Tavaly november 15-én indult útjára a Jákihírmondó, amelynek szerkesztéséhez aggodalommal teli lelkesedéssel láttam hozzá, hiszen óriási kihívást jelentett számomra. Létrehozásának okait már a bevezetõben bõvebben kifejtettem. Azóta eltelt egy év, több mint 18000 látogató járt az oldalon, több mint 400 e-mail érkezett a postafiókba.
 Úgy tûnik, hogy információhiányos, csendes településünkön azért valami megmozdult.
 Ha nem is olvassa mindenki, ha nem is kezdi mindenki ezzel az internetes szörfözést, de a látogatók számából, a beérkezett e-mailek mennyiségébõl és tartalmából világossá vált, hogy jól éreztem azt az igényt, ami megalapozza ennek a fajta nyilvánosságnak a szükségességét.
NYILVÁNOSSÁG. "Nem szeretem" fogalom sok ember szótárában. Ütköztem is falakba emiatt, de nincs olyan akadály, amit kellõ céltudatossággal, és kitartással ne lehetne legyõzni.
Mivel én kevéssel is beérem, például nagy sikernek könyveltem el, hogy a Képviselõ-testület Gazdasági Bizottságának legutóbbi ülésén hivatalosan is felvetették azt az igényt, hogy bizony a falunak újságra, és egy új, "nem kistérségi" weblapra is szüksége van. Úgy emlékszem, én már ezt egy éve megfogalmaztam. De teljesen mindegy ki mondja ki, és mikor, legalább az elhatározás már megszületett. Örülni kell neki.
És milyenek a reakciók??? Hát nagyon eltérõek.
- Tetszik azoknak, akik eddig hiányolták a helyi híreket, vagy a tájékoztatást, azoknak, akiknek gyermekeik, vagy tanítványaik sikereket értek el valamilyen területen, és ezen oldalon megérdemelt nyilvánosságot kaptak. Õk minden alkalommal lelkesen küldik a képeket, híreket, információkat.
- Nem tetszik azoknak, akik valamilyen "érthetetlen" okból nem szeretik a nyilvánosságot, az õ nézõpontjuk szerint nem kell mindenkinek tudnia a falu dolgairól. Õk azok, akik érdeksérelemként kezelik a kezdeményezést, és nemhogy információkat küldenének, inkább akadályokat próbálnak gördíteni különbözõ indokokkal egyes információk megfelelõ áramlása elé.
- Végül, de nem utolsósorban vannak olyan olvasók is, akiknek tetszik ugyan, de érthetõ függõségi viszonyok miatt az érdekeik mást diktálnak. Õk félve ugyan, de próbálnak kapcsolatot tartani, és óvatosan nyitni a nyilvánosság felé.
Idõközben kibõvült az oldal profilja is, teret kaptak azok a fiatalok, akik komoly munkával kedvenc témájukban szerkesztõi feladatokat vállaltak. Nagy örömmel fogadtam jelentkezésüket.
Mindent összevetve úgy gondolom nagyon pozitív, és sikeres évet zárhatok.
És mi kellett ehhez? Elsõsorban fogadó és közremûködõ közösség, akik küldik a képeket, híreket, tájékoztatnak az eseményekrõl. Ezúton köszönöm segítségüket. Másodsorban lelkesedés, céltudatosság, jó ötletek, támogató családi háttér, és rengeteg idõ. (Idõbõl egyébként mindig kevés van!).
Lehet, hogy ez az út, amit eddig megtettem hibákkal volt kikövezve, de úgy gondolom ezekbõl a hibákból, negatív tapasztalatokból nagyon sokat tanultam, és remélem lesz elég elég erõm, energiám és idõm hogy még sokáig szerkeszthessem a Jákihírmondót.

Rajtam nem fog múlni.

Gondolkodj bátran, ne félj attól, hogy hibákat követsz el!
Tartsd nyitva a szemed, az apró részleteket is vedd észre,
és legyél mindenben mértéktartó, céljaidat kivéve.

(Szent-Györgyi Albert)