Állatok! Vannak-e nálatok?

Úgy gondolom, jogosan tehetjük fel a kérdést manapság. De vajon hányan tudnának válaszolni?

Persze mindenki mondaná a mostanság divatos és egyre jobban közkedvelt díszállatok sokaságát, de a kérdést valójában nem ezért tettem fel. Engem ugyanis a falvakban úgymond kihaló félben lévõ haszonállatok érdekelnek valójában. Ami egykor meghatározó volt, falvakat az most egyre inkább eltûnik. A fiatalok jobb szórakozásnak tartják a bulizást és” ivászatot”, mint mondjuk a csibekeltetést. Ez érthetõ, hisz mindenki nap, mint nap szembesül ezekkel a dolgokkal, a sok haver lebeszéli még a vállalkozó kedvû fiatalokat is. Persze hogy jobb bulizni és szórakozni, hisz nincs felelõsség nincs, idõbeosztás az ember azt csinál és akkor, amikor akar. Megváltozott az emberek gondolkodásmódja, és ez az valójában, ami miatt rengeteg minden átértékelõdik. Ez az, ami valójában ellehetetleníti a gazdaságok helyzetét, és azok, akik eddig kitartottak kénytelenek feladni. Szomorú látni a portákon üresen álló ólakat és istállókat. Egyre kevesebben akarnak állatot tartani mondván, majd ami kell, azt megveszem a boltban. Ez eddig igaz is és valóban megoldás lehet. De vajon mit kapunk a pénzünkért? Sokan tudják, ugyan hogy a házi jobb mégis kényelmesebb ez így. Pedig még sok udvarban megvannak a megfelelõ eszközök és épületek, amik alkalmasak lennének néhány baromfi vagy sertés befogadására, ami a család hús és tojásszükségletét kielégítené. És biztos mindenkinek él olyan ember a környezetében, aki meg tudja mutatni mit, kell csinálni ezekkel a jószágokkal. Véleményem szerint mégsem ez a nehézség a dologban. A legnehezebb a takarmány elõteremtése. Ha úgy kell megvásárolni a mai igen csak drága takarmányt nem nagyon, lehet kigazdálkodni, hogy nyereséget könyveljen el a család, sõt örülhet, ha nem ráfizetés. Valószínûleg nem a gabonaárak magasak, hanem az emberek bére alacsony, de ebbe nem szeretnék belemenni. Tudjuk, hogy mindenki olcsón sokat szeretne, termeli. Erre egy egyszerû példa. Tavasszal sokan vesznek úgynevezett vörös tojó csirkéket más néven tetra tojó hibrideket. Felnevelik, õket tartják és folyamatosan megújítják az állományt. Következõ tavasszal aztán jönnek a panaszok hogy: csipkedik egymást a csibéim, nem nõnek rendesen, nem nagyon tojnak… stb. még sokáig sorolhatnám. Ez az a probléma mikor eggyel nagyobbat lép az ember, mint amekkorát kellene. Ugyanis megveszik a legjobb minõségû csirkéket, de ugyan azzal a takarmánnyal etetik õket, mint a házi ún. parlagi fajtákat. Kétség nem fér hozzá a mai modern kiváló genetikájú és csúcstermelésû állatoknak muszáj megadni a megfelelõ mennyiségû összetételû és minõségû takarmányt ahhoz, hogy a maximumot hozzuk ki belõlük. Viszont ez drága mulatság és sokan úgy döntenek, hogy végleg abbahagyják. De akad néhány fiatal, akik mégis belevágnának. Nekik nagyon nehéz elkezdeni gazdálkodni. A termõföld a gazdaság alapja, amire lehet építkezni, és mivel tudjuk ház nincs alapok nélkül ezért gazdaság sincs föld nélkül. Ez a leg nehezebb földhöz jutni. Ezen kellene változtatni. Már fentebb említettem az emberek gondolkodásmódjában kell drasztikus változásoknak bekövetkeznie ahhoz, hogy a magyar falusi állattartást visszaállítsuk az eredeti helyzetébe. A föld is, ahogy a tõke néhány ember kezében csoportosul. Mindenki magával törõdik és önzõ módon gyûjtögetõ életmódot folytat. Gyûjti a földet is. Pedig ha néhány rögrõl lemondana akár egy másik ember javára az el tudna indulni valahonnan és lenne esélye. Hiába teszünk különbözõ lépéseket ennek érdekében úgysem fog sikerülni, míg ez az emberi önzés és nagyravágyás meg nem szûnik. Ahogy Rousseau vélekedik errõl: „Az emberi természet alapvetõen jó, a társadalom rontotta meg, vissza kell térni a természethez.” Úgy gondolom ez valóban így igaz. Amit írtam az én személyes véleményem én így látom a helyzetet.

Kovács Ákos

2011-10-03