Tavaly
november 15-én indult útjára a
Jákihírmondó, amelynek
szerkesztéséhez
aggodalommal teli lelkesedéssel láttam
hozzá, hiszen óriási
kihívást jelentett
számomra. Létrehozásának
okait már a bevezetõben bõvebben kifejtettem.
Azóta eltelt egy év, több mint 18000
látogató járt az oldalon,
több mint 400 e-mail érkezett a
postafiókba.
Úgy tûnik, hogy
információhiányos, csendes
településünkön azért
valami megmozdult.
Ha nem is olvassa mindenki, ha nem is kezdi mindenki ezzel
az
internetes szörfözést, de a
látogatók
számából, a beérkezett
e-mailek mennyiségébõl és
tartalmából világossá
vált, hogy jól éreztem azt az
igényt, ami megalapozza ennek a fajta
nyilvánosságnak a
szükségességét.
NYILVÁNOSSÁG. "Nem szeretem" fogalom sok ember
szótárában. Ütköztem
is falakba emiatt, de nincs olyan akadály, amit kellõ
céltudatossággal, és
kitartással ne lehetne legyõzni.
Mivel én kevéssel is beérem,
például nagy sikernek könyveltem el,
hogy a Képviselõ-testület Gazdasági
Bizottságának legutóbbi
ülésén hivatalosan is
felvetették azt az igényt, hogy bizony a falunak
újságra, és egy új, "nem
kistérségi" weblapra is
szüksége van. Úgy emlékszem,
én már ezt egy éve megfogalmaztam. De
teljesen mindegy ki mondja ki, és mikor, legalább
az elhatározás már
megszületett. Örülni kell neki.
És milyenek a reakciók??? Hát
nagyon eltérõek.
- Tetszik azoknak, akik eddig hiányolták a helyi
híreket, vagy a
tájékoztatást, azoknak, akiknek
gyermekeik, vagy tanítványaik sikereket
értek el valamilyen területen, és ezen
oldalon megérdemelt nyilvánosságot
kaptak. Õk minden alkalommal lelkesen küldik a
képeket, híreket,
információkat.
- Nem tetszik azoknak, akik valamilyen "érthetetlen"
okból nem szeretik a nyilvánosságot,
az õ nézõpontjuk szerint nem kell mindenkinek
tudnia a falu
dolgairól. Õk azok, akik
érdeksérelemként kezelik a
kezdeményezést, és nemhogy
információkat küldenének,
inkább akadályokat
próbálnak gördíteni
különbözõ indokokkal egyes
információk megfelelõ
áramlása elé.
- Végül, de nem utolsósorban vannak
olyan olvasók is, akiknek tetszik ugyan, de
érthetõ függõségi viszonyok miatt az
érdekeik mást diktálnak. Õk
félve ugyan, de próbálnak kapcsolatot
tartani, és óvatosan nyitni a
nyilvánosság felé.
Idõközben kibõvült az oldal profilja is,
teret kaptak
azok a fiatalok, akik komoly munkával kedvenc
témájukban szerkesztõi feladatokat
vállaltak. Nagy örömmel fogadtam
jelentkezésüket.
Mindent összevetve úgy gondolom nagyon
pozitív, és sikeres évet
zárhatok.
És mi kellett ehhez? Elsõsorban fogadó
és közremûködõ
közösség, akik küldik a
képeket, híreket,
tájékoztatnak az eseményekrõl.
Ezúton köszönöm
segítségüket. Másodsorban
lelkesedés, céltudatosság,
jó ötletek, támogató
családi háttér, és rengeteg
idõ. (Idõbõl egyébként mindig
kevés
van!).
Lehet, hogy ez az út, amit eddig megtettem
hibákkal volt kikövezve, de
úgy gondolom ezekbõl a hibákból,
negatív tapasztalatokból nagyon sokat tanultam,
és remélem lesz elég elég
erõm,
energiám és idõm hogy még
sokáig szerkeszthessem a
Jákihírmondót.
Rajtam nem fog múlni.
Gondolkodj
bátran, ne félj attól, hogy
hibákat követsz el!
Tartsd nyitva
a szemed, az apró részleteket is vedd
észre,
és
legyél mindenben
mértéktartó, céljaidat
kivéve.
(Szent-Györgyi
Albert)
Juhászné
Müller Enikõ