Egerrõl sajnos nem sokat hallottunk eddig. Talán a 6. osztályos irodalomóráról rémlett valami Eger ostromáról, meg egy Dobó István nevû hõs várkapitányról. Ezért is készültünk örömmel az ország másik végén elhelyezkedõ városba.

Jákról autókkal Szombathelyre, onnan vonattal Budapestre a Keletibe, majd átszállással másik vonattal utaztunk Egerbe. Jó hangulatban telt az út, egyáltalán nem volt fárasztó, a vonatok közül is a szinte luxus kivitelû jutott nekünk. Az egri vasútállomásról gyalog indultunk a belvároshoz közel levõ szállásunkra. Az út árnyas fák alatt, villaszerû épületek közt vezetett. Kellemes kis hely, gondoltuk. Elsétáltunk a színház mellett – s büszkén jutott eszünkbe, hogy ilyen már nekünk is van.

Majd egy monumentális, csodaszép épület magasodott elõttünk. A Fõszékesegyház, hazánk legnagyobb egyházi építményeinek egyike. a fõhomlokzathoz óriási lépcsõsor vezet, két oldalán Szent István és Szent László király szobraival. Hátizsákjainkból hamar elõkotortuk a fényképezõgépeket s már kattintgattunk is.

A szállásunk nagyon bulis volt. Egy kisebb tornateremben kaptunk helyet, itt aludtunk kilencen plusz a négy felnõtt tornaszõnyegeken, hálózsákokon. „Bárpultként” két tornaszekrény szolgált. Itt készült a reggeli kakaó és sorakozott a 13 kakaós csiga. A bordásfalra szerelt erõsítõ vasakra felkerült törülközõk baldachinként szolgáltak. Szóval irtó klassz kis alvókuckónk volt. sokan ilyen jól nem aludtunk még sehol.

Eger olyan gyönyörû város, amilyet mi még nem láttunk. Tiszta, gondozott, hangulatos…Varázsa van. Olyan, ahol szinte percenként csodálkozik rá az ember lánya valami szépségre. Rengeteget sétáltunk. Könnyû dolgunk volt. A helyiektõl kaptunk útbaigazítást, miszerint Eger olyan, mint egy teknõ. Menjünk lefelé a teknõbe, ott lesz a legtöbb látnivaló. Természetesen voltunk a Dobó téren, fotózkodtunk a Dobó szobornál, majd a végvári „harcosokkal” is. A barokk minorita templom elõtt épp esküvõre készülõdtek, ez is nagyon tetszett nekünk. (Naná, elképzeltünk magunkat a gyönyörû, hófehér uszályos menyasszonyi ruhában.)

 A várban próbáltuk magunk elõtt látni Dobót, ahogy 2000 emberével küzd a 40-50 ezres török sereg ellen, s megfogadtuk, hogy ezután tényleg végig elolvassuk az Egri csillagokat. A Knézich utcába érve 40 méter magas homokkõbõl faragott karcsú torony, a minaret nézett le ránk, s lopott belénk valami misztikus, megmagyarázhatatlan érzést. 

A „Kézmûves” fagyizó csak fokozta a bennünk felhalmozodó édes élményeket.

A strandolás pedig így május vége felé igazi mediterrán vakációvá tette utunkat. Szóval Eger csillagos ötös. Pedig arról még nem is szóltunk, hogy nemcsak városnézésre indultunk Egerbe, hanem szerencsét próbálni egy országos egyéni tornászbajnokságon.

Az Eszterházy Károly Fõiskola vár fölötti dombon magasodó tornacsarnokában színvonalas körülmények közt zajlott a verseny, Eger, Ózd, Salgótarján és Ják versenyzõinek részvételével. Két csillogó érmet is szereztünk Papp Kamilla és Németh Patrícia jóvoltából, akik ugrásban 3. helyezést értek el az erõs mezõnyben. Nagyon büszkék vagyunk rájuk. Az eredmény szép, Eger pedig varázslatos! Nem is teknõ, inkább egy szépséges ékszerdoboz. Aki nem hiszi, a vakáció alatt töltsön ott néhány felejthetetlen napot. 

Mi biztosan nem felejtjük el!