"Szia anyu, valami Szálasinak is itt volt a bunkere..."

A Szálasi-bunker: Szálasi Ferenc - aki 1944 októberében puccsal ragadta magához a hatalmat - az év novemberében adta ki a parancsot a Gyepű II. vezéri védőkörlet kiépítésére, amelynek keretében a Kőszeg melletti Szabó-hegyen a város tulajdonában lévő erdőben kerítettek el egy háromholdas részt Szálasi és kísérete számára. A táborban hat pazar színvonalú parkettás barakk kapott helyet hideg-meleg vizes fürdőszobákkal, gazdagon berendezve díszes szőnyegekkel, bútorokkal, értéktárgyakkal. Szálasi barakkjából közvetlen lejárat nyílt a frissen megépített bunkerbe.
     A folyamatos légitámadások miatt a nemzetvezető egy bombabiztos légoltalmi pincerendszer kiépítését is elrendelte. A sziklás terepen csak az ország legkiválóbb szakemberei tudták kialakítani az átlagosan húsz méter mély bunkert. Így például 1944 novemberének első napjaiban tatabányai elitvájárokat vezényeltek a Szabó-hegyre, ahol tizenhat ember megfeszített munkával tudta csak kirobbantani a bunker alapjait. Az üregek kialakítása után kőszegi kőművesek és ácsok vették birtokukba a terepet.
     Szálasi igyekezett komfortossá tenni a bunkert: felfalaztatta téglával, bevezettette a villanyt meg a telefont, lambériát készíttetett. Az összesen 135 négyzetméteres légoltalmi pincébe két aknán keresztül, csigalépcsőkön lehetett lejutni, de a lépcsők megsemmisülése esetén egy tartalék aknából egy csörlőrendszer segítségével is a felszínre lehetett jutni.
Az állandó bombázások miatt a hungarista vezér és kísérete szinte mindennap levonult a bunkerba, amelynek szilárdságáról azonban nem kellett meggyőződnie: az óvóhely nem kapott találatot, Szálasi pedig a szovjet csapatok érkezése előtt, március végén elmenekült Ausztria irányába.
     Az üresen hagyott vezéri körletet később a környékbeli emberek kifosztották, elvitték a képeket, a bútorokat, a szőnyegeket, felszedték a parkettát, s a bunkerből is elemeltek minden mozgatható holmit. Végül 1958-ban berobbantották. Jelenleg feltárás alatt áll.