Őszi szokások |
||
 |
Dömötör
napi szokások (okt. 26.) A
pásztoroknak Vendel mellett másik
patrónusa, akinek ünnepén az
elszámolás és a
jövő évi szerződés
megkötése után a
nyájtól mintegy szabadságot nyert
pásztorok
rendszerint igen nagy kárral és
verekedéssel járó
mulatozást csaptak. Sok
helyen gulyásbállal,
„dömötörözéssel”
ünnepelték meg az ekkor kezdődő
„juhászújévet”.
|
|
 |
||
|
Simon
és Júdás napi szokások
(okt. 28.) Simon
és Júdás napja a
magyar gazdasági élet egyik utolsó
határnapja, ami a hideg idő
megérkezésével a
kinti munkák befejezését jelenti -
ahogy a mondás tartja: "Megérkezett
Simon – Júdás, jaj, már
néked, pőregatyás!"
A nap híre-neve leginkább a Hegyaljával kapcsolja össze, hiszen Tokaj vidékén ezen a napon, Hegyalja patrónusainak ünnepén indult a kései szüret. Egy helyi regula szerint: „Régfelírta Noé Tokaj hegyormára, / Hegyaljai kapás, várj Simon-Júdásra!’ |
||
|
Márton
napi szokások (nov.11) Általánosságban
a gazdasági élet
befejezésének napja volt: ekkor
tartották az utolsó
elszámolásokat, a már a jövő
évre szóló
tisztújításokat. Legismertebb
szokása a
középkori feudális világban
gyökerező Márton-napi lúd, amikor is a
jobbágyok
földesuraiknak egy szépen fölhizlalt ludat
voltak kötelesek ajándékozni. Az
újkorban is megmaradt e szolgáltatás
– gondoljunk csak Lúdas Matyi esetére
–,
de idővel általános ünneppé
vált, amikor a házaknál ludat
vágtak, sőt: hozzá
megkóstolták (első alkalommal) az
újbort. A régi rigmus szerint ugyanis:
„Aki
Márton napon libát nem eszik, egész
éven át éhezik”.
Néhol a pásztorok ekkor
kapták meg évi fizetségüket,
amikor is fölkeresték a gazdákat
és kis
köszöntővel
köszöntötték.
|
||