Mottó: "Görbe tükör az emberi értelem, melyben az igazság tükröződik,
és hol a geometria, mely megmutatja, mennyivel torzít ez a tükör,
hogy a valóságot legalább elképzelhessük, ha már látni nem láthatjuk."
Karinthy Ferenc
| Minap kaptam egy e-mailt,
melyben egy olvasó küldött egy beszkennelt
újságot. Az újság neve Nyugati Tükör,
melyben riportokat olvashatunk települések
polgármestereivel. Nevezett számban az
újságíró Jákról
készített "Tükröt", valamint a
település "állhatatos" polgármestével
riportot. Olvasás közben el-elmosolyogtam magam,
hiszen helyi lakos lévén a sorok között,
és a felszínes tettek alatt én
egész más okokat, érdekeket,
indíttatásokat véltem felfedezni az
íróval ellentétben. Persze akaratán
kívül nagy igazságokat is írt: " Itt, ahol a maradandóság,
állandóság kézzel fogható és
szemmel látható" . Hát ez tényleg
így van. A szemlélet és
hozzáállás maradandó, kb az 1989-es
évre datálható, ahol azóta meg is
rekedt. Fejlõdõ települések esetén az
állandóság pozitív értelembe vett
állandó változást jelent, mivel
világunk sem egy helyben toporog. Magyarul haladni kell a
korral. Itt 23 éve nem változott semmi, nincs
megújulás, fiatalítás, nem
valósulhattak meg "alulról jövõ"
ötletek, nincs
közösség, nincs kultúra. Nincs
újság, nincsenek rendezvények, a turizmus
gyerekcipőben jár, a nagy
lehetõséget rejtõ kész weblapot
éppen most
dobták kukába. Minek? Egyáltalán kinek van
rá szüksége? Mindezeknek a tényeknek a magyarázatát, okát meg is fejtette az újságíró: "Ismerkedjünk meg a történelmi Ják állhatatos polgármesterével!" Ez szó mindent elárul. Jelentése: kitartó, elszánt, makacs, nem lehet eltántorítani a céljától, elveitõl. Nos ezek az elvek és célok is sajnos szintén a szocialista rendszer idõszakára datálódnak, polgármesterünk egy beragadt szemlélet és ódivatú módszer foglya, amelyhez makacsul ragaszkodik, s melyet már 23 éve alkalmaz. Persze nem érdekektõl mentesen! De olvassuk tovább! "nyugdíj mellett társadalmi megbízatású polgármester vagyok" Nos, mielõtt még sokan összekevernék a társadalmi munkát és a társadalmi megbízatás fogalmát, csak tájékoztatásul: a társadalmi munka elllenszolgáltatás nélkül elvégzett tevékenység, a társadalmi megbízatás után tiszteletdíj jár. Polgármesterünk több mint húsz éves munkásságát csak egyetlen "pillanatként" jellemezte ezeréves történelmünk tükrében, de azért tanubizonyságot tett nagyvonalúságáról, és elmondta, mennyi minden is történt ezalatt: "Jó, tekintsük át ezt az idõt! Úgyis szoktam minden ciklus végén összesíteni, mi mindent valósítottunk meg a képviselõ-testület egyetértésével." Ezt mondatot a következõképpen egészíteném ki. Úgyis szoktam minden ciklus végén összesíteni, mi mindent valósítottunk meg a képviselõ-testület utólagos egyetértésével. Az idén tavasszal lemondott képviselõk példáját felhozva nyilvánvaló, hogy az irányvonalat minden esetben Szemes István jelölte ki, a tennivalókat Szemes István határozta meg, és az önkormányzat által mûködtetett KÜÉSZ valósította meg ifj. Szemes István vezetésével. És mit csinált a képviselõ-testület? Hát utólag rábólintott! Tehetett mást? (pl. Közösségi pavilon, turista ház). Persze ez kimaradt a riportból, pedig erre a kis törvénytelenségre már a kormányhivatal is azt üzente: "ejnye-bejnye". Ezután felsorolás következik, milyen fejlesztések indultak a faluban. Fogadjuk el, hogy ez mind szép és jó, de azért - ha máshol nem is -az út és járdaépítéseknél álljunk már meg egy szóra. "Járhatatlan, földes utak voltak a faluban. Elõbb portalanítottunk, kavicsoztunk, majd járdát építettünk 6 km hosszban." Mikor is volt ez? 20 éve? Azóta nem történt semmi az évenként "útfelújításnak" nevezett sziszifuszi, közpénznyelõ munkán kívül. Azért valljuk be õszintén, ahhoz már tényleg nagy adag "állhatatosság" szükségeltetik, hogy Ják katasztrófális útviszonyaiból bárki is erényt kovácsoljon! Persze az újságíró biztosan nem járt az Újtelepen! Aztán a felsorolás után Szemes István a tőle megszokott nagy szerénységgel megfogalmazta a lényeget: "A lényeg az, hogy ez mind azért történt, hogy a jákiak jobban érezzék magukat a falunkban." Milyen megható! Vajon miért van az az érzésem, hogy a jákiak érdekén kívül voltak ott más motíváló tényezõk is! Gondolok itt az önkormányzathoz közeli cégekkel, és személyekkel kötött (természetesen titkos) megbízási szerzõdésekre! Ki tudja mennyi van belõlük, és mennyi közpénzt költöttek el ezekre, és ezek a pénzek valójában hol kötöttek ki?! A témához kapcsolódóan kijelentette: "A feladatok megoldásába mindig bevontuk a helyi vállalkozókat is". Igen, ez igaz. Az építésekkel kapcsolatos munkát szinte kivétel nélkül a JÁKON MINDEN MUNKÁT ÉN NYEREK KFT" és társai vitték (mindig ugyanazok), és a KÜÉSZ volt az alvállalkozó. Önök szerint elképzelhetõ, hogy mindig õk adták a legjobb ajánlatot? Hm! Ezt sem tudhatjuk, mert természetesen ezek az adatok is titkosak. (Bocsánat: "nem publikusak"). Vajon miért?..... De haladjunk tovább... " Rendszeresen gondozzuk a falu közterületeit, s ebbe a munkába munkanélküliség súlytotta embereket, és a nyári szünidõben diákokat vontunk be." Nem tudom ki hogy van ezzel, de szerintem az Újtelep is Ják része, az útjai pedig Ják közterületéhez tartoznak. Vagy tévedek? Virágokat öntözõ diákokat én még nem láttam az Újtelepen. Persze miért is jönnének, itt virágok sincsenek! No meg utak se! A gödröket meg nem kell öntözni, nõnek azok maguktól is! Sőt! Szaporodnak is! Ezután az újságíró rendkívül jó megérzéssel rátapintott a település leggyengébb pontjára: " A közös programok még inkább közösséggé formálhatják a falu népét." Igen, tény és való, a közös programok ilyen tulajdonsággal bírnak. Csak egy a bökkenõ, Jákon ilyenek nincsenek. Közösség csak a Facebookon épül, ez a lehetőség pedig nem Szemes Istvánnak köszönhető, hanem a Facebook atyjának, Mark Zuckerbergnek. Ezúton köszönjük is meg neki, hogy levette elfoglalt Vezetőnk válláról e nehéz terhet. Sarokba szorított polgármesterünk végsõ menedékként egyetlen választási mentsvárához fordult: " Vannak folyamatosan, évrõl évre megtartott rendezvényeink is. 1996 óta minden második évben megrendezzük a falunapot." Tényleg, ez egy nagy jelentõséggel bíró, tartalmas és minden tekintetben közösségformáló rendezvény. Fõleg annak fényében, hogy az emberek mást sem figyelnek, ki hány éthordóval viszi haza a vadpörköltet, ki az a kedvezményezett, aki apróbb verekedések árán ugyan, de kiérdemli a megtiszteltetést és bejuthat a falu "krémjének" fenntartott VIP sátor bejáratán! De ne hagyjuk ki a nyugdíjasokat sem! "nyugdíjasainknak is minden évben szervezünk programot". Az egyes számban leírt szó- a "programot"- itt nagyon helytálló, hiszen összesen 1 db napot szerveznek a nyugdíjasoknak minden évben. Igazán nagy odafigyelésre vall, és komoly energiákat emészthet fel. Mindezek után a kényes anyagi kérdésekrõl kérdezett az újságíró. Na, itt lehetett panaszkodni vég nélkül a rossz anyagi helyzetre, az állami normatívák csökkentésére: "az önkormányzatok gazdálkodása nehéz, de mindig is nehéz volt. A költségek növekednek, a bevételek, beleértve az állami normatívákat is, folyamatosan csökkennek." Ami kijelentés még igaz is lehetne, azzal a kis kiegészítéssel, hogy a felelõs gazdálkodás negatív eredményeit (a költségvetés hiányait) állam bácsi mostanság mindig kifizeti a "felelõs" gazdálkodóknak, a tartozást felhalmozó önkormányzatoknak. És Szemes István erre nagyon büszke. Hát van mire. Az állandó koldulás az államtól már-már rögeszméjévé vált, olyannyira, hogy a koldult összeget már előre beépítette az éves költségvetésbe. De ezzel sajnos nincs egyedül. Több rosszul gazdálkodó önkormányzat mottójává vált: Költekezzünk vég nélkül, nem számít, állam bácsi majd kifizeti! Igen ám, de állam bácsi is a mi adónkból, a közös pénzbõl fizeti ki ezeket a hiányokat. Tehát elõbb-utóbb a mi zsebünkbe fog nyúlni érte, ezt ne felejtse el senki. És az bizony fájni fog! Az intézmények mûködtetése sem egyszerû probléma: "Az önkormányzat stabilan mûködteti az intézményeit" Igen, annyira stabilan, hogy választási lehetõséget is kap az EON-tól, melyik közintézményben kapcsolják ki a villanyt elmaradt fizetés, lejárt tartozás miatt. Ahogy ez történt 2012-ben az iskolában a legnagyobb építési munkák közepette. "Az óvodánk például kétszer is bõvítésre került, jelenleg 4 csoporttal mûködik, és van egy tornaszoba is." Az véletlenül kimaradt a történetbõl, hogy az óvoda tavaly még 5 csoporttal mûködött, de vagy rosszul mérték fel az igényeket, vagy túlbecsülték a várható születések számát, egy év elteltével meg kellett szüntetni. Ezzel párhuzamosan el kellett bocsátani az egy éve szerzõdtetett személyzetet. Ezek után ki meri állítani, hogy ez nem átgondolt, felelõs döntések sorozata??! Végezetül elmondhatjuk, hogy a Nyugati Tükör Jákról szóló cikkében az újságíró a rendelkezésére álló felszínes információk alapján joggal vonhatta le a konzekvenciát: "Büszkék lehetnek a jákiak a falujukra, s nem csak ezeréves múltja, hanem jelene és jövője miatt is." Az újság egyébként más településekről is készített Tükröt, közéjük tartozik egy Zalaegerszeg mellett található közel 900 fős község, Sárhida is. Rákattintva internetes oldalukra (nekik van ilyen is) napi frissítéssel láthatjuk az ott zajló pezsgő közösségi életet. Képek, videók, havonta megjelenő színes újság. Tájékoztatás, civil szervezetek, ifjúsági programok, közérdekű adatok, fórum. Igen, egy forgalmas internetes fórum, ahol a lakók kertelés nélkül szólnak a polgármesterükhöz, vitatkoznak, ötletelnek. Nem félnek attól, hogyha netán kritikát fogalmaznak meg, majd a moderátor (netán a polgármester fia) kideríti, ki is volt az "elkövető", aztán majd jaj neki! Nem félnek, mert névvel vállalják. Kedves jáki lakók, ezeket látván Önök is úgy gondolják, hogy büszkének kellene lennünk településünk, közösségünk jelenére, az itt uralkodó egyszemélyi akarat érvényesülésére, és áldemokratikus döntések következményeire? És ha ilyen a jelen, milyen lesz a jövő? Emeljük már fel a fejünket és nézzünk körül! Nem kellene már ezen változtatni? Juhászné Müller Enikő 2014.01.03. Ui.: Kedves Olvasók! Ha Önök között bárki is túl ironikusnak találja ezt az írást, akkor annak egy idézettel válaszolnék: "A
kiabálásnál az irónia sokkal kegyetlenebb
fegyver"
Csernus Imre |