Díszpolgári címet kapott Dr. Rátkai László plébános és Szelestey P. Attila

2014. május 13-án a jáki templomban esti mise után Dr. Rátkai László plébános és Szelestey P. Attila ünnepélyes keretek között  vehette át a "JÁK DÍSZPOLGÁRA" kitüntetõ címet. Az esemény szervezése titokban zajlott, csak  a településen élõk szûk köre volt beavatva a meglepetés elõkészítésébe .  Jómagam is csak elõzõ nap este értesültem róla, és sajnos az eseményen sem tudtam jelen lenni, mert éppen dolgoztam.
Utólag Szelestey P. Attilát kérdeztem meg e-mailben, milyen érzések töltötték el, mit gondolt, mikor átvette a JÁK DÍSZPOLGÁRA címet.

"Még mindig hatása alatt állok az eseménynek. 11-ig beszélgettünk a tisztelendõ úrral, majd éjfélig sétáltam a templom dombon és folyamatosan járt az agyam. Mivel érdemeltem én ezt ki? Jogos-e ez a mindenek felett álló kitüntetés? Mennyire fogadott be, vagy fogadott el a falu népe, vagy csak egy szûk réteg döntése volt? Ráadásul egy olyan nagy tiszteletre méltó emberrel együtt kaptam, mint a 30 éve itt élõ és dolgozó Rátkai plébános atya. Meglepetést okozni mentem Jákra egy születésnapi köszöntõre és én lepõdtem meg legjobban. Reményeim szerint, nem én kaptam e megtiszteltetést, hanem minket Jákokat fogadott ezzel vissza Ják! Amit eddig tettem 2004 óta a régi gyökerek feltárása, példájukon mai összefogás kezdeményezése. Ezt teljesen önzetlenül, meggyõzõdésbõl, örömmel tettem, de minden felelõsség nélkül. 
Ugyanígy folytatom tovább, de azzal az óriási felelõsséggel, hogy akárhol vagyok, akár hová megyek, mindenhol Jákot is képviselem! Sok mindent nem tehetek úgy meg mint eddig, mert már nemcsak magammal szemben vagyok felelõs. Megmondom õszintén ez kicsit feszélyez is és kicsit teher is, de van egy mondás teher alatt nõ a pálma. Remélem velem is így lesz. Köszönöm szépen még egyszer. Ígérem nem okozok csalódást. A szállóigévé vált mondásom marad " a vonatot el kell érnem" ,de a freskókat megmentjük!"

                               Szeretettel: Attila
Hittel és lélekkel

Vannak olyan emberek,  akik valamilyen célért  lelkesen és kitartóan, akadályokat, munkát nem ismerve küzdenek. Hisznek valamiben, lelkük minden erejével próbálják megvalósítani álmaikat. Legyen az  hagyományõrzés, közösségépítés, egy freskó megmentése, vagy bármi más. Úgy gondolom, általuk megy elõbbre a világ, még akkor is, ha néha lehetetlennek tûnõ, messzi célokat tûznek ki, olyan utat járnak, melyeket akadályok ezrei köveznek ki. Mindig csodáltam õket. Rájuk nem azért fognak emlékezni, mert mérhetetlen vagyonokat halmoztak fel, vagy hatalmas karriert futottak be. Az emberek szívében élnek, tetteik  egy egész közösség lelkében hagynak mély nyomokat, kedves emlékeket. Mindezt nem jutalomért vagy elismerésért teszik, hanem egy nemes cél eléréséért, amiért küzdeni igazán csak teljes szívbõl, hittel és lélekkel lehet.

Juhászné Müller Enikõ