Szeptember elsejétõl vezetik be a chipsadót, miután a kormánytöbbség hétfõn megszavazta a parlamentben a népegészségügyi termékdíjról szóló törvényt és a hozzá benyújtott módosító indítványokat is. Az eredeti koncepcióhoz képest változott némileg az adó.

Elfogadott törvényjavaslat itt olvasható!

255 igen, 54 nem és 36 tartózkodás mellett az Országgyûlés megszavazta hétfõn a népegészségügyi termékdíjról szóló törvényt és az azokhoz érkezett módosítókat. Rogán Antalnak köszönhetõen nem kell fizetni a házhoz szállított levesek, mártások után, Ágh Péter javaslatára pedig nem 500, hanem 200 forintot kell fizetni az ételízesítõk kilója után. Kikerültek a törvény hatálya alól azok a szörpök, amelyek legalább 33 százalékos gyümölcstartalmúak.

Egy, a törvénytervezet kidolgozási folyamatait jól ismerõ forrásunk szerint semmi más nem történik a népegészségügyi termékdíjjal, mint annak idején a vizitdíjjal: a lobbi felpuhította az eredeti koncepciót. „Elindult az ipari lobbi, a szénsavas üdítõital gyártók és a chips forgalmazók mindegyike azt állítja, ezzel a lépéssel a kormány növeli majd az inflációt és munkahelyeket veszélyeztet.” Szerinte viszont a díjnak egy doboz kóla esetében nem lesz hatása a fogyasztásra: egy 0,33 literes kiszerelésnél kevesebb, mint két forinttal kell többet fizetni.

Mihályi Péter egészségügyi közgazdász viszont azon a véleményen van: az alapkoncepció is rossz. „Ha vannak olyan termékek, amelyek só- és cukortartalma magas, akkor azt szabályozni kell, de az árakba nem szabad belenyúlni.” Szerinte megoldás lehetne, ha meghatároznák az adott terméknél, hogy mennyi sót vagy cukrot tartalmazhat, „de a dohány és az alkoholtermékeken túl, amelyek nem helyettesíthetõek, nem lehet plusz adót kivetni.” A közgazdász szerint a népegészségügyi termékdíj kizárólag pr- célokat szolgál.

Nincs olyan, ami káros?

A népegészségügyi termékdíj, más néven a chipsadó már számos változatot megélt. Felvetõdött, hogy az abból befolyt összeget az egészségügyben dolgozók bérére fordítanák. (Errõl akkor volt szó, mikor a rezidensek letétbe helyezték felmondásukat.) Aztán szóba jött, hogy inkább mégis népegészségügyi célokat szolgálnának a nagyjából 20-30 milliárdból, amit ettõl várnak. A vidékfejlesztési államtitkár pedig azt is bedobta a köztudatba: a nagyon káros élelmiszereket akár ki is tiltanák a piacról, ez az ötlet azonban tiszavirág életû volt.

A kormány eleinte még azt kommunikálta, hogy a gyorsétterem-láncokat nem érinti majd az adó, hétfõn azonban Lázár János, a Fidesz frakcióvezetõje erre is rácáfolt, mikor sajtótájékoztatóján azt mondta: még a héten az Országgyûlés elé terjeszti a gyorséttermi hálózatok élelmiszer-kereskedésére, valamint étel-elõállítási és -árusítási körülményeire vonatkozó javaslatát.

És mint az várható volt, számos szervezetnek és forgalmazónak egyáltalán nem tetszik már a gondolat sem. Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) szerint például Magyarországon nincs forgalomban káros, az egészségre ártalmas. Szerintük kritikával kell kezelni a népegészségügyi termékadóval sújtott élelmiszereket egyértelmûen károsnak minõsítõ állításokat.

„Azok ugyanis szakmailag megalapozatlanok, félrevetetõek lehetnek, több esetben kimerítik a hitelrontás fogalmát, és így jelentõs kárt okoznak az érintett magyar élelmiszeripari cégeknek.” Szerintük a só és a cukor az életfenntartáshoz nélkülözhetetlen alapélelmiszerek, amelyekbõl egyetlen termék sem tartalmaz önmagában túlzott, a napi szükségletet meghaladó mennyiséget. Károsnak megalapozottan tehát csak egyes élelmiszerek túlzott fogyasztását lehet minõsíteni, és csak abban az esetben, ha a jelentõs energia-bevitel mozgásszegény életmóddal párosul.