünkben óriási jelentõséggel bíró településekrõl, így komoly kutatómunkába fogtunk, hogy minél több ismerettel rendelkezzünk a várva várt napra, mikor elindulunk végre Pozsony felé. Kiselõadásokat, tablókat, számítógépes prezentációkat készítettünk. Aztán június 7-én harmincöten felszálltunk a buszra, s megkezdtük több, mint 1300 kilométeres utunkat. Legelõször az egykori koronázási városba, Pozsonyba érkeztünk meg, ahol többek között végigkövettük a koronázási menet útvonalát és a Prímás Palotába is benéztünk. Nyitra volt a következõ célpontunk, láthattuk azt a tornyot is, ahol Vazult megvakították. Csodálatos látvány volt a Zobor-hegy, ahonnan eltávolították a négy turulmadarat Trianon után, s helyére tévétornyot építettek. Estére értünk a szállásunkra, Alsóbodokra, ahol Mikszáth Néhai báránya játszódik, s itt mûködik Zoboralja egyetlen magyar tannyelvû középiskolája. A következõ reggel az iskolával és tanulóival ismerkedtünk meg, nagy öröm volt magyarul beszélgetni velük, s látni, milyen büszkék magyarságukra, s mekkora energiával  ápolják hagyományaikat. Selmecbánya, Körmöcbánya gyönyörû városát és környékét derítettük fel ezután, néhányunk gyomrát megviselte kissé a hegyes- völgyes vidék és a kanyarok, de a látvány mindenért kárpótolt. A nap végén Deákiban azt a kolostort kerestük fel, ahol az elsõ összefüggõ magyar nyelvemléket, a halotti beszéd szövegét megtalálták. Harmadik napunk még ezen is túltett, Pálffy János bajmóci várkastélyához még csak hasonlót sem láttunk eddig a megmaradt Magyarországon, a trencsényi fellegvárból kinézve pedig csak ámultunk, milyen gyönyörû vidéktõl fosztott meg bennünket Trianon. Az eddig gyönyörû idõ hirtelen elromlott, s zuhogó esõben érkeztünk meg a kis Rómába, Nagyszombatra. Estére a tábortüzünket is elmosta az esõ, de kárpótolt minket négy alsóbodoki népviseletbe öltözött asszony mûsora, akikkel a végén együtt énekeltük a Gerencséri utcát. Lehet, hogy tíz év múlva már nem élvezhetünk ilyet, mert ahogy az asszonyok elmondták, nem nagyon van utánpótlásuk a fiatalok között.

Utolsó nap szakadó esõben indultunk Kistapolcsányba a Rákóczi kastélyhoz, de szerencsénkre elállt az égi áldás, így szárazon tekinthettük meg még sorban a nagyvezekényi csata emlékmûvét, a malonyai arborétumot (Ambrózy-Migazzi alapította, aki a jeli arborétumot is), Érsekújvárt, Ógyallát és Rév-Komáromot. Este hétre értünk haza Jákra, rengeteg élménnyel gazdagodva, de iszonyú fáradtan, hiszen sokan közülünk életük 13 éve alatt nem láttak annyi csodálatosat, mint ezalatt a négy nap alatt. Felkészültünk, tudtuk, hová és miért megyünk, de az élmény így is mellbevágó és leírhatatlan.

Jáki Nagy Márton Általános Iskola 7. osztályos tanulói