GONDOLATOK A MARHATARTÁS HELYZETÉRÕL ÉS A MAGYARTARKÁRÓL

A fajtát békés természetûnek és egészségesnek ismertem meg. A tehenek nyugodtak és jól fejhetõk, bár a bikák kissé szeszélyesek, de ezt ellensúlyozza a nagy napi súlygyarapodás. A fajta húsa kiváló minõségû, ez az izomrostok között húzódó vékony zsírrétegnek tudható be. Arra kell törekednünk, hogy mind hús mind tejtermék vásárlása során, a jó minõségû magyartarkából illetve magyartarkától származó élelmiszereket részesítsük elõnyben a feleannyit sem érõ olcsó külföldi árukkal szemben. Nem sok olyan marhafajta jött létre az idõk folyamán, ami ennyire jól alkalmazkodott környezetéhez, és egyaránt jól tûri az istállózó intenzív hizlalást és a legelõn történõ korszerû tejelõállítást. A borjak igen egészségesek és ellenállóak a betegségek és a környezeti viszonyokkal szemben is. Gyorsan gyarapodnak a kiváló minõségû tejen és egy dús füvû legelõ legszebb ékességei. Sajnos manapság eltûnnek a falvakból az állatok, a pár tehenes kisgazdaságok, helyüket a több száz egyeddel rendelkezõ nagyüzemek veszik át. Az egykoron marhabõgéstõl hangos istállók üresen állnak, a padlásokon és pajtákban a nyestek vertek tanyát. A mai falvakban ritkaságszámba megy a régi istállóban ácsorgó magyartarka. Számomra elképzelhetetlen a ház mögött üresen álló istálló. Hogy lehet az, hogy ha valakinek meg vannak, a megfelelõ körülményei miért nem adja a fejét marhatartásra. Véleményem szerint azért van ez így, mivel a szigorú szabályzások és az alacsony felvásárlási árak ellehetetlenítik az egy két tehenes gazdaságok fennmaradását. A gazdáknak nagy szükségük lenne egy olyan szövetkezetre, ami összefogja és támogatja õket, biztosítja számukra a biztos és folyamatos élelmiszer és élõállatfelvásárlást a lehetõ legkedvezõbb áron. Ezeken túl az elõírásokat is mérsékelni kellene, így lehetõvé tennék a háznál történõ árusítást, ami nagyban elõsegítené az ágazat fejlõdését. Nagyon fontosnak tartom ezeken túl ezt a kiváló tulajdonságokkal rendelkezõ kettõshasznosítású fajta eredeti megõrzését. Nagyapáink túlnyomó részt ez a fajtát tartották tenyésztették. Nekik megfelelt. Nekünk miért nem? Némi csiszolással a mai kor igényeit is ki tudja elégíteni. Nyomós oka van annak, hogy õk miért pont ilyenre formálták, és miért éppen ezt tartották. Személyes meggyõzõdésem az, ha abban az idõben valami nem felelt meg az õ igényeiknek, akkor annak maradása nem volt. Hisz mikor nagy erõfeszítéseket kellett tenni azért, hogy legyen mit az asztalra tenni, egy kis hasznot hozó egyoldalú marha tartásából a család nem élt meg. Ezen a környéken vad szilajok tartása megvalósíthatatlan álmok lehettek csupán, hisz itt nem voltak összefüggõ pusztaságok ameddig a szem ellát. Helyette nadrágszíjparcellákon kellett megtermelni azt, amire az istállóban álló marhának a legnagyobb szüksége volt, a jó minõségû takarmányt. A környék kiváló minõségû földjein ez teljes mértékben meg lehetett valósítani. Nagyapáink hosszas fáradozással formálták igényeiknek megfelelõen ezt a fajtát. Örökségül ránk hagyták, vigyáznunk, óvnunk kell és megõrizni a lehetõ legtökéletesebb formában. Elõdeink hozzáértését az tükrözi legjobban, hogy még ma is van olyan fajta, melyet úgy hívunk: MAGYARTARKA.

Kovács Ákos