Szeptember második szombatja az

Elsősegélynyújtás világnapja




16 európai ország vöröskereszt szervezetének kezdeményezése nyomán tizenegy évvel ezelőtt először rendezték meg az Elsősegélynyújtás Világnapját. 2000 óta minden év szeptemberének második szombatján megünnepeljük az elsősegélynyújtásra kiképzett önkéntesek és laikusok által megmentett emberi életeket.

Hazánkban jellemzően elmondható, hogy bár a jogosítvány megszerzésének előfeltétele a sikeres elsősegélyvizsga, azonban a szakszerű ellátás menetét és gyakorlatát ismerők többsége nem mer, vagy nem tud beavatkozni szükség esetén. A hozzáértők egy része egyszerűen sokkot kap, míg mások félnek bármit is tenni, attól tartva, hogy ha rosszul alkalmazzák a tanultakat, csupán rontanának a helyzeten. Pedig meglehet, ha megtennék mindazt, amit az – egyébként kötelező – elsősegély tanfolyamokon elsajátítottak, éppenséggel megmenthetnék embertársuk életét.

3 perc az élet

Egy baleset vagy rosszullét esetén a legnagyobb ellenség az idő. Az az idő, amire a mentőknek, az orvosnak szüksége van a helyszínre érkezésre – az egy embernek az életét jelentheti. Hirtelen szívmegállás esetén például a 3 percen belül megkezdett szívmasszázs és mesterséges lélegeztetés a betegek jelentős többségének az életben maradást jelenti.

Az emberek többsége hazánkban ha akarna sem tudna szakszerű segítséget nyújtani. Ennek elsődleges oka a laikusok oktatásának hiánya. A Nemzetközi Vöröskereszt szerint Norvégiában a lakosság 95 százaléka vesz részt elsősegély tanfolyamon, míg Magyarországon a helyzet már-már drámai. Hiszen azok, akik mégis részt vettek laikusként valamilyen képzésen, az a lakosság többsége tekintetében elsősorban a jogosítvány feltételeként elvégzendő elsősegélyvizsga. Aki ezen átesett, sikeresen levizsgázott, még nem feltétlenül fog vészhelyzetben helyesen reagálni. Jellemzően egy ilyen esetben az emberek többsége fél bármit is tenni, azt gondolván, csak ront a helyzeten. Azt azonban igen nehéz tudatosítani bárkiben is, hogy a közbelépése életet menthet, míg a várakozás visszafordíthatatlan következményekkel jár.

Az Elsősegélynyújtás Világnapja azzal a céllal jött létre, hogy a szervezetek felhívják a figyelmet arra, hogy az elsősegélynyújtás szélesebb körű ismerete a laikusok körében is rengeteg emberéletet megmenthet, ugyanis sok esetben életmentő lehet a minimális, de időben érkező és szakszerű segítség is.

Egy hirtelen rosszullét, vagy baleset tragikus kimenetele is megelőzhető, amennyiben a mentőkre való várakozás közben nem döbbenten, ijedten állnak a jelenlévők. Néhány egyszerű beavatkozás beavatkozás elegendő lehet ahhoz, hogy a mentő ne érkezzen túl későn.

Éppen ezért a vöröskereszt szervezetek úgy vélik, az elsősegélynyújtás alapjait mindenkinek el kellene sajátítani, ám ha mindez nehezen is lenne megoldható, akkor azt el kellene érni, hogy minden közösségben legyen legalább egy olyan ember, aki nem csupán bénultan áll és néz az orvos megérkezéséig. Olyan egyszerű, ám fontos lépéseket kellene elsajátítaniuk, mint a vérzéscsillapítás, vagy az újjáélesztés, ugyanis a klinikai halál állapotában minden perc életmentő lehet.

A Magyar Vöröskereszt az elsősegélynyújtás hatékonyabb és szakszerűbb működése érdekében tanfolyamokat szervez munkahelyeken, lakóterületeken és iskolákban. Az oktatási intézmények valamennyi típusában működnek ifjúsági Vöröskereszt-csoportok, illetve alapszervezetek.

Hazánkban a helyzet tragikus

A Magyar Vöröskereszt szombati közleménye szerint hazánkban összesen az emberek 0,3 százaléka tudja, hogyan kell szakszerűen elsősegélyt nyújtani baleset, rosszullét esetén. A Nemzetközi Vöröskereszt által kiadott kimutatás szerint Nyugat-Európában a népesség jelentős része kap elsősegély-képzést. Norvégiában a lakosság 95 százaléka, Ausztriában és Németországban 80 százaléka, míg Izlandon 75 százaléka kap használható és eredményes ismereteket ezen a területen, számos országban azonban túlságosan alacsony, összesen 5-10 százalékos ez az arány, a szervezet szerint Magyarország helyzete pedig még ennél is rosszabb. A közlemény felhívja a figyelmet arra is, hogy az elsősegély nem helyettesíti ugyan a sürgősségi ellátást, azonban a hatékony és gyors beavatkozás jelentősen javítja a túlélés esélyeit.

A mentős is ember

Budapest legnagyobb mentőállomásán 100 mentőorvos, ápoló és gépkocsivezető teszi meg az évi 300 000 kilométert a 15000 riasztás kapcsán. Az Elsősegélynyújtás Világnapján fejet kell hajtanunk mindazok előtt, akik hivatásuknak, életük céljának választották a bajba jutottak, sérültek segítését, megmentését. Az ápolók, mentőtisztek, gépkocsivezetők, mentőorvosok munkája sokszor emberfeletti, mégis többnyire semmiféle erkölcsi vagy anyagi megbecsülést nem kapnak cserébe.

A mentősök elmondása szerint a helyszínre érkezve laikusok, családtagok próbálják irányítani őket, az kórházakban pedig az orvosok többsége lekezelő és türelmetlen velük. Mindeközben a mentőautók utasai a legnagyobb türelemmel, a lehetőségek szerinti legnagyobb kedvességgel, előzékenységgel fordulnak mindazokhoz, akik önnön fontosságuk tudatában gyakorlatilag akadályozzák a munkájukat.