A halloween ünnep eredete és hagyományai

Halloween éjszakáját sokan amerikai ünnepnek tekintik, ám ennek a különleges alkalomnak a gyökerei régmúlt kelta korokra nyúlnak vissza. Elsõsorban az angolszász országokban népszerû, de mára már az egész világon elterjedt - így Magyarországon is. Honnan ered Halloween ünnepe és milyen hagyományok kapcsolódnak hozzá?

Halloween estéjérõl a legtöbb embernek jelmezekbe öltözött, édességeket gyûjtögetõ gyerekek, széles vigyorral világító töklámpások és titokzatos horrorfilmek jutnak az eszébe. Azt azonban kevesen tudják, hogy ez az egyik legrégibb ünnep, amely az évszázadok során összemosódott római Pomona-nap, kelta Samhain ünnep és a keresztény halottak napjának jegyeit hordozza magában. Mivel Magyarországon is egyre nagyobb népszerûségnek örvend, ezért összegyûjtöttük számodra a legfontosabb tudnivalókat a Halloween eredetérõl, hagyományairól és szokásairól.

A Halloween egy õsi kelta ünnep, Írországból és Nagy Brittaniából indult, és fõleg a skót, ír, valamint walesi közösségekben maradt fent. A felsorolt közösségekbõl származó bevándorlók magukkal vitték ezt a hagyományt Észak Amerikába is, ahol egyre népszerûbbé vált. Késõbb, az amerikai kultúra részeként, elterjedt az angol nyelvet beszélõ nyugati államokban is, és az utóbbi pár évben meglepõen híressé vált Nyugat Európában is.

Eredetileg a Halloween egy pogány ünnep, mely a hiedelmek szerint kapcsolatot teremtett a halottak és az élõk között. Halloween ünnepén az élõk kommunikálni tudtak a holtakkal, és mágikus, addig lehetetlen dolgok történtek. Mint a legtöbb pogány ünnepet, a Halloweent is keresztény hatás érte, és a Mindenszentek Napjával asszociálták, melyet a Gregoriánus naptár szerint November 1-én ünnepeltek. A Mindenszentek elõestjét Október 31-én tartották. A néprajz szerint a Mindenszentek estje Hallowe ’en, majd késõbb a ma ismert Halloween lett.

A Halloween ünnepe Írországban volt a legnépszerûbb. A nyári ünnepeknek a végét jelentette. Minden közösség egy máglyával ünnepelte, mely a hiedelmek szerint elûzte a rossz szellemeket. A gyerekek jelmezeket öltöttek magukra és házról házra kopogtattak, édességek, gyümölcs és dió gyûjtésének céljából, illetve azért, hogy ünneplésre késztessék az embereket. Hagyományos játékokra is sor került: egy vízzel tele tálba helyezett, madzagra fûzött almát vagy más édességet kellett megenniük anélkül, hogy kezeiket használnák. A gyerekekre sót szórtak, hogy elûzzék a rossz szellemeket. A hátborzongató, fehérrépából faragott gyertyatartók az ünnep egy nagyon népszerû szimbólumává váltak. Amerikában ezeket töklámpásokkal helyettesítették.

A házról házra való barangolásnak eléggé zavaros eredete van. Egy másik régi, ír hagyományból vehették át, mely ugyancsak az ajándékok gyûjtésrõl szólt. Az eredeti cél az volt, hogy az egész úgy tûnjön mintha a Halloween rossz szellemei munkálkodnának és minden tevékenység ezek elûzését szolgálta. A gonoszkodás a felnõttekre mért, szellemes csínytevésekbõl állt - mint például különbözõ, mindennap használt tárgyak elrejtése. Ha valaki megszegte a játék szabályait és nem tette azt, amit kértek tõle,  valami nem igazán vicces csínyre számíthatott. Tojásokkal dobálták a házát vagy lisztet szórtak az ablakokra. Azonban manapság a „játék” tréfája inkább rítus, mintsem valódi fenyegetés.

Skóciában és Angliában a kapott ajándékokért szóló hálaéneklés hagyománya sokkal népszerûbb volt mint a játék szabályainak nem engedelmeskedõ személyek „megbüntetése”.