21. század

Szerző: Raffai Richard

Csodálatos dolog volt a beköszönte, egy más kor, más világ és bizony keveseknek adatik meg az élet körforgásában, hogy megéljenek egy századfordulót, ha úgy tetszik, két különböző században is éljenek.

Éppen ezért örömmel és büszkeséggel tölti el az embereket, várakozással telve néznek a jövőbe.

 

Nem így a politikusok, közéleti személyiségek. A fejlődés, az információs társadalom hihetetlen felgyorsulása, a ledőlő vasfüggöny, teljesen új helyzetet teremtett számukra, mely csak bosszúsággal jár.

Ma már nem lehet összevissza hazudni arról, mi van a nagyvilágban, hiszen nem csak számos televízióadó fogható a háztartásokban, de az internet segítségével másodpercek alatt bármilyen információ meglelhető. Ezért aztán mindennek utána tudnak nézni az emberek és hamar rájönnek, ha hülyének nézik őket.

A legnagyobb probléma mégsem ez, hanem az, hogy már nem lehet felelőtlenül, meggondolatlanul össze-vissza ígérgetni, hülyeségeket beszélni, hazudni. A digitális korszak legfőbb jellemzője, hogy minden információ rögzíthető (a technikai fejlődés hatására szinte bármiben lehet fényképező, kamera, hangrögzítő, amit rendre elfelejtenek a közéleti személyiségek, ennek köszönhető a sok kiszivárogtató botrány), archiválható, visszakereshető, publikálható. Az interneten minden tevékenységünknek nyoma marad, ott hagyjuk a digitális ujjlenyomatunkat, így ott nem csak visszakereshető minden, de egyértelműen azonosítható is szinte bárki. És ez bizony minden magyar politikus és celeb legfőbb ellensége.

 

Vegyünk egy egyszerű példát. 2012-től rendszeresen előfordul, hogy huzamosan, hetekig 300 forint felett tanyázik az euro, hát legyünk kíváncsiak és keressünk ezzel kapcsolatban információt. Hamar fogunk találni. Méghozzá 2009-ből, az elmútnyócév idejéből. Idézem:

„Ma délre a forint elérte a 300-as euró-átváltási árfolyamot. Senki sem tagadhatja, hogy ez egy lélektani határ. Egyrészt azért, mert a devizahitelesek nehézségeit tovább fokozza, másrészt azért, mert ez az egyetlen szám jól jelzi a kormányzati politika kudarcát - mondta a Navracsics Tibor sajtótájékoztatóján.

(forrás: fidesz.hu)”

 

Vagyis, a jelenlegi magyar kormány a saját kritériumai alapján is alkalmatlan a feladatára, amit csinálnak Orbánnal az élen, a saját bevallásuk szerint is politikai kudarc. Ezt ne feledjék majd 2014-ben, amikor választanak!

 

És ugyanez a problémája Szemes Istvánnak is. Mennyivel jobb lenne, ha nem lehetne előkeresni korábbi pályázatokat, akkor nyugodtan állíthatná, hogy nem voltak mondjuk útfelújításra és senki sem kérdőjelezné azt meg. Nyugodtan mutogathatna a Vasivíz ZRt-re, mert a lakók elhinnék neki, hogy a nagy és gonosz szombathelyi cég késlekedése miatt nem került sor a csatornadíj elszámolására és senki nem nézne utána annak, pláne nem tudná bizonyítani, hogy ők már hónapokkal korábban megküldték, csak polgármester úrnak derogált elszámolni a pénzzel. Vajon miért? Nem lenne nyoma annak, hogy megígérte lesz helyi újság meg egy komolyabb weboldal, s miután ezekből mégsem lett semmi, senki nem tudná szembesíteni ezzel. Vagy a Hóbor híd kérdésével, ami annyira fontos volt, hogy ő maga kívánta megválaszolni, mégsem tette meg. Jó, persze, tudom, hogy az dacból történt, mert lebukott a kis terve az utódlással és a bábozással kapcsolatban. Az a baj, hogy ezt sem engedheti meg magának. Attól, hogy ez fáj neki és rám dühös, attól még önöket lakókat muszáj lenne tájékoztatnia, hisz az önök életéről és mindennapjairól szól, érinti önöket.

És a sort hosszasan folytathatnánk…

 

Nem lehetne utánajárni, amint szokásos nárcisztikus módján most épp a Nyugati Tükör nevű újságban ajnározza saját magát. Csodás fejlesztésekről, békéről, egyetértésről, remek költségvetésről hozsannázva. -60 millió, emlékeznek? Ez a szemesi remek gazdálkodás!  No meg persze tovább emelve saját fényét, a pályázatok elkészítésének nehézségéről is említést tesz, ami igen komoly feladat. És egyetlen embernek sem jutna eszébe régebbi lapszámokat olvasgatni. Mert akkor nem tűnne fel senkinek, hogy 2012 augusztusában a 806 fős Sárhida polgármestere az alábbit mondta ugyanerről ugyanott:

Sajnos a pályázatok többsége utófinanszírozású, a kistelepülések számára nem a pályázatok megírása és megnyerése a nagy feladat most már, hanem azok megvalósítása. Az előbb említett utófinanszírozás miatt az elszámolástól számítva mi is már több mint fél éve várunk a pénzünkre.

Egy 5-8 millió forintos pályázat kicsinek számít, de annyi pénzt előre előteremteni, és hónapokig, akár egy évig is várni, mire megérkezik az összeg az önkormányzat számlájára…

 

Persze, nyilván egyéni megítélés kérdése, hogy mit tartunk nehéznek és mit nem. Van, akinek az alkotás nehéz, és van akinek már az írás is nehézségeket okoz. Igaz, így legalább lehet –ahogy nyilatkozta is- profi pályázatírókat alkalmazni. Ám ez arra is jó, hogy valaki leplezze a lustaságát. Nézőpont kérdése…

Azért nem állom meg, még egy részt muszáj beidéznem a sárhidai polgármesterrel készült anyagból:

Helyi újságot szerkesztettem több mint tíz éven keresztül, a település ismertségének növelése valamint a helyi információáramlás megkönnyítése céljából 2 éve elindítottuk a www.sarhida.hu internetes oldalunkat is. Az alapítvány helyi programokat szervez fiataloknak is, felnőtteknek és idősebbeknek is. 

Az erdélyi testvértelepülést már említettem, de Kárpátalján is van testvértelepülésünk: Sárosoroszi. 

Ezek kialakításában és ápolásában már több mint egy évtizede aktívan dolgozik az Együtt Sárhidáért Alapítvány. A június 30-án megtartott falunapunkon vendégek érkeztek Kárpátaljáról. Településünk egyébként éppen ebben az évben ünnepli első írásos említésének 630. évfordulóját. Mindemellett egyházközségi képviselő is vagyok hosszú idő óta.

Még egyszer: mindez egy 806 fős faluban. Több mint háromszor kevesebben lakják, mint Jákot.

 

Látható, hogy maga a szerző ugyanazokat a kérdéseket teszi fel mindenütt és ugyanazokat a képi eszközöket veti be egy-egy település, szituáció leírásakor, így neki is nagy segítség, ha nem hasonlítgatják össze régebbi írásokkal ezt. Sőt, a település jelentőségét is azzal igyekszik alátámasztani, hogy hány találatot dobott ki a jáki templom kifejezésre a Google keresője. De hogy hogyan bírták ki mindketten röhögés nélkül, amikor a falu rendezvényeiről, a település rendezvényi életéről beszéltek, fel nem foghatom. Idáig érződött a kínszenvedés, ahogy Szemes István a két évente megrendezésre kerülő falunapot próbálja betuszkolni ide és sikerként, valami gigantikus és népszerű rendezvényként eladni.

Mint a jelenlegi magyar kormánynak, az a kényszer képzete, ha a semmit, urambocsá sz*rt aranyként adja el, akkor azt mi elhisszük és nem látjuk meg a szörnyűséget és a nyomort mögötte.

Hiába írják rá egy konzervre, hogy szép, új Fidesz vagy szemesi rend, ha mi beleszagolunk, akkor úhhhh. Rögtön megcsapja az orrunkat a romlott konzerv szaga!

Értem én, hogy etetni kell a szavazóbázist, de egyszer ők is felébrednek álmukból és észreveszik, hogy nem rózsaszín habos-babos vattacukor minden. Rózsaszín igen. Mert mint azt tudják, az álom színes. A felkelés előtt…

 

Igaz, az is jó lenne, ha mindenki még mindig fenntartás nélkül elhinné, amit Szemes István állít. Ha a lakók nem ébrednének öntudatukra és nem akarnának élni a jogaikkal. Nem háborodnánk fel azon, hogy nem mondanak nekik igazat és folyamatosan hülyének nézik őket és látszatintézkedésekkel szúrják ki a szemüket. Akkor nem lenne ennyi ügy. Nem futnának bármivel a Kormányhivatalhoz, Fogyasztóvédelemhez, NAV-hoz, rendőrséghez, ÁNTSZ-hez, egyáltalán bármilyen felügyeleti szervhez.

Apropó ÁNTSZ! Ugye tudják, hogy 2014. január 6-tól bezárásra kerül az iskola tornaterme? Nyilván erről is teljes körű, kimerítő tájékoztatást adott polgármester úr, ahogy mindenről szokott. Igaz, ismerve az ő fogalomzavarát, valószínűleg ez is üzleti titok nála, így nem tartozik önökre lakókra.

Egy szülő fordult a fenti szervhez, természetesen ő a rossz. Mert az fel sem merül, hogy az 1 éve félig lezárt tornateremben, ahol kifolyt a szennyvíz, és nem történt fertőtlenítés, valószínűleg elszaporodtak a kórokozók.

Az eset jól szimbolizálja mind a Fidesz kormány, mind a Szemes István uralkodását. Eltussolni mindent, más színben tüntetni fel, akár mások egészségének vagy életének veszélyeztetése árán is. Mert a lényeg a propaganda. Semmi és senki más nem számít csak ez, illetve ők maguk, az uralkodók. A pénzért és hatalomért mindenre képes vezetők.

 

A kérdés az, ha mindennek nyoma van és minden visszakereshető, akkor mégis meddig tűrjük mindezt?

Meddig hagyjuk, hogy pénzért és hatalomért bármire képes egyének emberi életekkel játszanak, gyerekeink egészségét és így a jövőnket téve kockára?

Mikortól érezzük úgy, hogy itt az ideje változtatni? Ideje van a változásnak?

Önmagam megtalálása - 21. század